Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-23 / 8. szám

mére, és a jövő nemzedék növekedő reményében ünnepélyesen felavatatott s Istennek nevében a közcélnak átadatott. D. K. KÖNYVISMERTETÉS »Egy erőtelen lelkészEgyházi beszéd, melyet Nagygeresd evang. gyülekezetéhez intézett az 1878-dik évben Trsztyenszky Gyula nagy geresdi evang. lelkész, ny. es- . peres. Sopronban. Nyomatott Romvalter Károlynál. Ara ? A magyar egyházirodalom újból gazdagodott egy alakilag kiváló színvonalon álló s benső értékére nézve kitűnő alkotású remekművel. Ki Trsztyenszky Gyula főesperes egyházi beszédeit, a húsvéti templomi, orgonaszentelési beszédeit ismeri • nemkülönben azon szivet lelket egyaránt megkapó s a képzelem élénk világát közelről illető, e lapokban koronként megjelent közleményeit olvasta, az minden előzetes ajánlat, részletesb ismertetés, a mű fényoldalainak tetszetős kiemelése nélkül is sejteni fogja annak különleges előnyeit s azon értékes ismeretanyagot, mely benne pazarul összehalmozva van. Vannak tüneményes jelenségek az irodalomban, kiknek mindegyik alkotása magán viseli a tökéletesség bélyeg vonásait. Szász Károly és Domokos, Mitrovics, Fördős, a két Révész, Szilágyi, Sárkány Sámuel, Gyory Vilmos s a többi jelesek kizárólag évülhetlen termékekkel ajándékozták meg az egyházirodalmat Trsztyenszky Gyula neve ezek koszorújába fűződik. E beszéd rendkivüliségét emeli még azon körülmény is, hogy1

szerzője huzamosb idő óta betegeskedvén s hivatalos kötelmeit személyesen nem végezhetvén, nem a szószékről, de nyomtatott beszédalakban szólal meg szeretett híveihez. A pásztor harsonájának oly hosszú hallgatás után való megzenditése meglepte nemcsak nyáját, geresdi hallgatóit, sőt örvendetes hangulatba hozta a szerző közel s távoli tisztelőit, gyönyört, ritka szellemi élvezetet okozván azoknak, kik e beszéd birtokába jutottak. A beszéd ajánlva van alsó küldi Káldy József urnák, mint a geresdi vallásos gyülekezet hitbuzgó nestorának. Már külterjedelme (38. negyedives lap) elárulja, hogy itt nem köznapi termékhez van közünk. S bármennyire alapos legyen Blair Hugónak ezen megjegyzése : „Igen téves vélemény az, ha valaki azt hiszi, hogy az prédikál legalaposabban, vagy az hatol legjobban a tárgyak mélyéig, ki azoknál legtovább mulat. Ellenkezőleg, amaz unalmas hosszadalmasságnak, melylyel sok egyházi beszédben találkozunk, oka rendesen vagy az, mert az iró nem tud külömbséget tenni, hogy mi az, mi valamely anyagnál felhasználható, vagy pedig az, hogy hiányzik nála az ügyesség, melynélfogva a feltaláltakat célirányos pontok alá helyezze4

.*) Mégis vannak kivételes esetek, hol a szónok eszmegazdagsága túl csap a műszabályok ezen korlátain épen úgy, mint a hogy az országos folyam szélesre vájt medréből vissza nem szorítható a jelentéktelen folyó keskeny tekenőjébe, s hol nem a gondolatok unalmas, száraz, időrabló csépeléséről van a szó, de az eszmék feltartózhatlan tovafüzéséről. Lacordaire, Spurgeon, Robertson majdnem kötetes beszédeket tartottak folytonos érdekfeszités között. Említeem-e nálunk Dobos homiliáit, a német és szláv irók egész özönét. Amúgy is meglehetős alacsony Csekélylő felfogással vannak gyülekezeteink a lelkész tevékenysége s beszéde alkotásáról, állítván, hogy az komolyan munkának sem vehető ; holott nagy igazat mondott e tekintetben Németország egyik ünnepelt püspöke, midőn nyilvános alkalommal kérdeztetett : mennyi időbe kerül egy predicatio készítése ? »Ha lelkiismeretes a szónok s jeles tehetségű, szüksége van három hétre; ha közönséges adományokkal megáldott, egy hét, ha meg épen tehetségtelen, akkor egy hét alatt kettőt is csinál. Csinál hármat is, s innen ered híveinek ama balitélete, hogy csak az első évben nehéz papnak lenni, mert hiszen a többi években ugyanazt ismételjük®. Mint a maga nemében ritka becsű mű, német nyelvre is lefordíttatott. Azonban ideje már, hogy e műremeket tüzetesebben ismertessük. A protasis-diairesis Jób 4 r. 18. v. alapján: „az ur az ő szolgájának sem adott változatlan erősséget,® a következő, egy erőtlen lelkész a) fájdalma és b) orvossága Aprooemiumban elmélkedik Solon esetének felhozása után az emberi élet állhatatlanságáról. SA fényhez közel áll az árny. A nap emelkedésében, délpontra jutásában benne van annak hanyatlására való biztos következtetés. Nincs állandóság a nap alatt; főkép a boldogságban nincs ! Mi a boldogság ? Csillag, igen, szerencséd csillaga, épen oly gyorsan, váratlanul lefut élted egéről, mint hulló csillag leszalad az ég ivéről csendes éjszakán. Ha látsz virághullást, az emberi boldogság muló képét láttad a lehullt leveleken. Ha látod a muló árnyékot, mit a magasba futó felhő a földre vet, a földi szerencse ingatag képének tükre az.JHa látod, hogy a tenger most csendes, sima tükrén ábrándos habmoraj közt ringatja a csolnakot s visszasugározza a csillagmilliókat, míg pár óra múlva ugyanazt a tengerarcot feltépi a vihar s tátongó mélységeket nyit a vész, mely romtöredékké zúzza a sülyedő hajót; ha láttad ezt, láttad az emberi szerencse ingatag, bizonytalan voltát. *) Blair Hugó : Rhetoricai leckéi II, vol. 4.