Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-09 / 10. szám

ság. * E mondat egészen bíráló szövegezése. Ily kifejezés kézi könyvemben egyátalában nincs. A 9-ik §-ban ugyanis azt adom elő, liogy mily államot nevezünk korlátlan s milyet alkotmányos monarchiának, igaz, hogy ezen elnevezések : császárság, császár, cár, szultán, mind ott jönnek elő, hol a korlátlan monarchiáról van szó. Úgyde ugyanott az is ki van jelentve, hogy korlátlan monarchia Európában kettő van, u. m. a török és az orosz csá- | szárság. Tehát senkise jöhet azon tévedésbe, hogy ! könyvemből az osztrák és német császárságot is olyanoknak értse. Tekintve ezt, és figyelembe véve azon fontos körülményt is, hogy alkotmányunk történelmi fejlődésére j vonatkozó néhány adaton kivül, melyek fölemlitését mellőzhetlennek tartom, egész kézi könyvemben kizárólag a mai állapotokra szőritkozom és hogy ezek közt is, a nevezetessége miatt megemlített északamerikai nagy köztársaságon kivül, legfeljebb csak az európaiakra terjeszkedem ki, amennyiben ez elkerülhetlen, — tekintve mondom mindezeket, mint a melyeket egy bírálónak figyelmen kivül hagyni nem szabad : semmi sem jogosít a B. Gr. által használt s fent idézett következtetésre ; hanem legfeljebb is csak ily kifejezésre I találhat alapot: » Szűcs szerint a mai Európában minden korlátlan monarchia császárság, * azonban megfordítani e tételt az idézett következtetés modorában így : »viszont minden császárság korlátlan monarchia'* ez már éppen oly helyes volna, mint akár ez : »minden élőfa növény s minden növény élőfa * Biráló pedig nemcsak a mondat tételeit forgatja ily módon egymással szembe, hanem hozzá még a mondatot is önkényüleg állítja össze a kézi könyvemben részint feltalálható, részint elő sem forduló szavakból. Ez eljárás egyébiránt könnyen érthető abból, hogy világosan elárult célja lévén egy figyelmet sem érdemlő csekély hibát minden áron feltűnőnek mutatni, ezen célt másként el nem érhette. A következő pontban az ellen tesz kifogást biráló, hogy több nemzetiség által lakott magyar hazánkban a magyar nyelv diplomáciái jogosultsága mellett csak egy érvet hozok fel, azt t. i. hogy a magyar nemzet többségben van. Igenis ezt az egyet! De nem azért, mintha a biráló által fölemiitett többi argumentumot kicsinyleném; hanem azért, mert azt tartom, hogy ha van egy olyan érvünk, mely magában véve is elég erős arra, hogy valamely állítást, vagy jogot vele kétségbevonhatlanul bebizonyíthatunk : akkor többnek használása egy népiskolai kézikönyvben, melynek a rövidség elengedhetlen kelléke, nemcsak fölösleges, hanem helytelen is volna. Kézi könyvem 4-ik §-ában a nemzetiségekről van : szó. E helyen az országot a nemzetiségek közös hazájának, a nemzetiségeket egy ország polgárainak mondom világosan, félremagyarázhatlanul, és mégis a közös haza elleni bűnnek találja biráló, midőn alább a 12-ik §-ban az ezen nemzetiségek által lakott helyeket, mint az ország alkotó részeit elszámlálom. A 12-ik § tartalma ugyanis röviden ez: S

A különböző nemzetiségek közül mindeniknek saját földterülete van. Ehez képest az egységes magyar államot (e szót egységes jónak látta biráló az idézetből kihagyni) több ország alkotja. Ezen társországok következők: 1-Ör a szoros értelemben vett Magyarország és Erdély 2-or Horváth, Tóth és Dalmátország. 3-or a katonai határőrvidék. 4-er a magyar tengerpart, vagyis Fiúmé.* Ezen alkotó részek elszámlálása után a §-t így zárom be : »Mindezen országok és vidékek, minta magyar korona országai, egy államfő, a magyar király alatt az egységes magyar államot alkotják." Világosan ki van tehát fejezve, hogy a magyar korona országai, mint egy egésznek részei, egy államot alkotnak, és mégis rám meri fogni biráló, hogy én ott azt tanítom, hogy s

a magyar korona országai egy-egy önálló nemzetiség országai,® hangsúlyozva e szót: önálló, mely az emiitett §§-ban elő sem fordul. Tovább folytatva sajátságos kritikáját B. G. így szól: »A bírói függetlenségről szintén sajátságos balfogalmai vannak a szerzőnek. A birák függetlensége ugyanis szerinte csak attól függ, hogy hivatalos állásuk ne legyen a polgárok befolyása alatt stb/ LássuK már most kézi könyvem szövegét, mely szórói-szóra így hangzik : »Hogy a birák részrehajlatlanul, igazságosan ítéljenek, ehez mindenek felett szükséges, hogy hivatalos állásuk a polgárok befolyásától független legyen. * Meg vagyok győződve, hogy kézi könyvemben foglalt ezen kifejezést : „mindenek felett," a biráló által- könynyelmüen oda vetett „csak" szóval egyértelműnek venni senki sem fogja, sőt ellenkezőleg mindenki belátja, hogy szószerinti értelménél fogva azon kifejezés éppen azt árulja el, hogy a polgárok befolyásától való függetlenségen kivül még egyébnek is kell járulnia s z e r i n téma bírói függetlenséghez, habár ezt az egyebet nem említem is. Egyébiránt az idézett mondat után az is ott van, hogy »hivatalukat (a birák) élethosszig viselik," azt hiszem ebben az elmozdithatlanság fogalma benne rejlik. ^Bűntényt, mondja biráló, két félét ismer (t. i. szerző) u. m. a vagyon és becsület elleni bűntényt, az élet és a test épsége ellen e szerint bűntényt nem lehet elkövetni." Ezen állítását biráló kézikönyvem következő tételére alapítja : »A bíráskodás sokféle tárgyait (1. 31. §.) két főcsoportba lehet sorozni. Az egyikbe tartoznak különösen a birtokkeresetek sat. A másik csoportba oly bűntények számíthatók, melyek többé kevésbé a közjólétet, a polgárok vagyoni és személybiztonságát veszélyeztetik." Ki ne látná be, hogy a személybiztonságot veszélyeztető bűntény alatt az élet és a test épsége elleni bűntényt is érteni kell ? Majd a definitióknak ront biráló s hangzatos kifejezések kíséretében rámutat a két legroszabbra, u. m. a politikai szabadság és a közjog definitiójára Nem is említve, hogy ez utóbbinak bővebb értelmezéséül mi van még kézi könyvemben a biráló által felmutatott oldalon kivűl, általán véve csak azt jegyzem itt meg, hogy ha egy jogtanár az ő 20—25 éves hallgatóit ily definitiókkal mulattatná, ez bizon nagyon is nevetséges volna; de éppen oly nevetséges lenne viszont az is, ha.