Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-08 / 49. szám
azonban az egyszeri! ember az asszonyiállat kifejezést a bibliában olvasván, könnyen arra a gondolatra veteinedhetik, hogy a bibliai irók az asszonyt az oktalan állatok közé sorolták. S z o r galmatos Károli idejében annyit tett, mint aggódó, töprenkedő. Még Molnár Albertnél, sőt Páriz Pápainál is sollicitudo magyarul szorgalmatosság, sollicitus, szorgalmatos. Ma pedig az a szorgalmatos, ki dolgához serényen hozzá lát, munkás ; de az aggódás, töprenkedés fogalmának még csak árnyékát sem vesszük észre e kifejezésen. Ha tehát a mai magyar ember Máté 6, 31. Károlinál ezt olvassa : Ne legyetek szorgalmatosak, ezt mondván : Mit együnk, mit igyunk, és mivel ruházzuk magunkat ?" azt gondolhatja, hogy Jézus kárhoztatva a szorgalmat, híveinek a könnyelmű gondatlanságot ajánlja; holott Jézus beszéde tulajdonkép oda irányul, hogy az isteni gondviselésbe bizva a bizonytalan jövő miatt ne aggódjunk, ne töprenkedjünk. M a r h a, jelentett a régi nyelvben j ó s z á g o t, értéket, holmit általában, ma pedig különösen csak lábas jószágot jelent, ugy hogy, ha ma ezt olvassa a magyar ember Máté 19, 21. „Monda az ifjúnak Jézus : Ha tökéletes akarsz lenni , eredj el, add el minden marhádat, és osztogasd a szegényeknek" arra a gondolatra vezettetik, hogy az üdvét kereső ifjúnak Jézus csak a lábas jószág eladását parancsolta, pedig ra vnaQXOvva, mindent, a mije van, jószágot általában jelent. A mai olvasót félre vezető ily elavult kifejezések még : veszekedni (Márk 6, 48) vesződni helyett; elővenni (Máté 26, 32) előtte elmenni, előzni helyett; elkerülni (Máté 23, 15) bej á r n i helyett stb. Kerülendő továbbá az óhajtó mód latinos használata ott, hol a mai nyelvszokás vagy a jelentő- vagy kötmóddal, vagy általában más móddal él, mint pl. Máté 4, 1. 2. „Akkor Jézus viteték a lélektől a pusztába, hogy megkísértetnék az ördögtől (ut tentaretur a diabolo). Es mikor böjtölt volna negyven nap és negyven éjjel (et cum jejunasset quadraginta diebus et quadraginta noctibus), azután megéhezék.* Helyesen az átdolgozó : „Akkor Jézus viteték a lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az öidögtől. És negyven nap és negyven éjjel böjtölvén, azután megéhezék." A szórendre nézve is Károli Gáspár gyakran latinos inversiókkal él, melyeket mint nyelvünk természetével ellenkezőket gondosan kerülni kell. Előttünk fekvő műben nem tapasztaltam, hogy szerzők a most mondottakra nézve valami általános elvben megállapodtak volna, a miért ís derűre borura igazítanak, a hol Igazításra semmi szükség, s akkor rendesen rontanak, a helyett hogy javítanának; viszont változatlan hagynak sokat, a mi igazítást igényelne. Egyelőre csak az evangeliomokra és az Apostolok cselekedetére szorítkozván, azokból bizonyítom állításomat. Máté 1, 6. Károlinál : Dávid Király nemzé Salamont, attól a ki vala először Uriás felesége." Ezt az átdolgozó ekkép igazítja: Dávid király nemzé Salamont Uriásnak nejétől." Ezen igazított fordítás azon rút föltevésre vezet, mintha Dávid király Uriás feleségétől házasságtörésben nemzette volna Salamont. Az átdolgozó mindenesetre helyesen cselekedett, hogy Károli körülíró, vontatott fordítását mellőzte; de miért nem tette akkor itt is azt, mit Márk 5, 16. sokkal ártatlanabb félreértés kikerülése végett tett, midőn őai/.iovíZoi.i£vGg-t volt ördöngös -nek fordította. ,> Uriásnak volt feleségétől* az eredeti «t zov Ougola szóknak minden félreértést kizáró áttétele lenne. Máté 3, 10. az átdolgozónál: „Immár pedig a fejsze a fáknak gyökerén fekszik.® E nem magyaros, érthetetlen kifejezés az eredetinek szószerinti fordítása , akar lenni, pedig nem az"; mert a fordítás szerint az 1 eredetiben Ttgág helyett éjtl vagy ey-nek kellene állani, 1 mig TTQÓg egyenesen Károlinalc magyarabb, érthetőbb fordítására utal, mely tudvalevőleg igy hangzik : „Immár pedig a fejsze a fáknak gyökerére vettetett." Megjegyzem ez alkalommal, hogy a „gyökerére" helyett a mai bibliákban olvasható „ gyökerekre<, : a későbbieknek rontó igazítása, mert a vizsolyi kiadásban »gyöke| rére" áll. ( Máté 4, 21. /.arciQiiCoviag tcc őÍktvcc az átdolgozó Károlit követve igy fordítja : »a mint hálóikat kötözge-I tik vala" Márk 1, 19. pedig ugyan e szók az átdolgozásban kellőn helyreigazítva így hangzanak : »a mint hálóikat igazgaták( < . — Az evangéliumok átdolgozója általában nem volt figyelemmel arra, hogy ami a synopticus darabokban egyező, valamint az eredetiben, ugy a fordításban is egyezőnek maradjon. Így történt aztán, hogy pl. Márk 4, 16. helyesen így van : „Hasonlóképen a kövesre vettettek azok, akik, amint az igét hallják, azonnal örömmel fogadják"': míg ugyan ez Máté 13, 20. értelméből kiforgatva az átdolgozásban csakúgy mint Károlinál így hangzik : „Aki pedig a kövesre vetette a magot, ez az, aki az igét hallja, és azt mindjárt örömmel fogadja". Az eredeti (ó őé hil xú iteTQiódrj ojtageíg) itt is ugyan azt fejezi ki amit Márk: „ami pedig kövesre vettetett, az (v. jelenti azt), ki az igét hallja stb." Sokszor egészen azonos synopticus daraboknak egymástól annyira elütő fordítását olvassuk, hogy szinte ugy látszik, mintha az átdolgozó az evangéliumok közti hasonlatosságok mesterséges eltörlését tűzte volna ki feladatául. Márk 2, 12. és Máté 12, 16 az eredetiben szóról szóra egyezők (mert az, hogy Márknál harisa előtt határozó is áll, a szöveg lényegén mit sem változtat) s még is mennyire eltér egymástól a két hely magyar fordítása. Márk 2, 12. s És erősen megfenyegeté őket, hogy nyilvánvalóvá ne tegyék". Máté 12, 16. pedig sEs meghagyá nekik, m i k é p (? !) őt el ne híresztelnék".
