Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-22 / 51. szám

gyújtó villámokként cikáztak végig az ó világ re­kedt légkörén, tudománya egy új világ szívverése, születése az egész világtörténet központja lőn. Val­láserkölcsi elvei vakító fénynyel kezdenek hatni min­denfelé, eszméiben maga az istenség szállt le ós kö­zeledett az emberiség felé. Ő nem egy theologiai tanrendszer megalkotásával, nem egy tudós bölcsnek fénylő apparátusával akarja kápráztatni ós magához vonni a lelkeket, nem, az ő eszméi lenyúlnak a tár­sadalmi élet legmélyebb gyökeréig, ő új eget, új földet, új társadalmakat, tíj intézményeket akar el­veivel ós eszméivel alkotni és teremteni. Igy lett az ő szelleme a küzdő embervilág legszentebb lobogójává, melyet két évezred óta ostro­molnak a nem a Krisztus eszméitől világított em­beri értelem csapkodásai, de a szent zászló az ostrom­rohamok kereszttüzéből mindig épen s megtisztulva jött ki, diadalmasan áll e zászló mindenütt a szel­lemvilág szirtfokain, áll mint kőszirt, melyet az igazságot őszintén kereső léleknek, s a Krisztustól elpártolt s a materializmus ingoványain libegő érte­lemnek hullámverései mindig csak tisztábbra mosnak. Méltán fordul tehát ma is a keresztyén ember­világ emlékezete egész kegyelettel a felé a r.agy és magasztos istenember felé, ki a lelkek világán ülő setótséget tudományának és lánglelkóuek vilá­gosságával oszlatá el, ki a vallás templomát ós az istenség oltárát, melyet emberi kezek megfertőzte­tének, egészen megtisztította és az emberiség er­kölcsi és társadalmi fejlődésének egy egészen uj ós biztos irányát jelölte meg. — Egész kegyelettel for­dul a keresztyén nópmilliók emlékezete ma is a felé a magasztos szellem felé, kik földi ós mennyei üdvüket, a jogot és szabadságot egyedül csak a Jé­zus Krisztus isteni világboldogító elveinek köszön­hetik. — Bizonyos az ma ós örökké, hogy a világ­szabadság, közjó ós boldogság templomát egyedül csak a Jézus szellemének s isteni tudományának nagyszerű világdiadala építheti fel. A Krisztus elveiből élet ós világosság sugárzik ma is felónk. Igen helyeseu ós igazán mondja dr. Lang Henrik: „A krisztiauismus új üdv-ós hitelv", vagy is oly valláserkölcsi elvek ós eszmék rendszere ós épülete, melyek élnek, mozognak, hatnak, mű­ködnek örökké az emberi nem megváltására, vagyis szabaddá ós boldoggá tételére. Igen a Krisztus elveiből élet sugárzik felénk, az ő valláserkölcsi ós társadalmi eszméiben egy új világ csirái vannak letéve ; ez új világ, az emberi szellem fejlődésének folyamában folyvást szülemlő ezen uj világ szellőjének szárnyai érintik homlokun­kat e napokban s azon meggyőződés emeli, fokozza ka­rács-nyi örömünket, hogy a Krisztus elveiből su­gárzó élet; lesz végre is az emberiség egyetemének élete, a Krisztus elveinek ós eszméinek jövője vau, jövője az emberi szellemekben, jövője a társadalmi tevékenységek roppant ós szóles mezején, melyek el­végre is nem egyébbre valók mint arra, hogy a karácsonyi vendég eszméinek csatornái legyenek, hogy az emberiség Összes élete ne legyen más, mint visz­hangja a Krisztus világboldogító szellemének. E szellem ma is és örökké a keresztyén ein-i bervilág legkedvesebb karácsonyi vendége, E szellem eljött már történelmileg a Jézus Krisztusban, s mint világtörténelmi tényező, mint a keresztyéu kultura leghatályosabb, sőt egyedüli faktora meg is ke/.dó működését a történelemben, de magok a keresztyén államok ós társadalmak még folyvást távol állanak azon tökélytől, melynek magaslatára Krisztus Urunk í isteni szelleme akará felemelni az emberiséget. De hát csak hadd lobogjanak a karácsonyi örömtüzek, hisz míg a bánat bezárja, az öröm meg­szokta nyitni a lélek kapuját, mint napsugár a vi­rágkehelyt; Krisztus eszméi valósággá fognak elvégre is válni, mert ez elvekből nem csak élet, hanem vi­lágosság is sugárzik felóuk. — Világosság, tudo­mány, műveltség, az emberi lélek éltető levegője. — így lőn a krisztianismus az emberiség világító tornya. A pagauismus nem sokat gondolt a lelkek világos­ságával, a keresztyénség pedig lobogójának kibontá­sakor mindjárt ugy lépett fel, mint a lelkek szokat­lan uj világossága, mint a tudomány barátja. Ez volt kenyere, melylyel táplálkozott, ez volt fegyvere, melylyel győzött. Tanítsatok meg minden nópeke^ szólt a mester tanítványainak. A nagy munka ma is nem szűnő folyamatban vau. Keresik az igazságot és világosságot ma is az emberi lelkek, keresik az eszmék amaz átalakító uj világosságát, melyek a Krisztusban tűntek fel ós indultak el meghódítani a népek társadalmait. „Az uj igazság minden oldalát feltárja a küzdelmes fej­lődésnek, s míg egyfelől a meglevó'vel, a hagyomá­nyossal kibókülui igyekszik, addig másfelől levonja következtetéseit a továbbhaladásra" — mondja Lang

Next

/
Thumbnails
Contents