Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

feltalálható örömök kevés becsesel bírnak előtte vagy ilegalább kevesebbel, mint amazok. Együnk, igyunk, vigadjunk! — kezd jelszóvá válni népünknél is. Igy fecsérli el vagyonát, keserves keresményét, így juttatja magát az uzsorások kezébe, a csalás, tisztesség nélküli kereset hálójába, a bűnök posványába. A fiatalok erkölcsi botlásai szaporodnak, a házasélet szentsége és tisztasága ijesztő módon fenyegettetik : az erény és tiszta erkölcs kezd kihalni népünkből is. Hát még az úgynevezett művelteknél a kisebb és nagyobb városokban ? Borzasztó erre még gondolni is! Az úri nép tudni, hallani sem akar egyébről, csak élvezetről ; bál, színház, hangverseny, gazdag lakomák s a legkülönfélébb mulatságok vannak napirenden ; a külsőség és felületesség, a fényűzés és hiúság, a íeltünniakarás és nagyravágyás játszák a főszerepet. Innen van aztán a munkától való iszonyodás, a könnyű meggazdagodás utáni törekvés, az adott szónak, hűségnek, az erénynek és becsületnek könnyelműen áruba bocsátása, innen különösen a fővárosokban az a véghetetlen corruptió, mely a legmagasabb körökig elhat vagy épen onnan árad szét, és innen van végűi az a sok pénzsikkasztás, miről naponként olvashatnak, a számtalan öngyilkosságok, rablások és gyilkosságok E rettenetes áramlatnak útját kell állanunk ! Hiszen ha így halad nemzetüuk a civilisatio ösvényén, a helyett, hogy erősbödnék és előre haladna, inkább elerőtlenűl s az elbukás veszélyes ösvénye felé sodortathatik. E veszélyt minden áron meg kell előznünk. Mi lelkészek vagyunk első sorban hivatva e fontos, e nagy feladatra; mi vagyunk hivatva, hogy mint megannyi próféták szavunkat hatalmasan felemeljük s szünet nélkül hangoztassuk amaz örök igazságot.: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed/ A csaknem általános demoralisatio ez elszomorító korszakában legyen legalább a lelkészi kar az a kisded csapat, melyre alkalmazható legyen az Urnák ama mondása: „Meghagytam pedig Izraelben 7 ezer embert, akiknek térdök nem hajolt meg a Baal előtt s kiknek szájok meg nem csókolta azt." Igen, legyen a lelkész reformátora a megromlott erkölcsnek úgy a szószéken, mint azon kivűl. Ne felejtse el soha, hogy ő tartozik ama kovász lenni, melynek feladata, hogy átjárja az egész társadalmat, hogy egészen ujjá teremtse azt. Bármennyit ostromolják is napjainkban a vallást és egyházat az anyagiság hívei és a felületesen gondolkodó emberek: utoljára is tagadhatatlan, hogy még mindig véghetetlen erővel, roppant hatalommal és befolyással birnak a kedélyekre, az emberiségre ; azok szolgálnak mintegy védgátul a materialismus ijesztő rombolásai ellen s mintegy tűzhelyéül az idealismusnak, minden szép, jó és igaz eszmének, mely nélkül a társadalmak végtére is nem existálhatnak. A lelkész tehát működési körébe való puszta belépése által is már úgy tűnik fel előttem a kor materiálistikus és demoralizáló áramlatával szemben, mint egy reformátor, kinek egész működése végeredményeiben az erkölcsök reformációját eszközli és kell, hogy eszközölje. Ezt jól meg kell magunknak jegyeznünk. De ennél nem szabad megállapodnunk: e reformációnál öntudatosan s kiválóan e célra irányzott buzgalommal kell eljárnunk. Szaporítanunk kell az alkalmakat, melyek bennünket lelkészeket híveinkkel, a néppel közelebbi érintkezésbe hozhatnak ; kezdenünk kell mindjárt az iskolánál, mely felügyeletünk alá bízatott: látogassuk azt meg sűrűbben s igyekezzünk már ott elhinteni a később gazdag aratást hozható isteni magvakat. Az iskolából kikerült ifjabb nemzedéket kapcsoljuk magunkhoz szorosabbra a vasárnapi iskolák által és minden kínálkozó alkalommal. A családokat keressük fel személyesen; ismerkedjünk meg közelebbről azok gondolkozásmódjával életviszonyaival, vallás-erkölcsi állapotával s igyekezzünk azokat a vallásosság és tiszta erkölcs tűzhelyeivé varázsolni. Tartsunk híveink számára a templomon kivül is kegyes elmélkedéseket vagy felolvasásokat különösen az egyháztörténelem mezejéről, Lutherről, Kálvinról stb. Mozgassunk meg a társadalmi életben is minden követ, hogy népünk jólétét, anyagi felvirágzását eszközöljük s az istenben való bizodalmat ápoljuk és erősítsük. Ahol pedig a valláserkölcsi élet eléggé kedvezően áll, igyekezzünk azt fentartani, előbbre vinni, nemesíteni és szilárdítani községünkben. Oh hisz nem lehet olyan helység és egyház, ahol a lelkész tevékenységének és buzgalmának már semmi tere ne volna ! Minderről később bővebben is szólani fogok. Itt csak jelezni akartam a dolgot s rámutatni mintegy azon működési körökre, melyekben a valláserkölcsi élet megujjitása, reformálása leginkább eszközölhető lenne. LÉVAY LAJOS. (Folytatása következik.) ISKOLAÜGY. Iskolai értesitők. — Kilencedik közlemény. — 91. A nagyrőcei államilag segélyezett két osztályú polgári iskola 2-dik évi értesitője. Igazgató Dienes Péter. Értekezés: A polgári iskola viszonya a nép- és középtanodákhoz. Tanulók sz. 28, kik közül 5 magyar, 23 tót. A jelentés szerint az oktatás az év elején nagyon nehezen ment, mivel 16 tanuló vagy épen semmit vagy nagyon keveset értett a magyar előadási nyelvből, de már a második félévben -— 5 tanuló kivételével megtanultak annyira magyarul, hogy jobban vagy kevésbé jól, de mégis képesek voltak felelni ezen a nyelven. A város az iskolai szükségletekre 719 frtot költött, ami világos cáfolata szerintünk azon balhiedelemnek, mintha a rőceiek ezen iskolára — a benne uralkodó magyar szellem miatt — rosz szemmel néznének.