Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-02 / 9. szám

resztyéni módon nyugszom meg az ekként nyakamon rekedt kézirat sorsán, sőt némileg örülök is, liogy elkéstem ; mert az a másik penna nemcsak gyorsabb, de kimeritőbb s avatottabb ismertetést is ad az enyémnél. Méltán tartok attól, hogy most is megelőzött valaki. De ily sokszor felsült ember utóvégre politikus csizmadiává lesz, azaz talál módot benne, hogy íel ne süljön, p. o. ugy tesz mint a rósz prédikáció iró : választ ugyan textust, de nem arról beszél . . a textusról beszéljen más. Igen ! így teszek én most és ezentúl is. A tüzetes bírálatot s beható ismertetést hagyom másnak s én szólok azon eszmékről, melyek a fentebbi mű olvasásakor keletkeztek bennem. Hanem mivel nem holmi kis füzetkével van dolgunk s nem is oly elme szüleménynyel, melyet bent a szobában, csak ugy az ujjunkból szopva, némi kis tollrágás mellett könnyedén megírhatna bárki; hanem egy 50 ívet meghaladó, sok kutatást, hosszas tanulmányozást, buvárlatokat feltételező történelmi művel: ily ritka vendég mégis megérdemli hogy futólagosan bemutassam én is. Majd - mondom — az ismertetést ugy is teljesiti más. Tehát: A cimlap után következik faz ajánlás : ^Lekcsey Sulyok Berta úrnőnek/ ki — miként az utószó mondja — 200 forinttal fedezte az ezer forintot meghaladó nyomatási költséget. Aztán jön a bevezetés, melyben adja 1. történelmi forrásait még pedig a) Közvetlen forrásokat, nevezetesen pedig első sorban: az egyházmegyei levéltárt. s

Itt megállrnk nagy örömmel® ! — Ezen — more patrio — nagy rendetlenségben levő s gondatlanságok által több csonkulást szenvedett levéltárt az ujabb időkben több derék férfi rendezte, mig most Kiss Kálmán, mint akkori levéltárnok, Révész »A levéltárak rendezéséről" c. munkája után végleg és szakavatottan rendezé két részre s mindegyik részt 12 osztályba sorozván. Első részbe könyveket s ily alakú okmányokat időrend szerint, a 2-dik részbe a bizonyítványok, (lelkészi) számadások stb. félét sorozta. Tehát e levéltár most rendben van. Egyébütt is rendben van kétségkívül, olyanforma rendben mint a költő Szemere könyvei lehettek, ki ha lábát ha" szasabb időre kitette a házból, neje nekiállt a meszelés-és szobatisztogatásnak, a könyvek össze s rendbe rakásának úgy hogy a jó Szemere napokig keresgélhetett, míg rá talált valamire. Kérem ! a szatmári egyházmegyei levéltár nem ily rendben van, azt szakavatott kéz úgy , rendezte, hogy minden habozás nélkül egyszerre feltalálhatja a kutató azt, amire szüksége van. És e levéltár nem épen szegény. Csak jkönyvei is a XVII-dik század i második felétől szakadatlanul megvannak, 6 nagy darabban, melyeket a derék szerző, valamint a többi fontosabbakat is, egész részletességgel ösmertet, úgy, hogy nemcsak tájékozva van az olvasó azok tartalma iránt, de a tanulmányozó adatokat is meríthet belőlök. . Nem engedi a tér e terjedelmes részlet további ösmertetését. Csak egy sóhajt fojtunk magunkba, a mi szegény és rendezetlen levéltárainkra gondolva s egy könyet törlünk le, egy örömkönyet, hogy akadnak mégis itt-ott férfiak, kiknek megfoghatlan bogaruk, hogy évekig pazarolják a drága időt összevissza hányt-vetett poros, penészes iratok, olvashatlan elavult okmányok közt görnyedezve, . szegény nyomorult bányászok, kik felhozzák a mélységből a drága kincseket! Felhasználva szerző az e. m. általa rendezett levéltárát, ezenkívül még használta a következő forrásokat is: II. a beregi egyházmegye levéltárát, mely szintén jó kezekben, Bary Sándoréban van ; III és IV. A nagy károlyi és felsőszabolcsi egyházmegye levéltárát, a tiszántúli egyházkerület levéltárát, hol Révész Imre kész örömmel nyujta segítséget, VI. a debreceni főiskola ltárát VII—VIII a szatmári és németi gyülekezetek ltr. IX. a szatmári egyházmegye összes gyülekezeteinek levéltárát, végre X. Szatmár vármegye levéltárának 1587-el kezdődő politikumait, melyekből — mint szerző mondja — j,diribról darabra átnéztem a jelzett adatokat egész idáig s részint lemásoltam, részint kivonatoltam belőlök8 részletesen felsorolt 73 okmányt. Aztán a vidéken felkutatá XI. A Széchenyi országos könyvtár kéziratai közül a m. n. muzeumban a) Sinay História ecclesiaticáját* b) „Ekklézsiai gyűjtemény* c) kézirat gyűjteményét Tóth Ferencnek. Xll. A magy. kir. kamarai levéltárt, hol maga a minister segélyével a Báthory Zsófia féle üzelmekre vonatkozó okiratokat kutatá fel. Xlll. A budapesti ref. főiskola Ráday könyvtár kéziratai közül az »Acta comissionis4

címűeket. XIV. A n. körösi ref. egyház »Annaleseit/ Ez azon XIV közvetlen forrás, melynek gazdagságból aknázott a szerző. . De ez nem egyedüli tere kutatásainak. Jönnek B. Forrás tekintélyével biró művek 12 pont alatt. C. A szatmári ref. egyházmegye történetének irói és irodalma 4 pontban. Miből látszik, hogy előtte már mások törtek némi utat. íme ily nagyszerű apparatussal fogott Kiss Kálmán a »Szatmári ref. e. m. történeté"-nek megírásához. Laikus ember csak e források ismertetésének leírásába is belefárad, csodálni kénytelen azt a bámulatos szorgalmat, kitartó erélyt s rendező képességet, mely ily roppant anyaghalmazt feldolgozni, még pedig ily kifogástalanul. képes. De a bírálatot másnak hagyjuk. Nem érzünk magunkban elegendő képességet ehez. Behatóan birálni különben is csak a források ösmerete után lehetnénk képesek, azoknak áttanulmányozása pedig csakis oly roppant szorgalomnak lehetséges, mint a szerzőé. Itt csak jelezni kívántuk, hogy mily alapos előkészületek után jött létre e mű, melynél kimerítőbb s alaposabb monográfiánk nemcsak felekezetünk, de átaljában s hazai egyházi téren, Fraknói „Pázmány és kora" c. monográfiáján kivül nincs. A bevezetéshez tartoznak még a következő fejezetek : 11. Területi állapotok a ref. előtt. 111. A ref. hódításai Szatmárban. IV. Az itt tartott zsinatok. V. A Szatmári e. m. hajdani, jelenlegi területe stb. Ezután következik a tulajdon ké-