Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

Avagy az a sok humanistikus irányú társulat, mely ujabb időben Európaszerte keletkezik, nem épen az Isten országának terjesztésén munkálkodik-e? S vájjon, kérdem, ha egy egészen reális téren haladó mivelt és nem mivelt ember csupán benső érzettől indíttatva örömest áldoz, tesz és munkál egyik vagy másik életre való nemes eszme megvalósítása érdekében ; ha országunk legelső rangú férfiai és hölgyei nem restellenek úgyszólván napszámosi munkára vállalkozni a társadalmi téren a nyomornak enyhítésére, a közjólét előmozdítására: vájjon akkor egy valódi protestáns lelkész nem hivatott, nem kétszeresen hivatott-e arra, hogy Isten országának a közélet terén is egyik legönzetlenebb munkása s ott, hol a munka egyedül reá néz, legelső terjesztője legyen. Valóban szégyenletes dolog volna, ha a szeretet gyakorlásában az egyszerű tanítványok előbb járnának, mint az Istentől ihletett apostolok ; ha ott, hol a jótékony cselekvésre terünk és alkalmunk van, nem igyekeznénk tettleg is bebizonyítani, hogy mi valóban Istennek választottai, Jézusnak hű követői vagyunk. Kövessük e tekintetben is Jézusunkat; menjünk az ő példája után ; legyünk a világnak világosságai, a földnek savai. Ne rejtsük véka alá azt a kevés tudományt, mit magunkkal az életbe kiviszünk, sőt árasszuk szét annak világát mindenütt és mindenfelé Ha egyszer felismertük a jót és igazságot, ne bitoroljuk csak magunk, hanem hirdessük a ház fedeléről is. Prédikáljuk az igét mind alkalmas, mind alkalmatlan időben ugy szóval, mint tettel, úgy a szószéken, mint a mindennapi élet terén. — De lássuk most már azt is, hogy miben álljon hát a protestáns lelkész társadalmi működése ? Előre bocsátva, hogy egy valóban Isten lelkétől ihletett és minden tekintetben mivelt prot. lelkész maga fogja és tudja legjobban megítélni, hogy a viszonyok és körülmények szerint hol, mikor és mily irányban lépjen fel a közélet terén s megjegyezve, miszerint épen ezen szempontból a részletekbe bocsátkozni nem lehet feladatom: leginkább általánosságban, tájékozásul kívánok szólani azon működési körökről, melyeket a lelkésznek a társadalmi élet nyújthat. A lelkész társadalmi működése köréhez tartozhatnék például. 1. Népszerű előadások, felolvasások tartása. A hosszú téli estéken bizonyára jó szívvel venné az az egyszerű falusi nép, ha az ő tudós lelkipásztorától egy vagy más közérdekű s hasznos tárgyról felolvasást vagy előadást hallana ; ami népünk különben is jobban szereti az élőszóval való előadást, mint a legkitűnőbb könyvet is. Hazánk polgári s méginkább egyházi történelme nagyban befolyna népünk tettekben buzgó vallásosságának, tiszta hazafiságának erősbitésére. A társadalmi s politikai viszonyok , egyes kiválóbb társadalmi, egyház-politikai kérdések szintén tárgyát képezhetnék ezen előadásoknak. Ott ahol több intelligens ember is van, p. o. az orvossal előadást tarttathatna a test ápolása és fen tartásáról, s általában az egészségügyről, a mérnökkel a földrajz és térrajzból, a gazdálkodóval a mezőgazdaság célszerű kezeléséről s az ujabb földmivelési eszközökről stb ; a tanitó mindenesetre állandó segéde volna minden tekintetben. Különösen ott, hol a felnőttek iskoláztatása foganatba vétetik, mutasson a lelkész folytonos érdeklődést ez iránt is s segítse elő ez ügyet akár közvetve, akár közvetlenül. Nem szükség, hogy mindent maga tegyen; a fő dolog, hogy népszerű előadások tartassanak és pedig a lelkész kezdeményezéséből vagy legalább felügyelete mellett. 2. Iskolai és népkönyvtárak felállítása. Népünknek az olvasástól való idegenkedését akárhogyan is, de le kell küzdenünk. Állítson a lelkész az iskolák mellé kisded könyvtárakat, ahonnan a munkáját szorgalmasan végző iskolás gyermek időnkint felfogásához mért hasznos olvasmányokat kaphasson, hogy azokat otthon a család körében olvashassa s az olvasás iránti kedvet a nagyokban, a szülőkben is felébreszsze. De a népről se felejtkezzék meg, mert ha kevesen is, de vannak a nép között is, akik a nemes irányú munkákat szívesen olvasgatják. Állítson tehát a lelkész népkönyvtárt is, hozzon létre olvasó kört s ez utóbbit igyekezzék úgy vezetni, hogy az tisztán a szellemi élvezetek gyúpontja legyen. 3. Szivnemesitő könyvek, iratok terjesztése. Itt első helyen áll a szent Írásnak s más olcsóbb vallásos iratoknak (minőket a Calwi könyvkiadó társulat szokott kiadni) terjesztése. Ha a lelkész a felolvasási estélyeken ez irányban a figyelmet felhívja s egy néhány buzgó presbytert az elárusitással megbíz : már ez által is igen sokat tett a nemes cél érdekében. Ujabban a ponyvairodalom butító termékei helyett egészséges és kedélynemesitő olvasmányokat iparkodnak a nép kezébe adni. Tegyen már a lelkész ez érdemben is, a mit csak tehet. Egy pár felvilágosító, buzdító szóból áll az egész, miért ne tenné ezt meg a közművelődés, az irodalom érdekében? 4. Az ifjúságnak társulatba gyűjtése. Oda kellene működnie a lelkésznek, hogy a szilaj ifjúság a mulató helyektől elszokva, a nemesebb, a szellemi élvezetek iránt is lehetőleg fogékony legyen. Szavával, tekintélyével, buzgalmával létesíthetne p. o. ifjúsági dalárdát, a mint ez pár helyen már létre is jött, városi helyeken alakíthatna úgynevezett legényegyleteket, a minők Pesten és kisebb városokban már is nagy számmal vannak, továbbá az ugynevezhető mértékletességi egyletek utján vagy más módok és eszközök segélyével oda kellene hatnia, hogy az erkölcstelen kicsapongások, szitkozódások és más szilaj szokások végre valahára az ifjúság közül kivesszenek. Ha volna egy társas s barátságos összejö| veteli hely, hol koronkint az ifjúság számára is felolvasások tartatnának, nem volna nehéz a könnyen lelkesülő 1 fiatalságot a jó, szép és nemes eszméknek megnyerni. E tekintetben is tehát sokat tehet s kell, hogy tegyen I egy protestáns lelkész.