Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-16 / 11. szám
mondja, hogy a pápa lábaihoz borúivá és összetett kezekkel könyörög, hárítaná el a Szentatya minden az egyházban uralkodó botrányokat ós könyörüljön a szegény népen, mely épülő, tiszta áhítatosságra buzdító vallás után eped. De nem! Róma süket marad ily könyörgések irányában s a német nemzet óhajtását, a kor követelését nem tekintette érdemesnek figyelemre méltatni. így jött, minek a fölébredt viszonyok rohama alatt jönnie kellett, ós mi hálát adunk Istennek, hogy ez alkalommal a reformatió legalább felét a német nemzetnek megmentette azon veszélytől, hogy a róm. kath. egyház szentelt vizében elveszszen. : v Ha pedig a 30 éves háborút tekintjük, mely Németországra oly sújtó volt, úgy itt is minden kétség felett be lehet bizonyítani, hogy annak okozói csak is jezsuiták voltak. Midőn ugyanis 1605-ben a lutheránus birodalmi város Donauvörth nem akarta tűrni, hogy a ,,h. Kreuzu -féle zárda apátja a nagyszerű nyilvános búcsűjárásokat mógujítsa és azokkal a városon keresztül vonúljon, a városra a birodalmi átok mondatott ki, s annak végrehajtásával Maximilián, bajor herceg bízatott meg, holott ez a Würtenbergi herceget illette volna. Maximilian a várost bevevén, a protestáns vallásgyakorlatot betiltotta és a jezsuitákat meginvitálta, hogy a lakosokat visszatérítsék. Erre a protestáns birodalmi rendek az ,,Evang. Uniót" léptették életbe, melynek ellenében 1609 a ,,katholikus Liga" alakult meg. A felhalmozott gyúanyag 1618-ban Csehországban lángra kapott. A csehországi városok ugyanis 1609 jogot nyertek, protestáns templomokat ós iskolákat építhetni, mind az által azonban a „k 1 o s t e r grabi" templom — császári parancsra — leromboltatott, a „braunaui" pedig bezáratott, mire a csehek azon tanácsosokat, kik a kérdéses parancsot végrehajtották, a prágai vár ablakain kidobták, a jezsuitákat, kiket mint a protestánsok elnyomatásának okozóit felismerték, kiűzték ós fegyverhez fogtak. így keletkezett a 30 éves háború, miután az „Evang. Unió" a cseheknek segédcsapatot küldött stb. Van-e még helye azon vádnak, hogy mind e bajok a reformatióban találják kutforrásokat úgy, hogy azok a reformatio céljai lettek volna? Vagy talán a protestantismus "történelme a véghez vitt iszonyatosságok, az emberi élettel való könnyelmű, bűnös ós ecsetelhetlen játszása tekintetében, megüti-e a róm. kath. egyház történelmét ? Bizonyosak vagyunk benne, hogy a ki elkeseredett lélekkel az utóbbit 111. Iniiocens pápa óta, ki 1215-ben az inquisitiót létesítette, öt századon át végig tekinti, nagyon hajlandó lesz hangoztatni, hogy igaza van Weber Károly Gyulának, ki ,,Das Papstthum und die Papste" című munkájában a róm. keresztyénsógről így nyilatkozik : ,,Valóban, ha tekintjük a szentekbe, csodákba ereklyékbe, bucsujárásokba, a keresztnek, az ostyának, a keresztségnek, az exorcismusnak földfeletti hatásaiba vetett babonás hitet; tekintjük a rajongó fogalmakat az imáról, böjtölésről, a testi kínzásokról, a nőtlenségről, a fogadalmakról, — a sok ünnepet, mint a henyélésnek és bűnnek szentelt mindannyi napokat, — a bűnbocsátó leveleket mint új bűnökre való serkentőit, azon szégyenteljes hit mellett, hogy a templomoknak ós zárdáknak tett ajándékok által a legfeketébb bűnöket ki lehet engesztelődni; ha szem előtt tartjuk a pápák fenhéjázó követeléseit, melyek tisztult időkben mint valódi őrültség tűnnek fel, és ennek kíséretében- a lovagvilág kardtérítóseit Nagy-Károly és a keresztes hadjáratok óta egészen a Spanyolok térítéseikig Amerikában, XIV. Lajos Dragonádáit, az Interdictet, az inquisitiót ós a jezsuitákat: akkor csakugyan a fontolgatónak nem lehet rosszaim a kérdést: valljon a keresztyénség nem-e ártott többet az emberiségnek mint a mennyit használt?" Minden túlzás nélkül el lehet mondani, miszerint véres út az, melyen a róm. keresztyénség futotta be pályáját. — Kinek nem jutna eszébe ily controversiák alkalmával például a franciaországi vérnász 1572. évi aug. 24-én IX. Károly király ós anyja Medici Katalin alatt? A francziaországi protestánsoknak 1570 ik aug. 8-án a Szt. Genneni békében eskü által szabad vallásgyakorlat lett biztosítva és most mindnyájan halálra lettek itólve. Az 1572-ik évi aug. 24. ós 25-ik, szombat és vasárnap közti éjjelén a szegények meg lettek rohanva és lemészárolva. Párizsban 7000; — egy mészáros dicsekedett a királynak, hogy ímé eme baltájával 150 eretneket lekonczolt. A Seine több napon át vörös volt ;iz áldozatok vérétől; — Orleansban 3000, Lyonban 900, Meauxbau 200, Roueuben 600, Borbeauxban 274, Toulouseban 200 gyilkoltatott le.— A történészek adatai 30,000-100,000 között variálnak ezen iszonyú kath. térítés tekintetében.
