Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-22 / 51. szám

NECROLOG. IKozma Józssf felső-szabolcsi esperes emlékezete. I A felsőszabolcsi ref. egyházmegyének még be sem hegedtek sebei, melyeket szivén Litkei Péter elvesztése fájdalmai ejtettek : már ujabb fájdalom rongál sziverén, nt. Kozma József esperestnek 1878-ik évi november hó 26-án reggeli fél nyole órakor történt halálának hirére. Ha a ház oszlopai egymásután ily hirtelen kidőlnek, megérzi azt az egész épület!.. Oly két oszlop férfi valának ők egyházmegyénkben, kikre oly büszkén tekinténk mint világi ló Phárósra a sikon vitorlázó hajó népe. Litkei a kor uj eszméitől hevülten a nemes indítványozás kimagasló alakja ; Kozma az egyházi élet mezején az indítványozásoknak, korszerű intézkedéseknek gyakorlatilag keresztül vivő nagy mestere. Atnaz az elmélet kedvenc elhivottja, emez a tapasztalati élet tett embere. Kortársak .. . Egyik a másiknak kiegészítője; de külön, magában is mindkettő nagy és dicső ! Es e két jeles alaknak kell vala oly sietve egymásután letenni nemes megbizatásuk joglevelét az enyészet hideg oltárára ; mintha Ők, kik éltükben az „egyház kicsiny hajóját egyesült erővel vezérelték szent célja felé : a halálban se váljanak el messze egymástól, s attól, kinek szent ügyeért lobogott el éltök szövétneke !.. E lapok hasábjain a kegyelet adóját Litkei iránt leróvta részünkről a háládatos ragaszkodású Görömbey Péter kállai lelkész ; nt. Kozma elhunyt esperestünk emlékének alantirt szén- j tel néhány sorokat bizalmas felkérés folytán. Kozma József származását vette Szabolcsmegye : Kis Várda mezővárosában 1813-ik év február hó 7-ik napján, Kozma István és Budai Juliánná ref. iparos, i nemes szülőktől. Tudományos pályára lett lépését részint az elemi tudományokban tanusitott nagy előhaladá.sának, a benne korán felismert nagy értelmi s bámult emlékező tehetségnek, részint a véletlen kedvező intézkedésének köszönheti. Ugyanis: az 1822-ik év urnapi ünnepén a 9-éves elemi tanuló a r. catholicusok processiójával jár- j kálván. ő is bement a tömeggel a templomba, hol az akkori j kisvárdai plébános prot. ellenszenvvel szórta az eretnek j átkozó kifakadásokat a kálvinistákra. Templomból hazamenvén a kis Kozma Józsi, a ref. lelkész, ki édes atyja házánál épen jelen vala kérdezé a fiút, no fiam, hát el tudnád-e mondani, amit a templomban hallottál? A fiú hű emlékező tehetségének fényes tanúságát az által bizonyitá be, hogy a plébános beszédét, számos idézeteivel együtt, híven elmondá. A ref. lelkész látván a 9 éves fiu szép tehetségét, atyja kiváló neveltetési gondjába ajánlá; de ki inkább vágyott fiát oldala mellett iparosnak nevelni, mint a szerinte költséges tanulói pályára adni. Azonban a fiu jövőjeért töprengő édes anya őt a következő év september havában megtakarított 3 darab tallér- s kevés eleséggel, a sárospataki főiskolába küldé, hol harmadfél éven át, tehát syntaxista koráig kitűnően halada a tudományokban előre, a midőn az őt nevelgető édes anya jobblétre szenderült. Ekkor végképen oda kelle hagynia a tudományos pályát, ha a két derék Szinyei tanár édes atyja, mint Kozmánat. j magántanítója, vele nem osztja meg, kenyerét és melegek Hálásan is emlékezett a jó lukai papról, mint egyetlen pártfogójáról életén keresztül Kozma József. Gj^mnasiumi, mint akadémiai tanfolyamait kitűnő sikerrel végezte be, ugyancsak Sárospatakon 1836-ban, mely év húsvét ünnepén már a baracskai fényes ref. hitközségben találkozunk vele, mint a népes gyülekezetnek közkedvességü 3 éves orgonista tanítójával, hol a népnevelés az ő felügyelete alatt nagy virágzásban volt. A pesti nagy árvízkor — ő is — mint sokan, sok élet megmentője, éhezők táplálója volt. 1839 ik évben a a baracskai egyház köztanitóságát elhagyván, megtakarított néhány forintjával, magasabb kiképeztetése céljából a bécsi prot. theologai facultáson félévet töltött; alsó és felső Ausztriában, Cseh és Morvaországban utaztában, a gyári ipart, mint amely neki kedvenc eszméje volt haláláig, tanulmányozta, különösen a gépek egyszerűsítésében vágyott korának hasznára lenni ; de ebben meggátolta 1840-ik év tavaszán rohodi lelkész és f. szabolcsi esperest Nagy Sámuel úr meghivó levele, ki őt segédlelkészül kérte fel oldala mellé. E hiványt megtiszteltetésnek vévén az ifjú akadémicus, elfogadta. Lelkészi pályára lépésével kitűzött zászlójára e szavakat írta : sMindenben az emberiségnek használni*. S ez elv egész életén át, mint irányadó fonal húzódik keresztül, oly annyira, hogy sokszor anyagi érdekeit is háttérbe szorítva, a közügy oltárán áldozott. Még rövid egy évi segédlelkészkedés után az őri ref. egyház (

