Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

Huszonegyedik évfolyam. 46. Budapest, 1878. november 17. PROTESTAIsTS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és RIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési cLi j: Helyben házhozhordassal s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásná 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük mult hó elejével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Észrevételek: „A püspöki vizitációkról" irt cikkre. Jelzett cikkben nt. Kozma J. ur polemizál a püspöki vizitációk ellen; különösen kedvezőtlen sziliben tüntetve fel az evang-. superintendensek ünnepélyes egyházlátogatását, oda nyilatkozik, hogy „e nagyszerű egyházi funktiónak sokkal nagyobb volt a füstje, mint a pecsenyéje". A püspöki, superintendensi vizitáció a magyarhoni evang. egyházban, régi szokáson alapuló gyakorlat, s az illető superintendensnek hivatalos kötelessége. Hogy a magyar reformált egyházban is gyakorlatban volt régtől fogva, sőt hogy canon által is elrendelve van, ezt maga a nt. cikkíró is tanúsítja. Mindez igaz, mondja az idézett cikknek értelme, de épen az a baj, hogy e régi szokást újra fel akarják melengetni, hogy még az egyházalkotmány tervjavaslata is felvette pontjai közé; holott a püspöki vizitáció szükségtelen, de sőt tilalmas, nem megengedhető dolog, s végül mint rendszeres eljárás lehetetlen is. Lássuk röviden, mennyiben? Mi protestánsok, egyházkormányzatunkra vonatkozó intézkedéseinknél is tekintetbe szoktuk venni a bibliát. Ha a püspöki vizitáció kérdésénél szintén oda fordulunk, ugy találjuk, hogy nem csak nem ellenkezik szt. könyvünknek sem betűjével, sem szellemével, sőt világos nyomait találjuk ott a püspöki egyházlátogatásnak a keresztyénség legelső korszakából. Az apostolok — különösen Pál, nem csak tanítványaik által látogattatták, hanem maguk is lelkiismeretes buzgalommal látogatták a gyülekezeteket. Azon elllenvetésre, hogy akkor egészen más viszonyok voltak, az apostolok missiói feladatot teljesítettek, bátorkodom megjegyezni s ugy hiszem nem alap nélkül, hogy most is van a püspököknek missiói feladatuk kerületükben, és e feladatuk végezéséhez egy igen szép munkatért nyit épen az egyházlátogatás. Ezeknek szem előtt tartása volt az egyik indok elődeinknél is, mely velük a püspöki vizitációt elfogadtatá. Hogy tilalmas volna a püspöki egyházlátogatás, ezen állítást az adott érvelés dacára sem Írhatom alá. — Ősi szokás, canon, egyházi rendszer mindenesetre nem ellene, hanem mellette szólanak. De nem ellenkezik e vizitáció a prot. egyház szellemével, szervezetével sem. Világi téren, igaz, az ügyek élén álló fejedelmek, elnökök nem érintkeznek közvetlen a néppel, hanem csak alantas közegeik, ministerek, biztosok által intézkednek. Egyházunkban azonban a püspök nem (papi) fejedelem. Öt a gyülekezeteknek rendes szavazás utján nyilatkozó bizalma hivja meg tisztes állására, azon feltevéssel: ő a mi csontunkból való csont, a mi vérünkből való vér. Igazságos volna-e most már a gyülekezetek s választott püspökök közé tilalomfát állítani, s oly szigorú korlátot emelni, hogy feltétlenül csak a meghatározott közegek által érintkezhessenek egymással? Méltányos volna-e a megválasztottat eltiltani 91