Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-10 / 45. szám

kot hozzá számítjuk, úgy az egész summa teszen: 62.676 frt 75 c. Az 1877-ik évben 16 tanuló nyert stipendiumot, 78-ban 23 összesen 12.100 frankkal, Az alapítvány ideiglenes alapszabályai elfogadtattak. Az egylet eddigi központi bizottsága (Chantre lelkész Genfben, Desor neucháteli tanár ; Guhl szövetségi tanács-jegyző Frauenfeldről ; Hofmann Merián Tódor Baselből; Kambli lelkész Horgenből, Langhansz Frigyes berni tanár ; Mayer esperes St. Gallenből) egyhangúlag lőn ismét megválasztva a jövő hét évre, még is a lelépő és 7 évig faradbatlan elnök : Guhl helyébe: Kambli lelkész választatott meg elnökül. Este 7-kor isteni tisztelet volt, nagyszámú hallgatóság előtt, a gázzal megvilágított nagyszerű Dómban, mesteri orgonajáték és a »baseli dalkar" által vezetve : Wir glauben all' an einen Gott — énekkel. Mayer esperes St. Gallenből egy lelkesült predikátiót mondott Luk. 10, 2: »Az aratásra való gabona jól lehet sok, de a munkások kevesen vágynák* felett és megragadó módon fejté ki az alapige szavaiban fekvő Ígéreteket és intéseket. A dalkar : Diesz ist der Tag des Herrn énekkel fejezé be az épületes istenitiszteletet. Következett az ünnepi vacsora, melyben 400-an vettek részt. Az üdvözlő beszédek egész sorát meg nyitá : Hoffmann Merián a baseli fiókegylet elnöke, fejtegetvén a polgári és egyházi szabadság fejlődésének történetét Baselben. Észak Amerika, Anglia, Németalföld protestáns egyleteinek üdvözletei írásban felolvastattak. Szóbeli üdvözletet is többen hoztak. A vendégek üdvözleteire, Schmidt Pál. baseli iheol. tanár felelt, a nagy internationalis szövetségre szivet és kezet ajánlva fel — mire ? Talán a vallás keresztyénység megtartására ? Nem, nem szorulnak a mi segítségünkre, bármily hangosan nyilvánítják is egyfelől a vallás jövőjét veszélyeztettnek, másfelől a keresztyénséget túlhaladottnak. Bizonyára, mig maga a keresztyénségnek A. B. C-je, — az Istenből származó emberszeretet parancsolatja, — oly kevéssé értetik meg, hogy a kegyetlen embermészárlás, vagy a háború furiájának lángja a mi annyira magasztalt modern kulturvilágunk színpadjáról nem akar letűnni, addig keresztyénségnek és vallásnak van feladata az emberiségre nézve. A mi szövetségünk - azon vallásért emelje fel szavát, mely az emberiségnek örök áldása ... A mi egyletünk a szabad keresztyénségnek szolgál. . . Szívbeli üdvözletet hozott Baselnek az újonnan választott központi elnök: Kambli, horgeni lelkész. A késő esti órákban Brenner jogász és Züblin theologus fejezték ki az iijuság sympathiáját a reform iránt. Másnap a gyűlést a muzeum aulájában Kinkelin baseli tanár nyitá meg, egy értekezéssel, mely a természettudós álláspontjáról tárgyalta a tudás és hit viszonyának fejlődési történetét Erre következett a,z első thema „A népegyház jelentősége és a liberálisok abban való feladata." Első értekező volt: Frei Emil, szövetségtanácsos. Velem egy politikai irányú férfiak, kezdé a szónok, nem szoktak arra hivatottaknak tekintetni, miszerint, egy vallásos érzelmű hallgatóság által egyházi dolgokról kihalgattassanak, mert bizonyos oldalról nagyon hajlandók minket az egyház és vallás egyenes ellenségeinek tartani, vagy legalább a vallásnélküliek osztályához számitani. Ha dacára ennek, elfogadtam ezen felszólítást hogy a napirend első themájárói szóljak : történt ez azon okból, mivel azt hiszem, hogy tettleg nem vagyok vallástalan (vallás nélküli.) Szónok ezután rövid vonásokban fejtegeti a keresztyén egyház fejlődésének történetét az apostoli gyülekezetek demokratikus kezdetétől a középkori pápa egyházig. A reformátióban az ős keresztyén szellem újra ébred. A laikus keresztyénség ideje ismét eljöttnek látszik; a római hierarchia ellenében prot. népegyházak emelkednek. De a retonnátió műve félmfí maradt; a reformáló erő elbénult. A lényegtelenségek, dogmák, és szokások örök érvényüeknek bélyegeztettek; a pápai csalhatatlanság helyébe lépett a biblia csalhatatlansága ; egy pápa helyett most már annyi pápácska keletkezett, amennyi papja volt az egyháznak. A protestantismus egy része a XIX. században vissza akarja utasítani mindazon mozgalmakat és uji'ásokat, melyeket a tudomány a gondolkozás terén létrehozóit, és ezereknek mutatja az ajtót, kik nem tudnak már ugy gondolkozni és hinni, amint az egyház kivánja. Világos ebből, hogy ilyen körülmények közt a reformátió egyházának ismét a fejlődés egy lépését kell tennie. Lépteit azon út féle intézhetné, metyet a 16 század reformatiója jelölt ki neki. A reformátorok a vizsgálódás szabadságát hirdették az egyházakon belől : ezen vizsgálódási szabadság természetszerűleg maga után várja a hit szabadságát is, mely az egyházat ismét azon ősi demokratiai alapra viszi vissza, amelyre kezdetben alapíttatott és azzá teszi, ami kezdettől fogva lenni akart, t i. népegyházzá. A népegyházzal szemben még ma is első sorban azon vélemény áll, hogy egy egyház, mely a személyes hitszabadság alapján áll, nem egyház; az egyház a dogmatikai hitegység alapját nem nélkülözheti. A római 1 egyház nem nélkülözheti, de a reformált egyház a ( „személyes hitre" fekteti a súlyt, és így mint népegyház nem követeié a hitegységet. De ha tagjainak egységét feloldani is látszik egyrészt, másrészt joggal számit vallásának egyesítő hatására és erejére. És éppen a közös építés, tanítás az, mit a népegyháztól követünk. A népegyház egyszersmind ápolója és táplálója a ker. érzelmeknek és reményeknek, nem akarja az egyházi életet elpusztítani, hanem meg akarja menteni. És végre a népegyházat annak tartom, mely hivatva