Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

volna tán valami önállóbb, függetlenebb s magasabb hatóság segítségét venni igénybe. De az akkori po­litikai viszonyok e szándok valósítását nem engedték. Míg végre az alkotmányos aera hajnalán megkeres­tük a megyés hatóságot, hogy nyújtson segédkezet az állandó és ismétlő iskola behozatalára. Itt azon kedvező választ nyertük, hogy „a járási szolgabirák a legszigorúbban utasitvák minden tőlük kitelhető közbenjárásra". Azonban az egyházmegyék csakha­mar azt tapasztalták, hogy minden ebbeli reményűk alaptalan, mert a szigorún utasitott szolgabíró urak nagyon keveset vagy egyátalán semmit sem tőnek ez ügyben. Átalános a panasz egyházmegyei és ke­rületi jegyzőkönyveinkben a szolgabirák lanyha eljá­rása ellen, kik megyei és országos rendeletek s tör­vények dacára a hozzájok beterjesztett mulasztások­jelentések-, felhívásokat simpliciter „ad acta" teszik, legkedvezőbb, esetben kiküldik végrehajtásúi a köz­ségi bíráknak, ezen tehetetlen nátiónak, akivel már egy század óta hiába próbálgattuuk rendszeres iskolázást teremteni. A községi biró, ha még meg­mételyezve nincs, csakugyan felszólítja az illető szü­lőket, még tán mokánykodik, ijesztget ós fenyeget is; de látva ennek sikertelenségét s tapasztalva, hogy főnökei, a szolgabirák sem veszik ezt valami nagyon komolyan, hanem csak olyan forma köteles­ségszerű dolognak tartják mint p. o. a currensek, bel­ügyminiszteri rendeletek továbbítását, eddigi buzgalmát szegre akasztja s tovább már nem hinti a borsót falra, — s az iskola november vége felé népesül meg, hogy kora tavaszszal ismét üres falak közt járjon a tanító. A civilizáltabb k. birák pedig már egyenesen kimondják, hogy ez nekik ingyen nem kötelességük — az ő tisztük az adósze­dós, újoncok beállítása, muszka bogács irtása, de nem az, hogy naprólnapra gyerekeket kergessenek az iskolába s kardos asszonynéppel veszekedjenek. Váljon hol veszik e mogyorófa pálcás birák ama modern argumentumot, hogy ez nekik nem köteles­ségük? Nem a fejtől romlott-e itt a hal? Annyi tény, hogy a dunántúli kerület 350 iskolája közül csak 149-ben van állandó tanítás, a többiben nem­hogy ismétlő, de nyári iskola sincs. (1877. e. k. gy. jkönyv 254 f.). S nem is lesz mindaddig, míg a szolgabíró urak oly hanyagul járnak el e tekin­tetben, mint eddig. Rájok nehezedik a mulasztás, a tanügy pangásának minden vádja. Nemcsak tiszti, de még erkölcsi kötelessógöknek sem tartják valódi buz­galommal, erólylyel fölkarolni ez ügyet. Ha szemre­hányást teszünk nekik, kezöket mossák. .Ők nem Istenek, hogy mindent megtegyenek. Nincs a vilá­gon oly hivatal, melyre annyi teher volna rakva, mint a szolgabiróság. Szorosan vett tiszti kötelessé­gük puszta seriese oly hosszú, hogy felér egy nagy böjti prédikációval. Óriások- s félisteneknek kellene lenniök, ha csak ezeknek meg akarnának is felelni ; s mennyi azonkívül a ráadásul rájok aggatott fél­hivatalos s morális kötelezettség. Ki tudná, ki győzné mindazt elvégezni ? Hisz a községi bírákra s, a fele­kezetekre is lehet tán bizni valamit?" Igy védekez­nek a birák s rendszerint épen azért járnak el áta­lában egyéb hív. ügyeikben is oly lanyhán, hanyagul, azért végeznek oly keveset • mert csakugyan sok van rájuk bizva. És éppen a fennebbi körülménynél fogva — már t. i, hogy keveset tesznek — nagyon ráér­nének a rendes iskolázás feletti őrködésre, a hanyag szülők csak egy izbeni megbírságolására, mert többször már nem óhajtanák ki a pandúrt; — s okvetlen lenne állandó, sőt még ismétlő iskola is. Még ha ezek lennének is, még akkor is marad fenn számos oly akadály, mely miatt nehezen, nagyon döcögősen haladhatna a tanügy szekere, így 2. A tömérdek sok tan tár g y. A dunán­túli kerület 1876-iki tanterve a népiskolai 16. osz­tályban nem kevesebb mint tizenkét tantárgyat jelöl meg s ezeknek majdnem fele (5) vallási. Mindezek, mind a reál tantárgyak között vannak olyanok, melyek mivel fejlettebb értelmiséghez szabvák, részint az ismétlő iskolások, részint a konfirmandusoknál tanít­hatók sikerrel; sőt vannak olyanok, melyeket nem is könyvből, hanem az életből tanulhatni el. Igy p. o. az illemszabályok vagy gazdaságtan, melyek szinte külön tantárgyul jelöltetnek, ki. Egyháztörté­nelem, bibliai isme, hit- és erkölcstan a konfirmá­ciói tankönyvben lenne legméltóbb helyen ; természet-, földrajz, alkotmány- ós gazdaságtan az ismétlő isko­lásoknak tanítható rendszeresen, a nézlettan s magasb számmüveletekkel együtt; elébb e tárgyak csak az olvasókönyv anyaga szerint tárgyaltassanak. Eszerint a 12, sőt a minist, rendeletek s országos törvények szerint még ennél is több tantárgy a szám- és nyelv­tanra (kapcsolva az irás- és olvasással) s vallás alapvonalaira olvadván le, a kevesebb anyagot több sikerrel dolgozhatná fel a tanító s a gyermek. Ér­dekes tudni, hogy a már emiitett Ónody barsi espe­res, második okúi „a miért a gyermekek oly keve-

Next

/
Thumbnails
Contents