Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-06 / 40. szám

NECROLOG. A veszprémi ev. egyházmegye, egy fáradhatlan szorgalmú, s kitartó munkásságú tagjának mondott utólso „Isten hozzád"-ot, midőn folyó sept. hó 18-án a kertai gyülekezet közszeretetben és tiszteletben álló lelkészét, Kiss Jánost végső nyugalma helyére kikisérte. Nem váratlan volt a csapás, mert hisz az agg tölgynél mindenki el lehet készülve rá, hogy az első szélroham földre teríti, s a 72 év terhe alatt folyton gyengülő ereje őt és övéit is folyton figyelmeztette ezen utolsó rohamra; mégis, amint a hir gyorsan szájról szájra elterjedt, minden kebelben a legőszintébb s legmélyebb bánatot keltette Nemcsak a magára maradt család gyászolja benne a szerető, önfeláldozásig gondos atyát, hanem gyászolja benne gyülekezete is a bölcs vezért, ki híveivel örömöt és bút megosztva, azoknak nemcsak tanítója és utmutatója, hanem valódi lelkipásztora, élő példányképe volt, ki maradandó emléket hagyott maga után azáltal is, bogy gyülekezete felvirágoztatása végett a papi fizetés javítására 350 frt. alapítványt tett. Szolgatársai gyászolják benne a hív és igaz barátot, egyházmegyéje a munkás és tudományos lelkészt, ki mint hosszú éven át iskolavizsgáló és törvényszéki ülnök a közügyek terén is lerótta adóját; s minden aki ismerte, gyászolja benne az embert, kinél egyszerűség, valódi műveltség tiszta erkölcscsel és jellemszilárdsággal párosult. A társadalom egy ily tagja, ki mint lelkész 47 évig törekedett a hazának és egyháznak magához hasonló buzgó polgárokat nevelni, méltó arra, hogy necsak a mélyen megszomokirályi család néhány tagja is gratulált. Constatáltatott, hogy a cartell-kötelék 18 német kath. diákegylet között áll fenn, melyeknek 600 diák tagja van. A jövő évi gyűlés Bonnban fog megtartatni. Egy effajta „muri* torkára forrott a münsteri „Alsatia® diák-egyletnek, mely -éppen alapítási ünnepélyét ülte. Erre vonakozólag irja a Westf. Ztg., hogy Münsterben a két kath. diákegyleten, az Alsatián és a Germánián kivül, van még egy felekezetnélküli is, a Rhenaniana, melyre az előbbiek már rég fenik fogukat s eddig is nem egyszer támadták meg. Az ünnepély előtti éjjel egy órakor ismét rátörtek a Rhenaniana gyiilőhelyére az Alsatok, s ott kapót, ajtót, bútorokat stb. összevissza rombolva, a már részben szétoszlott Rhenanokat kiverték szállásukról. A fenekedés második felvonása az ünnepély alkalmával ját•szatott le, melyre többek közt egy kathol. gymnasiumi tanár is meghivatott. Clericális szokás szerint először a pápát, aztán a fejedelmet éltetik, a tanár koccint, semmi baj. A harmadik toaszt azonban ,a gyülekezeteiktől megrabolt püspököt" éltette, mire a kath. tanár ülve maradt. Ebből aztán olyan ribillió és botrány támadt, hogy emiatt az akadémiai tanács kénytelen volt az Alsatia-egyletet föloszlatnii Bár oszlatnák fel valamennyit! rodott család, necsak ismerősei, hanem egyháza s lángolón szeretett hazája mondjanak áldást hamvai felett. Végül álljanak itt rövid vonásokban a megboldogult életének mozzanatai : Kiss János véssei volt lelkész, Kiss Dánielnek és Bozzay Zsófiának fia, született Dabronyban Veszprém-megyében jun. 7-én 1801-ben. Iskoláit végezte 1819 — 1821-ig Győrben, 1822—30-ig Sopronban s 1831 Bécsben. Mihályiban informátor volt 1832-ben, azután Vadosfán káplánkodott Horváth János lelkész ur mellett 1832—36-ig, majd utóbb Dömölkön volt segéd-lelkész Illés Pál ur mellett, honnét Kertára ment 1838 május 14-én s innen ragadta őt el a halál, neje Nagy Lídia és 4 gyermeke mellől egyheti betegeskedés után f. é. sept. 15-én, a lenyugvó nappal hunyva be szemeit örök álmára. Hűlt teste, mely felett gyászimát Sass Lajos galsai, gyászbeszédet pedig Kiss Lajos n.-alásonyi és Borbély Sándor dabronyi lelkészek mondottak, 18-án adatott át az örök nyugalomnak, minden felekezetbeli lelkészek és tanítók, valamint világiak nagy részvéte mellett. Áldás hamvaira! MADÁR MÁTYÁS. Esdő szózat. „A könyörületes megáldatik, mert juttat élelméből a szegényeknek* (Péld. 22. v. 9.) A f. é. augusztus 30-ikának éjjelén, a két hegy közt elterülő tágasabb völgyben fekvő város közepén keresztül felhőszakadás következtében három irányból jött rémítő vízár, mely a városi küldöttségnek hivatalos felvételéből hitelesen összesített kimutatás szerint 1484 házat megrongált, 698 házat romba döntött, s az ezekben lakott közel 4000 családnak épületekben 471,849 frt, ingóságokban 408,341 frt, árúban és állatokban 759,581 frt, összesen 1.738,772 frt. kárt okozott, s ezenfelül 191 és az akkor szerzett betegségnek következtében sept. 6 ikáig még 69 emberéletet követelt és nyert meg drága áldozatul, — virágzott egyházunkat is háromszorosan tette szerencsétlenné, ínségessé. Egyházunk összes épületei 1.80—2.50 meter magas víz alá kerültek. A zúgó árral jött hidak és háztetők alkatrészei nagy rombolással törtek 6156 f] metert tevő beltelkiinkön keresztül, és a templom, két emeletes ház, 4 melléképület, vas- és fakapuk, kerítések, 3 pince, 4 iskola, 2 tanár és 2 tanítónak lakásán hivatalos összeírás szerint, az egyháznak 6000 frt., a nevezett tisztviselőknek pedig 6350 frtot tevő kárt okozott. A pinceboltozatok leszakadtak, az emeletes uj épület szeglettala és bolthajtása, a lépcsőház ívboltozata veszedelmesen megrepedeztek, a padlózat feltáskásodott, az ajtók és ablakok bezúzattak, a mult évben mind a négy elemi iskola részére külön több száz forint költséggel beszerzett összes taneszközök és szerek, a leánytanodának k is,