hivta meg papjául, hol 38 éven át volt hű munkás az Úr szőlőjében Mindjárt első évi papságában neki dőlt a bölcseleti és hittani tudományok mélyebb tanulmányozásának, de őt e szellemi élvezettől megfugztá házassága első éveiben őt rohamosan megtámadó 8 évig tartó súlyos betegsége. Szerető nője ápoló gondjai közt felépült, lestben megtört Kozmánk ezután az egyházi élet gyakorlati mezejére lépett; s itt találkozunk ő vele azóta, mint ügyes, tapintatos, erélyes, tántoríthatatlan jellemű közharcosával, mély elmü tanácsbirájával, igazságos esperestjével a felsőszabolcsi ref. egyházmegyének. Az ötvenes évek elején az által vonta magára az egyházmegye figyelmét, hogy a világiak túlkapásai ellen élesen kikelt, ragaszkodván szigorúan a presbyté riális egyházkormányzat elveihez. Egyházalkotmányunk megtámadásai elé mindig, mint erős bástya állt; minden idegen beavatkozást mérsékelt óvatossággal, de nemes bátorsággal tudott érvényteleníteni az egyházi élet terén, hol nyiítan és édelegve már már tért akart magának hódítani. Felismervén benne az egyházmegye a tapintatos és bátor harcost, tanácsbirójává választá, mely tisztét 18 éven át viselte. E tisztében a legelkeseredettebb ügyek megoldását ő reá bizták, ki azokat a feleknek béke jobbja nyújtásával, a kedélyek lecsendesitésével tudta mindig köznyugvást előidézőleg megoldani. Zavargó egyházban rendet perpatvarkodó hivatalnokok között békét ő teremtett ; s mindezt tette úgy, hogy intézkedése keserűséget nem hagyott hátra maga után, s úgy, hogy a legfőbb kormányzati elv ellen: „Mindent az igazságért, semmit ellene'1

csak egyszer is vétett volna. Es az e korban fölmerült számos pártárnyalatok csak is ily jeligéjű lobogó alatt egyesűlhetének, midőn Litkei József halálával 1870-ik év junius hó 20-án általános nagy szótöbbséggel Kozma Józsefét választá meg a 93 egyházat számláló nagy egyházmegye esperestjéül. Esperesti széke elfoglalásakor semmi divatos programmot nem tartott egyházmegyéje előtt; egyszerűen megköszönte az általános közbizodalmat, támogatásra kérte fel kormányzótársait, kérvén őket, hogy azon