Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-16 / 7. szám

(12. Huszonkettedik évfolyam. 7. mwj. est Budapest, 1879. február 16. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP —— Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL: Vili. ker. Mária-utca 10. sz. t. em. Előfizetési dlj : Helyben házhozhordáasal s vidékre postai killdtíHsel félévre 4 ffc. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij killöu 30 kr. Teljes számú példányokkal miiid.ég- szolgálhatunk. Az adiaphórák kérdéséhez. Habár az által, hogy a thúr-szakállasi kérdésben döntő vélemény nyilvánítására, e lap szerkesztője hivatott fel, az út előttünk be van zárva: én a sorompót mégis felnyitom, bizodalmas szeretettel kérve egyszersmind e sorompó urát, hogy ne zálologoljon meg vakmerőségemért. De a dologra. A mi az adiaphórák kérdését általában illeti: e kérdést ón is korom emelkedett szellemének magaslatáról tekintve kívánom birálni. És^'ez nem is leliet másként. A mélyebb lélektani kutatások fényes eredménye előtt -szemet hunynunk többé nem lehet. Hol a tudomány meghaladt egyoldalúsága ellenében maga az élet döntött, egy pillanatra sincs kétségem a felett, hogy az érzelmi ügy megnyert csatájában a kedély nyerte vissza elvesztett jogait. Hogy Cálvin, „a logikai gondolkodás nagy mestere", a hitújítást a gondolat tiszta következetességére alapítván, a cultusban is' a legszélsőbb puritanismust megindította; ez eljárást, az akkori viszonyok szempontjából Ítélve, igen természetesnek találom, és olyannak, a mely abban az időben bő mértékben meghozta á maga gyümölcsét. De e kor már lejárt! Egy átmeneti lépesé volt ez a szellem világában, melynek jelentősége a múltban van. A szélsőségig vitt puritanismus ma már túlszárnyalt álláspont. Korunk nem csak átértette, de át is érzette, hogy a keresztyénség istehi jellemvonása épen abban tündöklik, hógy tanai és követelményei, a legmagasabb értelemben véve emberiek. Oly önmegtagadást tőlünk nem kíván, melyben el kellene nyomni maguukban azt, a mi valósággal és tisztán emberi. A szélsőségekbe vitt puritanismus nem uralkodhatik tehát a keresztyénség szelleme felett, s átmeneti és viszonylagos jelentőségét, nem változtathatja örök időkre szóló absolut hatalommá. A „concentus harmonici" ós az ,,organa musica" oly kiegészítői a prot. istenitiszteletnek is, melyeket csakis az egykori viszonyok alapján nyilatkozott tudomány egyoldalúsága szoríthatott ki templomainkból. Elvnek nagyon szép az, hogy a protestáns cultusban mi se maradjon olyan, a miben az eszme sugara megtöretik-, de nem kivihető, míg emberek lesznek s nem magasabb lények, az egyház tagjai. íme maga Calvin is meghagyta az éneket! Talán a Kolossebeliekhez írott levél 3 r. 16 v. alapján, a hol ez van irva: A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek bőséggel, minden bölcseséggel; tanítván és intvén egymást ti magatok között, psalmusokkal, dicséretekkel, nagy kedvvel énekelvén a ti szivetekben az urnák. Nincs kétségem felette. Azt azonban bátor vágyok mégis megkérdezni :

vájjon az ének dallamában az eszme sugara nem törik-e meg1

? Mire való vontatva, dalban mondani azt, a mit rendes beszéddel, rövidebb idő alatt ós sokkal értelmesebben*" elmondhatunk ? Mi ivüiTí)! ti. vx

,

(»n íjsuií inj>iLr<I *?( I HJBUUJÍ jTnn'M'jVS'J lehetne más a felelet, e fontos kérdésre, mint az, mit Dr. Ballagi ur mond, hogy. ij ^vallás sem nem tudás, sem nem cselekvés, hanem érzelem." A rituálék kérdése tehát, mindenkor kedélyi szempontból ítélendő meg, és soha sem másként. !* , jrtjK ííiOílll'i HX iniier H<fíjiÖ5&!aI9iTt De hol van a határ, kérdezed talán tisztelt olvasó, melyet átlépni cultusunkban a művészi, illetőleg kedélyi elemnek nem szabad, és nem volna óMf&tf/ Tő /dolog az, hogy az égfelé törekvő szent érzelmek kibontakozása, teljes mértékben elősegítessék. Ennyit megkíván a minden nyilatkoza-13