Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

5. Népbank, önsegélyző egyletek felállítása. Helyén van, hogy a lelkész ne csak szellemi, de anyagi tekintetben is tegyen valamit, ha arra alkalma, van hivei érdekében. Figyelje meg azért híveinek pénz- és hitelviszonyait s ha ugy találja, hogy egyesek az uzsorások körmei közé kerültek, vagy hogy a csekély pénzforgalom miatt sokszor zavarok fordulnak elé, igyekezzék odabatni, hogy a községben népbank állittassék, mely a takarékossági hajlamot is nagy mértékben növelné. Ilyen népbank található már is minden valamirevaló községben. Az igaz, hogy sok szédelgés is űzetik vele : azért legyen a lelkész ovatos s vigyázzon, hogy a kezét meg ne égesse. Lehet ezenkivül az önsegélyezésnek, az anyagi jóllét eszközlésének a helyi körülményekhez képest több módja is; használja fel a lelkész ezeket is; nem lesz ö azért még speeulans zsidó, hanem igenis híveinek szerető gondos atyja. 6. A mezőgazdaság, gyümölcsészet, szőllőmivelés , barom- és selyemtenyésztés, kosár- és gyapju-fonás s általában a házi ipar érdekében is tehet valamit egy jóra való és a praktikusabb dolgokkal is foglalkozni szerető lelkész. Nem mondom, hogy fogja meg ő is az eke szarvát s legyen a legközvetlenebb utmutató minden legkisebb dologban : erre sem ideje, sem képessége, sem hivatása nem lehet. Csak azt óhajtanám, hogy igyekezzék a lelkész hivei figyelmét a megélhetés más s előttök talán még csak hirből ismert módjára is felhívni s nekik e tekintetből felvilágosítással, útmutatással, tanácscsal szolgálni. Szakkönyvek, röpiratok ma már nagy számmal vannak s ezekből egy egészen laikus ember is szerezhet magának annyi ismeretet, hogy másoknak a legáltalánosabb teendők iránt némi útbaigazítást adhasson ; a többit aztán elvégzi a nép találékony esze. • — Amiket eddig a társadalmi téren, a lelkész teendőiül megjelöltünk s a lehető legrövidebben vázoltunk, azok kivétel nélkül mind olyanok, hogy a kisebb egyházakban, illetőleg az egyszerű falusi nép körében ugy, mint a nagyobb községekben, illetőleg városi helyeken egyaránt megvalósíthatók, csak kellő akarat és erély legyen hozzá. Az ezután mondandók már inkább csak a nagyobb községek vagy városok lelkészeinek szólanak, mint akik előtt a képességi és miveltségi viszonyoknál fogva* számtalan más ujabb és ujabb működési kör tárul fel. Egy városi lelkész pl. felette sokat tehetne: 7. A szegényház, kórház és árvaház felállítása körül. Ezen humanistikus intézeteknek egy valamire való nagyobb városból sem volna szabad liiányozuiok. Minden városnak vannak tehetetlen szegényei és árvái, mindenkitől elhagyott, úgyszólván idegen betegei, akikről gondoskodni, akiket ápolni első sorban a város közönsége van hivatva. Hasson oda a lelkész az illetékes helyen, hogy e szükséges intézetek, ha még nem volnának mielébb létesíttessenek s ha netalán a hatóság utján ezen tervet nem valósithatná : tegyen lépéseket ez érdekből a társadalmi téren : bizton hiszem, hogy törekvése sikerülni fog. 8. Az ovodák vagy az u. n. gyermekkertek érdekében szintén a lelkésznek kell elől menni buzgalommal, jó példával. A gyermekóvás ügye az országos kisdedóvó egyesület működése következtében évről évre nagyobb lendületet vesz hazánkban; mindenik nagyobb városban kisdedóvó egyletek alakulnak, melyek a 3—6 éves. kisdedek megvédését és célszerű növelését tűzték ki célul magok elé. A prot. lelkésznek e nemes ügytől a támogatást nem lehet, nem szabad megvonnia. Ha művelt nők és férfiak, amint közönségesen tudya van, a kisdedóvás ügyét a legnagyobb készséggel karolják fel, mennyivel illőbb és természetesebb, hogy a lelkész is felajánlja e téren közreműködését, sot ha a viszonyok ugy kívánják, vezérszerepre is vállalkozzék. Humanistikus téren vezérszerepet játszani dicsőségére szolgálhat bárkinek is s bizonyára a lelkésznek sem válik kisebbségére. Én legalább mindig tisztelettel hajlok meg azon nemes szívű emberbarátok előtt, kik minden önzéstől menten csupán szívok sugallatára hallgatva, a társadalmi élet egyik vagy másik terén s különösen a humanistikai törekvések küzdhomokján teljes odaadással működni meg nem szűnnek. 9 Népesebb községekben és városokban a lelkésznek figyelmet kellene fordítania a társadalom fiatalabb nőtagjaira is. Ezektől, mint leendő anyáktól függ főleg és első sorban a család s ennek alapján az egyház, a társadalom s a haza jóléte és felvirágzása. Amit az állam a nőnevelés érdekében ujabb időben létesíteni megkisérlett — nonöveldéket, felsőbb leányiskolákat állítván fel : az még mind kevés ahoz képest, amit e fontos ügyben tenni kellene. Az államtól e tekintetben sokat nem is kívánhatunk. A családnak, a társadalomnak kell a őieend anyák rendszeres és erkölcsös neveléséről lehetőleg gondoskodnia s minden alkalmas eszközt e célra felhasználnia. De különösen egyházi s vallásos tekintetből a prot. lelkész a nőnevelés körül valóságos missiót teljesíthetne. Nem akarom vagy talán nem is tudnám még most bővebben körülírni, hogy miben állana e missió a lelkészre nézve, de erős meggyőződésem, hogy a prot. lelkészek és segédlelkészek a női nemzedék valláserkölcsi életére, gondolkodásái-a nagyobb befolyással is lehetnének, mint az jelenleg történik s ha akarnák, bizonynyal találhatnának utat és módot is missiójuk keresztülvitelére. Itt csak érinteni akartam e tárgyat, hogy erre mások figyelmét is felhívjam. 10. A politika. Minthogy politikus nemzet vagyunk, alig lehetséges, hogy teljesen kivonja magát a politikai életben való szereplés alól. Én ugyan okulva a lelkészek politikai szereplésének felette szomorú következményein, feltettem magamban, hogy mint lelkész a politikai élettől teljesen visszahúzódom. Be kell azonban látnom, hogy e visszahúzódás nem lehet tökéletes. Mikor