Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-29 / 52. szám

Hogy egy ócska világ elsülyedjen, ahhoz elég -annyi, hogy az egyetemes ólét nagy napja, tetőpontja felé hágjon, rávesse sugárait az ócska intézményekre, balitéletekre, törvényekre, szokásokra. Ezek a sugárok felgyújtják, felemésztik a multat. Az isteni gondviselés világit: ez szemmel látható; de egyúttal emészt: ez a titkok titka. A minek hajolnia kell, azt csöndes, folytonos működéssel meghajtja, a minek vénülnie kell, megvéníti. A kasztok, a törvénykönyvek, a vallások redőit, gyüremléseit elvasalja, elsimítja. Ez az elévülés, elmállás magától érkezik, alatta fakad az uj ólét csirája. Halk bomlás, nem látható mély repedezósek, ezerjmeg ezer feló ágazva őrlik porrá belül a százados alakulásokat, melyeket a külkóreg borít. És ime az ócska szerkezet bomlik, vagy bomol — mindegy — az egósz építmény nyiladozik, megdől, egyik kő nem marad a másikon, egyik a másikat nem fekszi meg! Érkezzék ilyenkor, a forradalmak valamelyik óriása, emelje fel öklót: megrendül alapjában, az ócska csookatorony. Megtörtónt az már egyszer, mikor egy Napoleon, azután máskor egy Kossuth ök- j lözóse megrendítő Európát. Megtörtént 1848-ik esztendőben Krisztus születése után. A vén hűbéres, monárkás, pápás Európa, melyet az 1815. esztendő, vérrel tákolt össze, megrendült; de hiányzott az óriás, találkozott istennyilát háritó árúló elóg, ós romba nem dőlt, áll mai napiglan. Mondják a szószátyárok, hogy a vén Európa alatt, az az 1848 egy tátongó örvény volt, egy mélység az emberiség, egy tüzakna a társadalom talpa alatt. Nem igaz ! mégegyszer nem igaz! Hanem igenis, a múltnak szagos hullája volt kinyújtóztatva Európa felett, mint van ma is! 1848-ban egy nagy sírt ástak ennek a bűzhödt hullának, hogy belevessék. Ezt a sírt bérmálták el, nevezve azt mélységes örvénynek. Akkor minden, a ki a múlttal tartott, minden, a ki ebből a hullából táplálkozott, közelről látta ezt a sírgödröt. Nemcsak a magasan ülő királyok, nemcsak a süveges bibornokok, a nyaktilók csikorgásán mulató törvónybirák, nemcsak a csákós zsoldosok mozogtak : Hanem minden, a ki a veszendő miatt érdekelve volt, minden, a ki valami társaskoncon élősködött, a ki valami abusust bérelt, minden hazugságőr, babonabórlő. minden uzsorás, hazud ozó, a ki fosztogatott, pedert, mind a csengetyü-szárhoz futott. Minden a ki hazug fonttal mért, hitvány marhát árúit, csalt, bibliát hamisított, mindegyik fólkézkalmár, a számvakarótól fogva a csodakupecig, a zsidóbankártól fogva, a pápista püspökig, ki zsidósan kovásztalankodott ós rühelődzött, szóval a maltuak minden embere, összedugta fejét és remegett. Ezt a tátongó nagy gödröt, hova temetkeznie kellett volna mindennek, minden árnitásnak, minden drágaságnak, melyet századok alatt gyűjtött az ember, ezt a gödröt, ezt az árkot, be kelldtt húzni minden áron. Szikladarabokat hordva rakásra; be kellett falazni, ós a rakáskő tetejére fel kellett állítni az akasztófát, melyre felhúzzák a legveszélyesebb latrot, az i g a z s á g o t, ós hogy végkép visszafojtsák az emberiség magasra törő erejét: rögtönitéletet tartottak minden szabadulás, emancipatio felett. II. A vállalat nagyszerű, iszonyatosan nagyszerű volt a maga nemében. Húsz nemzedék nagy munkáját lerombolni, a tizenkilencedik századot torkonfogva beleölni, belefujtani három egósz századot, a tizenhatodik, tizenhetedik, tizennyolcadik századot! vagyis belefujtani Luthert, Carteziust, Rousseaut, s velők s bennök a vallás, a bölcsészet, az állam, a társadalom szabad bírálatát. Európaszerte elgázolni a szabad gondolat roppant vegetatióját, kezdve a cédruson az izsópig. Szentelt vizbe mártani a kancsukát s azzal verni végig Európa hátán ós talpán. Spanyolhont az ószakisarkhoz, sarokba szorítni, hogy szuszogni se tudjon, az orosz jeget olasz tűz mellett olvasztani. Megölni a józan észből a mennyit csak lehet, feltámasztni az inquisitióból mennyit csak lehet, a fiatalságot, a jövő elbaromítni. Az eszmék autód féje mellett sütkórezni, oda állítni a világot, hogy melegedjók a tűznél, melyben az igazságot pörkölik. A szószókeket felforgatni, a sajtó nyikorgását elhallgattatni:

a beszédet, a zajt, a zúgást, a morajt, még a suttogást is.