Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-01 / 35. szám

A dunántúli ev. egyházkerület gyűlése. Egyházkerületünk aug. 14. és 15-én Bonyhádon tartotta évi közgyűlését. Szeretett fŐpásztorunk e célból aug. 12-én reggel már útra kelt. A győri gyülekezet hívei minden áron le akarták őt beszélni, hogy betegen ily hosszú útra ne induljon ; mert aggódtak, hogy még súlyosabb baj járulhat a különben is súlyos lábbajhoz. De o, mint mindig, úgy ez alkalommal is a hivatalt tartva szem előtt, arra határozta magát, hogy a gyűlésen meg­jelenik. Igy történt, hogy a fönt jelölt napon a magyar nyugati vaspálya vonalán megindult, hogy Pápa, Kis-Cell, Szombathely, Nagy-Kanizsa, Zákány, Dombováron át Bonyhádra időben megérkezzék. Csakhamar állomásról állomásra szaporodott az ő kísérete azokkal, a kik vele együtt kívántak menni egyházmegyénk e kissé félreeső gyűlést tartó pontjára. Augusztus 13-án, tehát a második nap, délután 2 órakor robogott be velünk a báttaszék-dombovári vo­nat Zákány felől a bonyhádi pályaudvarra, hol is Bony­hád előkelősége és a tolnai esperesség vezérférfiai várták és szívesen fogadták a messze vidékről érkezett ven­dégeket. Karsay Sándor superint. úr Simoncsics Béla szolgabíró fogatán, báró Prónay Dezső világi felügyelő pedig Percei Gyula úrén helyet foglalva, a többiek meg más uri fogatokon elhelyezkedve, behajtattunk a pálya udvartól egy kis negyed óra távolságra eső Bonyhád városába, hol mindenkire kényelmes lakás vá­rakozott. Dicsérettel legyen mondva : Bonyhád lakosai­nak minden vallásfelekezete versenyzett egymással a ven­dégszeretetben a szállásadástól a legszívesebb vendég­látásig. Lerázva saruinkról az uti port, ismerkedési ebédre gyűltünk össze a város egyik vendéglőjében. — 5 óra­kor előtanácskozmány tartatott a helybeli algymnásium épületében. Másnap 8 órakor megszólaltak a bonyhádi haran­gok a magok ércnyelvén s ünnepi hangon adták tudtúl a városnak, hogy itt most kerületi gyűlésre ülnek össze a dunántúli egyházkerület képviselői, küldöttei. A gyűlést a chorus elhaló hangjai után a kerületi egyh. főjegyző Ritter István az ő kedves hangján, ünnepi csend közt áhítatos imával nyitotta meg. Ezt követte világi felügyelő urunk megnyitó beszéde, melyben utóbbi 4 évünk mozgalmaira visszatekintve, konstatálja az eredmén'yt, melyben munkásságunk az egyház javára nyilatkozik. Nem lévén az egyházkerületnek világi aljegyzője, titkos szavazat utján 41 szóval Rupprecht Tasziló válasz­tatott meg. Egyházi aljegyzőnk Trsztyenszky Gyula úr is, e gyűlésre betegeskedése következtében irásilag beadta lemondását, kinek helyét azonban még csak a jövő ker. gyűlés fogja betölteni. Legelső tárgyakúl a ministeri leiratok vétettek fel. Ezek közül különösebben 2 tárgyaltatott. A szent István ünnepét elrendelő minist, leirat és a gyámügyi törvény, melyben a lelkészi hiványok érintetlensége csor­bát szenved. — Az elsőre nézve, miután már különben is visszavonatott, kimondotta kerületünk, hogy míg az ünnepet elrendelő leirat megütközéssel fogadtatott, addig annak visszavonása megnyugtató tudomásúl szolgál. Olvastatott főt. úr évi jelentése. Tartalmilag gazdag, alakilag mestermű. Tárgyaltatott az iskolai nagybízottság terjedelmes jegyzőkönyve, mely a második napból majd fél napot vett igénybe Legtöbb pontja (27 pontból állott) helyes­lőleg tudomásúl vétetett, itt-ott azonban egyik-másik in­dítvány tartósabb debattirozásra adott alkalmat. Fölvétetett a kerületi népisk. bizottság jelentése, biztosítás, gyáraintézet, gyámolda ügye. Bár mindegyik fontos, érdemileg nem tárgyaltathattak, mint más időben, mert az idő repülve repült és a második napon be akar­tuk fejezni gyűlésünket Az egyházmegyék jelentései a Pozsonyban felállí­tandó theol. akadémiára vonatkozólag előbb bizottságilag, azután közgyülésileg tárgyaltattak.' Egyházkerületünk nem vonakodik a reá eső pénzbeli összeget elfogadni. Azonban mert sok kérdés még megoldatlan maradt, milyen a tanári nyugdíj, könyvtár sat., melyek nélkül az aka­démia virágzása nem volna biztosítva, csak 3 év múlva kötelezi magát kerületünk a rá esendő összeg kifizetésére. Egyházi névtár készítése újból elrendeltetik azon hozzáadással, hogy az egyetemen szorgalmazandó egy egyetemes névtár összeállítása. Idején volna itt is az egyetemes eljárás. Sok jó oldala van, ha az egész egye­tem névtára van kezünkben. Ezek voltak a gyűlés főbb pontjai, melyeket rövi­den érinteni óhajtottam. Ez első napi tanácskozmányt közebéd követte. Számos tag vett benne részt. A szokásos fölköszön­té=>ek természetesen nem hiányzottak. Simoncsics Béla úr mondotta az első pohárköszön­tőt, éltetve Dunántúl küldötteit nem pusztán mint ven­dégeket, hanem mint hazafiakat is. Utána Karsay Sán­dor superintendens ur emelkedett fel s pohárköszöntőjében az udvariasság szabályának hódolt, amennyiben Bonyhád vendégszeretetét éltette, melylyel 1838-ban találkozott kerületi gyűlésünk elsőben. Nemkülönben báró Prónay, ki az általánosból a részletekbe ment, Bonyhád vendég­szerető soraiban többeket egyenként éltetett. Toasztíroz­tak még : Gyurátz az elnökségre, Müllner igazgató a jelenvolt világiakra, Király pedig egy ^hörpigét" mon­dott a tagok élénk részvéte közt sat. A gyűlés tagjainak tetemes része még másnap este, másik része a rá következő hajnalban hagyta oda Bonyhád jólelkű lakóit, hogy saját tűzhelyénél szerettei körében mielőbb kipihenhesse e hosszú útnak fáradalmait. BOGNÁR ENDRE.

Next

/
Thumbnails
Contents