Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-01 / 35. szám

cikkelye, mely szerint „lelkészül választható minden oly rendes és felavatott segéd- vagy helyettes lelkész, a ki ugyanazon egyházmegyebeli gyülekezetek bármelyikében működik" — és ,választható az egyházkerület lelkészi képesítettséggel biró minden tisztviselője, valamint főiskolájának lelkésztanárja isa

. A testvér egyházkerület saját hatósági körében tett intézkedéseinek tárgyalása, annyival inkább birálása nem tartozhatik ugyan a közgyűlés feladata és jogai közé, ennélfogva a tudomásul esett czikkelyek nem is vehetők érdemleges tárgyalás alá; de mégis, mivel ezen szabály kizárja a kerület körén kivüli minden képesített lelkésznek választhatóságát s igy ez a viszonyosság elvét továbbra is fentartani óhajtó s erről még azon esetben is, ha a hivatolt cikkeket a dunántuli kerület rendszeresen életbe léptetné, lemondani nem kívánó egyházkerületnek sérelmével állhatna csak fenn, és így az egyházkerületek között levő közös célok igényelte összeköttetés szálai a kivánt összetartás helyett ez által is lazulnának: a közgyűlés nem hagyhatja észrevétel nélkül a célzott intézkedést, s miután ennek tudomására jutott, nem tilthatja meg magának, hogy megilletődésének és aggodalmának kifejezést ne adjon. Egyszersmind a dunántúli e.-kerület a testvériség és közösség alapján eddig gyakorolt viszonyosság további fentartására az elnökség által intézendő külön átiratban felkéretni határoztatik. Kiadta Budapesten, 1877. május hó 15. Farkas József, egyházkerületi aljegyző. ://: Főtiszteletü e.-ker. közgyűlés! Alólirottaknak hivatalos tisztükké tétetett a dunamelléki ev. ref. e.kerületnek mult évi junius 10. és következő napjain tartott közgyűlése által, — melynek jkönyve 53. sz. alatti határozatát ide mellékeljük — a dunántúli egyházkerületet tisztelettel megkeresni, azt atyafiságos bizalommal s szives szeretettel felkérni következő előterjesztésünk és kérelmünk figyelembe vételére s méltatására. Egyházkerületi közgyűlésünkben megilletődést s aggodalmat idézett elő a testvér egyházkerület lelkészválasztási szabályzatának 4. és 5. cikke, melyek szerint az egyházak csak a kebli azon rendes lelkészeket vagy felavatott káplánokat választhatják meg, kik ugyanazon egyházmegyebeli gyülekezetben működnek, s a lelkészválasztási szabadság nem terjed ki szélesebb köre s térre, mint a dunántúli egyházkerületre s annak tisztviselő személyzetére. Egyházkerületünk nagy fontosságot s magas értéket tulajdonit a szentek egysége evangéliomi elvének s ennek az élet- s gyakorlatban érvényesítésének ; ugyanaz mindenkor s mindenhol igyekezett a testvériség Jézusi irányelvét követni: határozataiban, intézkedéseis tetteiben, valamint készség és örömmel viszonozta az atyafiságot és barátságot, a bizalmat, szeretetet és hűséget kölcsönösen. Innen van, hogy egyházkerületünk megilletődéssel és aggodalommal lát és tapasztal minden oly intézkedést, mely az egyházkerületek között levő és kivánt összetartást megszaggatná, sőt csak tágitná is. Innen van, hogy mi egyházkerületünk keblébe készséggel elfogadtuk s ezentúl is elfogadjuk mindegyik testvér, egyházkerület lelkészeit és káplánjait, kik itten a gyülekezetek által törvényszerűen megválaszíattak lelkészekül . s káplánokul. Szabadjon remélenünk, hogy a dunántúli egyházkerület nem fogja rendszeresen életbe léptetni az érintett, saját gyülekezeteinek jogát mértéken túl korlátozó, sőt szintén megsemmisitő, reánk nézve pedig sérelmes . határozatot, inkább a közösség alapján eddigelé gyakorolt I viszonosságot meg fogja újítani s tovább is fenntartani. Többire midőn egyházkerületünket a szomszéd egyh. kerületnél az egyesség, közösség és testvériségbeajánljuk s magunk irányába méltányosságot és viszonosságot igénylünk, remélünk és várunk teljes tisztelet s az Úrban atyafiságos szeretettel vagyunk a főtiszteletü egyházkerületnek Budapest, május 16. 1877. kész szolgái: Török Pál a dunamelléki ev. ref. egyházkerület superintendense, gróf Lónyay Menyhért főgondnoka. •///. „Amily megnyugtatóan hatott ránk a testvéregyházker. idézett j. könyvének azon prot. elvből folyó kijelentése, hogy saját hatósági körünkben tett intézkedésünk tárgyalását, annyival inkább bírálatát, nem tekinti feladata s jogai közé tartozónak : oly meglepetéssel olvasta ki egyházkerületünk amaz előzményből, azon következtetést, hogy „nem tudta magának megtiltani" a testvér egyházkerület, a fentidézett lelkészválasztási szabályzat feletti „megilletődése, sőt aggodalma" kijelentését. Kecsegteti azonban egyházkerületünket a remény, hogy amint a testvéregyházkerület azon álláspontra helyezkedik, amely egyházkerületünk közönségét, a minden egyháziasságot leromboló korteskedések elleni óvintézkedés szempontjából, a segédlelkészekre nézve behozott sorrend fen tarthatása; s a római egyházban az ős tiszta evaugéliomi elveket annyira leromboló, előttünk a történelemből intelemkép álló centrálisatiónális törekvésekkel szemben, az annyira szükséges öntevékenységet biztosító s a szabadságot védő autonómia érdekében irányozza, azonnal fel fogja ismerni a testvér egyházkerület, azon a felszín alatt rejlő indokot, mely egyházkerületünket az ő általa (t. i. a dunamelléki e. ker. által) elkárhoztatott intézkedés létrehozatalában vezette. Ép azért, intentiónknak nem szükkeblüsége, hanem tisztasága s célunk teljes tudatában kénytelen egyházkerületünk, a testvériesség nevében oly sokszor elkövetett testvérietlenség ama kifejezését, melyre a testvér egyházkerület elnökei csakis saját indításukból, de az egyházker. nevében, egyházkerületünkkel szemben vállalkoztak, midőn gyülekezetünk alig néhányát érinthető idézett §-t, mint gyülekezettünk jogát megsemmisítőt, insinuálják s annak megváltoztatása iránt „igényt" formálnak, sőt szinte s

elvárást" hangoztatnak, — mint belügyeinkbe avatkozást —• egyházkerületünk önérzetében, határozottan visszautasítani: egyébként azonban a testvér egyházkerületet jó érzelmeinkről továbbra is biztosítván." A másolat hiteléül: Vályi Lajos, egy. ker. e. főegyző. DUNÁNTÚLI. 70