Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-22 / 38. szám

Dicséreteink dallamainak szerzőiről pedig majd éppen semmit nem tudunk! Én ezennel tisztelettel felhívok mindenkit, ki az i tt elszámlált egyénekről bármi biztos életrajzi adatot tud, kegyeskedjék velem közölni: szívesen vállalkozom, egy kis füzetkóbe összegyűjteni s az utókornak átadni (hozzám utolsó posta; Baranya-Sellye) azon dicsők nevét, kik Isten dicsőségét énekelték, s énekelte és énekli utánuk annyi szív és száj! A dunántuli egyházkerület vezérférfiait pedig szinte mély tisztelettel legyen szabad kérnem, kegyeskedjenek rendelkezésemre bocsátani az illető okmányokat az egyházkerület levéltárából, melyben a p á p a, i h a 1 o 11 a s k ö n y v énekszérzői foglaltatnak, — vagy ha a főtiszt, egyházkerület ezt érdemesebb egyénre bizandja, csak örülnék neki. KÁLMÁN FARKAS, sós-vertikei lelkész. Lelkészi pályám kezdetén. sEmber tervez, Isten végez.® (Folytatás.) De nem szólottam még egy kényes tárgyról, egy felette nehéz működési körről, melyet pedig ott, hol reform át ióról van szó, különösen figyelmünkre kéli méltatnunk. A lelkésznek ugyanis reformátornak kell lenni a h i t c i k k e k terén ís. Veszélyes darázsfészek biz ez, de nem én vagyok az oka, hogy azt meg kell bolygatnom. A hitcikkek terén való reformációt ma már annyi hathatós ok sürgeti és követeli, hogy az elől kitérni, azt továbbra is halogatni alig lehetséges. Itt van legelőször is az óriási léptekkel haladó t ud o m á n y. Mindamellett is, hogy nem oszthatjuk azok nézetét, akik azt hiszik, hogy az ujabb kor tudományos vizsgálódásai s azok alapján szerzeit ismeretei végkép kiszorították volna a hitet, a vallást helyéből, be kell vallanunk, hogy mégis sokat megdöntötték abból, amit atyáink csak ezelőtt pár évtizeddel is igazságnak hittek lenni. Hát még az első reformáció óta mily sokat változott az emberek világnézleté ! Hogy csak röviden érintsem a dolgot : mennyire átalakította az emberek gondolkozását Kopernikusnak ma már kétségbevonhat lan rendszere, mily más szinben tűnik fel földünk az eddig nem ismert világrészek és tartományok felfedezése, beutazása által, mennyire kiszélesítették ismereteinkot a tudomány minden téréin tett nagyszerű kutatások és elért positiv eredmények, s ki tagadhatná különösen a bölcsészet és. természetvizsgálódás terén kivívott sikereket ! ? Mindez nem maradhat hatás nélkül a t h e o 1 og i á r a sem. Egyes szabadon gondolkozó s tisztán az igazság után szomjúhozó lelkek régóta törekesznek már kibékíteni a haladó tudományt az örökölt theologiai és bibliai nézetekkel, — a tudást a hittel. Lassankint szabadabb felfogás kezdett előtérbe lépni a theologiai tudományosság mezején is, a dogmák elvesztették föltétlen tekintély őket s a szabadvizsgálódás jogot nyert a vallási nézetek körül is. E szabadabb szellem hozta létre aztán azon ujabb theologiai irányt, melyet közönségesen modern vagy szabadelvű theologia névvel szoktak jelölni. Ez ujabb szellem elhatott már mindenfelé s napról napra erősebb hódításokat tesz. Különösen áll ez hazánkr ó 1 is, hol Pest volt az első, melynek theol. intézetében az uj irány bemenetet talált, hol azóta folytonosan ápoltatik, fejlesztelik. Sárospatakról és Nagy-Enyedről szintén ilyen irányban és szellemben nevelt lelkészek kerülnek ki. Sőt még Debrecen is, a mely pedig fennen szokta hirdetni igazhitüségét, teljesen a szabadelvű theologiai eszmék befolyása alatt áll.*) Az evangélikus testvérek intézeteiben szintén szabadelvüségökről ismert *) Legyen szabad e helyen a debreceni theologus ifjaknak taníttatni szokott „keresztyén hittan rövid vázlata" cimü kőnyomata kéziratból fentebbi állitásom iga; zolására s mindnyájunk tanúságára egypár passust itt j közzétennem. Igy a 14. §. a következő felirattal bir: A világ teremtetése és fenntartása csak emberi fogalom szerint különbözők, Istenre nézve egy és ugyanazon cselekmény, mert az isteni tevékeny ségb e n semmi változás meg nem engedhető vagy föl nem tehető." A 15- §, mely Isten és az erkölcsi világrendről szól, végül ezeket mondja : „. . . a mi tetteink legcsekélyebb változtatást sem idézhetnek elő a világrendben, (hát az orthodox felfogás szerinti imádság sem ? kérdem én.) sokkal inkább minden tetteinkre, nézve úgy a természeti, mint erkölcsi világrendtőli függésünket, mélyen tartozunk érezni és belátni. A legnagyobb závár és eltérő vélemények azon hypothesisből származtak volt e kérdés megfejtése körül, hogy Isten a természet rendjén kivül is és az erkölcsi világrend mellőzésével természeti és erkölcsi uton idézhet elő változásokat." — De ha Isten nem nyúlhat bele a természet rendjébe, mi lesz a csudákkal? A 25. §. a szentháromságról ezeket mondja: „. . . az egyház szentháromságróli nézete abban téved, hogy az isteni lényegben — essentia — eltekintve e világtól, hármas személyi megkülönböztetést állít fel; már pedig hogy az egy isteni absolut természetben o személy legyen megkülönböztetve, ezt sem öntudatunk, sem a szentírás nem igazolja. Mig ellenben az egy Istennek e világhozi hármas viszonyát lelkiismeretünk elismeri és Istenben az ő világrai hatásában való vonatkozásában hármas tudalmi létet állit föl." A fiúról ezeket mondja: „hogy tehát a véges örökké ott volt az Istenben, vagyis hogy Isten a világnak valódi és örök é 1 e t e, ez az igazság van kifejezve az Istenfia, fogalmában, a szentháromság második személyében.'' Igenis ugy van; csakhogy miként lesz akkor az e m b e r J é z u s az Istenség második személyévé? Még alább olvassuk: »Az atyában szemléljük tehát a világnak alapokát, a fiúban a világnak életét és a szentlélek ben a világnak célját/' Még alább