Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-29 / 52. szám

Elnyomni a gondolatot már a betűszedők fiók- j jában, az ónbetükben, a kőnyomatokban, a képekben, a színpadon, bolondistók szájában, az iskolamester fiókjában, a házaló bőröndjében. Isten, hit, törvény helyett, anyagi érdeket adni mindenkinek; szép szóval megmondani a földnépének : Egyetek, ne járjon az eszetek! Kiszedni a velőt az agyból és a hasba rázni. Eltörölni minden egyéni kezdeményezést, helyi életet, nemzeti szárnycsattogtatást, semmivé tenni a nemzetek hasonmássá!., a hont; a darabokba szakgatott népek közül kiirtani, ha lázitni nem lehetne, a nemzetiséget, az alkotmányos népek közül az alkotmányt, Franciaországból, Svájcból a köztársaságot, belójök hordani az európai lőport mind, azután felvettetni, tisztességes távolból nézni a kigyuladt tüzet a reactió vizes ponyvája alul! Szóval: kalodába vetni a haladást s a kolostorba csukott komondort, a megkötözött sátán ebet a láncról ismét elereszteni. III. Ez vala a terv, melyet nem gondolt senki, követett minden. De, hát maga ez az eszme, ez a szükitésnek ós szükölésnek sovány fanyar eszméje? hol vette magát ? Ki mondhatná azt meg ? Benne volt a levegőben, a mult idők nyugati hajlatán, ott valahol a szláv elem cseh odvaiban jelentkezett, világított, nyerítve vágtatott minden irányban. Mintha lidórce ópenséggel, Machiavell sírjából gyúlt volna ki. Conclusio. De azért mindamellett a nagy sírverem, a tizenkilencedik század sírverme nincs betemetve, a mult idők nagy hullája, oda van nyújtóztatva szólére; a sirásók irtódznak hozzá közeledni. Ámde a hulla feloszlásnak indult, immár szagos mint hajdan Lázárnak négy napos hullája. A megváltót magát megüti a hullabűz. Akarjátok, nem akarjátok, temetni kell, nem lehet tovább tart.ni. Vagy azt akarjátok, hogy érkezzenek a varjak, a medvék, ós a hullát az égnek madarai ós a mezőnek vadai emószszék fel ? ! HUHOGÓ. TÁRCA. Észrevételek az új testamentom új fordításához. (Vége.) János evang. 1. 1. xsl fjv t lóyog. Mi itt a subjectum, mi itt a predicatum ? Károli és az uj fordítók szerint „az ige Isten vala." Tehát az ige a subj. Isten vala a pred. Nékem az ellenkező látszik helyesebbnek : „Isten vala az ige", mert a következő ovxog fjv nyilván az igére vonatkozik. Tehát: Isten vala az ige; ez kezdetben az Istennél vala. 3. návxa Őt avxov éyévsxo mindenek ő általa lettenek, s azután 7. v. megint áll; hogy mindenek higyjenek ő általa. Jobb a 3-ki így : m i n d e n ő általa lett, s a 7-ki: hogy mindenki higyjen ő általa. Nemcsak a magyar nyelv természete, hanem az értelem is javasolja. A szükségtelen plurális is többnyire a latin nyelvnek utánozása, melyet már néhol el sem hagyhatunk, p. o. mikor »mindenek előtt« (=*= ante omnia) teszünk valamit. 6. Károlinál: Vala egy ember Istentől bocsáttatott, kinek neve János vala. Uj ford. Egy ember lőn Istentől küldve; neve annak János. Itt a küldve szó igen helyén van : delőnküldve nem helyes; ez a német „wurde gesandta

-nak utánozása. A magyar segédigének alakjai csak : van, vala, v o 1 t és lesz (mint futurum). De lesz (mint fio), lőn, lett nem segédigei alakok. Az éyévexo ccv&Qa)7tos áftsoraidévog TZCLQO. &EOV ezt teszi szó szerint: Vala egy Isten-küldötte ember, s váljon ez kevésbbé jól fejezi-e ki az eredetit, mint a Bunsen fordítása : »Es stand auf ein Mensch von Grott gesandt." 9. 10 rjv xő cpcog xo uXrj&tvov, ő cpoxiKei návta áv&Qiúrtov egxóuevov etg xőv y,óaf.iov. év xy xóo{iq> rjv stb. Károli: Ez vala amaz igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra jött embert. E világon vala, és e világ ő általa teremtetett: de a világ őtet meg nem ismerte. — E fordítás az éQ/ófievov eig xőv xó(J{ÁOv-t az av&QCú7Zog-Y& vonatkoztatja. Az uj fordítók Károlit követik. Pedig az égxó[.ievov stb. a cpcoghoz tartozik, mert ennek a világra jöttéről van szó, a kinek jöttét a világ nem ismeri vala. A régi magyarázó is, kit az egyetem régi codexében találunk,*) azt mondja: xo éqxófxevov áficpifiólcog etpijxat, ővváptevov arj^aívetv, oxe fxév xó cpcog, oxe őé xőv avd-giortov, azaz az eQxő^evov szó mind a cpcog-1 mind az avTQC07t0g-t illetheti. De figyelemmel megtekintvén a dolgot, az sQxó^ievov szó itt csak a cpcog-ra vonatkozhatik. Ezt értetik Grriesbach és Tischen-*) Codex Graecus quatuor Evangeliorum, e Bibliotheca Universitatis Pestiensis cutn interpretatione Hungarica editus a Samuele Márkfi. Pestini, 1860. Pag. 322.