Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

Huszonegyedik évfolyam. SM. Budapest, 1878. szeptember 15. PEOTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL; VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásná 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. A népoktatásügy némely főbb akadályai. Tagadhatlan, hogy az utóbbi évtizedben a népoktatásügy szembetűnő lendületet vőn. A protest., illetőleg a ref, felekezet a közoktatásügyi országos törvényt már jóval megelőzőleg több oly üdvös intézkedést tön, mely a népoktatásnak különben is megadta volna a rugót, így p. o. egyetemes tanügyi bizottmányt állított, népiskolai szervezetet dolgoztatott ki, kitűnő jó tankönyveket íratott, behozta a dekanátust, kimondá, — legalább papiroson — (de hisz az országos törvényben is csak papiroson van) az állandó ós ismétlő iskolázást, azonkívül a kormányzó testületek morális kötelessógeül ösmerék el a tanítók anyagi helyzetének javítását, mihez képest az esperesi kar, ha egyebet nem is, annyit legalább tőn, hogy az üresedésbe jött tanítói állomásokat csak azon esetben engedte ujabb egyénekkel betöltetni, ha a gyülekezetek kötelezték magukat az eddig váltóban (sein) fizetett csekély pénzjáruléknak folyó értékben adására. Mindezen felekezeti, szükebbkörö törekvéseket az 1867. 38 t. c. általánosítá. Mozgásba hozott oly elemeket is, melyek azelőtt távolról sem bíbelődtek ilyesmivel. Valóságos „politikai divat" lőn a népnevelés ügye. És mindezek dacára tény, hogy nem áll ez ügy ott, hol ily erőfeszítés, ily általános érdekeltség mellett állhatna, állania kellene. Yaljon miért? mi lehet ennek oka? Azt hiszszük, nem épen érdektelen e kérdést kissé szellőztetnünk. Legelső s legfőbb okául ennek az állandó s ismétlő iskolázás hiányát kell tartanunk. Rég elismerték az illető körök, hogy ez a „sine qua non". Többek közt a barsi egyházmegye még a mult század végén sürgette a kerületen az állandó iskolázás behozatalát s Ónody György, akkori esperes, annak okáúl, „hogy a gyermekek oly keveset tudnak" legelső sorban azt állítja, „mert — u. m. — csak télen járnak a gyermekek iskolába s amit ekkor tanulnak, nyáron elfeledik". Ez állítás igazságát vitatni felesleges volna. Inkább keressük azt, hogy váljon kik lehettek okai, hogy majdnem egy század alatt sem honosult meg a rendszeres iskolázás. Tudjuk, hogy protest. autonomikus jogainknál fogva a kerületi vagy más egyh. szabályrendeleteket maguk az egyházi hatóságok hajtják végre. A kerület kötelezi az espereseket, ezek viszont a lelkészeket, elöljárókat, kik közt rendszerint ott volt ós van a község birája is. Megesett aztán néha, hogy mind az esperes, mind az illető lelkész nemcsak ex ofo, de bensőleg valódi szenvedélyes barátja volt a tanügynek s hozzá még a községi biró is a többinél jóval értelmesebb s mokányabb ember vala. A tényezők, a végrehajtó közegek ily szerencsés összhangzása esetén keresztül is vitetett a rendes s állandó iskolázás legalább „ad hoc" addig, míg mind a három factor a maga helyén állt, A legtöbb esetben azonban megtört minden jó és üdvös intézkedés a községi birák tehetetlenségén, kik soha sem voltak hajlandók ez ügyért a csendes békesség felzavarására s az atyafiak közt harag ós gyűlölség szerzésére. Az ötvenes években aztán rájöttünk, hogy jó 78