Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-01 / 35. szám

vagy gondolj jobbat, édes Péterem, mert bár pap vagyok, a magzatot nem birom megkeresztelni. Te csak azért nem űzöd jobban is és folytonosan az irósko­dást, mert nem akarod, de geniusod van elég. Tehát rajta, egy szó nem a világ ! Most valami szamár vidéki levelező lúddá tette az újságokat, irván : hogy egészen jobban vagyok; ez nem lévén igaz : boszszant. Isten áldjon meg kedveseiddel édes Péterem ! Hamva, dec. 5. 1866. szerető barátod Tompa. Az eredeti kéziratból közli GÖRÖMBEI PÉTER. BELFÖLD. A közönséghez- *) A dunamelléki ref. egyházkerület közelébb Buda­pesten tartott közgyűlésén, a dunántúli egyházkerületnek egy, 1877. május 27-diki közgyűléséből a fentisztelt egyházkerülethez küldött válaszirata tárgyaltatván, egy­házkerületünk amaz átirata a Protestáns Lap 25. számában akkép mutattatik be a hazai prot. közönség­nek, mint „keztyütlen kézzel irott", mely a dunamelléki ref. egyházkerület „elnökbégét", „a legszívélyesebb, ritka óvatossággal, a sértésnek még árnyékát is gondosan ke­rülő levele" miatt „brutális dorong"-gal támadja meg és veri le s a mely „testvérietlen hang", „nyilvánosan kellő szavakkal megsem bélyegezhető határozat, közfel­háborodást idézett elő® a dunamelléki közgyűlés tagjaiban és „sajnos tudomásul vétetett® s kimondatott, hogy a du­namelléki egyhákerület „elnökségének azon átirata", mely a dunántúli egyházker. fönnebbi válogatott *) E cim alatt „Dunántúli® névaláírással hosszabb cikk érkezett be hozzám, melynek elejét az okmányokkal együtt, a melyekre hivat­kozik, ezennel közölvén, azt hiszem, teljes mértékben eleget tettem a méltányosság kívánalmának, amennyiben a superintendentiák közt ez ügyben folyt kölcsönös átiratok közlése által a közönségnek alkalom nyujtatik a dologba beletekinteni és saját belátása szerint ítélni. A cikk további folyamában azonban az álnevű iró nem érvén be azzal, hogy az egyházak választási szabadságának nyilván­való confiskálását védelme alá veszi, sőt dicsó'íti, túlfeló'l még super­intendenciánk egyik elnökének személye ellen megtámadást is intéz, holott az ezen ügyben csak mint a dunamelléki egyházkerületi gyűlés határozatának végrehajtója szerepel. Minthogy pedig a névtelen vagy álnevű cikkek tartalmáért a szerkesztő felelős: azt hiszem, hogy akár szoros igazság, akár méltányosság szempontjából senki sem követel­heti tőlem azt, hogy én olyan álnevű közleménynek adjak lapom­ban helyet, melynek sem alakját helyeseim, sem tartalmát magamévá tenni nem tudom. Ha közlő más uton akarja nézeteit érvényesíteni, ám tegye — ez az ő dolga; én alig fogok felszólalásaira reflectálni, mert teljes meggyőződésem, hogy nem jó ügy mellett kardoskodik, s hogy »causa patrocinio non bona pejor crit.K Ballagi Mór. szavakban bemutatott válasziratát előidézte, „teljesen a közgyűlés határozatának szellemében hangzott és azt utólag magáévá teszi." Ez a közlemény betüileg idézett tartalma. Hogy az olvasó közönség, a Krisztus szellemétől vezérelt közlő fennebbi testvéries hangon irott vádjának egyházkerületünkre vagy „ritka óvatosságot tanusitólag" irt védenceire hullásával tisztában lehessen, s láthassa, hogy a „brutalitás" irodalmi illemet tanusitó „do­rongja" a mi egyházkerületünket illeti-e, vagy tán ép magát a közlőt (mert azt lehetetlen feltennem a duna­melléki e. ker. művelt keresztyén lelkületéről, hogy még ama közlemény szellemét, hangját, szavait is, puszta udvariasságból is, magáévá tegye), felkérem e tisztelt lapok szerkesztőjét, hogy tekintettel arra, miszerint lapja nem a dunamelléki e. ker. organuma, hanem a hazai prot. közönségé, s hogy a sérelmet szenvedettnek joga van az ugyanazon téreni védelemhez, és hogy két prot. e.-ker. közötti, talán félreértésből s tulérzékenykedésből, avagy engedjük meg, magyar vérünk természetével köz önérzet, avagy tán épen egyfelől jogérzet, sőt féltékenység tiszteletet is érdemlő indokából származott viszály, ép a zsinat küszöbén, közügyeink roppant hátrányára, veszély forrásává ne váljék : tegye közzé ./• a. becsatolt ama dunamelléki e. ker. átiratot, melynek valóban illemes hangja s tartalma általunk tisztelettel fogadtatott; de közölje a ://: a. elnöki coinitivát is, melyben „a szentek egyessége4 a leik. vál. szabályok azonossá­gára fektettetik; gyülekezeteink előtt pedig akként vádoltatunk be, hogy ama szabályok által a gyüleke­zeteinkjoga (még csak nem is a választásé, hanem talán minden, talán létjoga is) megsemmisíttetik; s melyben a dunamelléki e.-ker. iránti méltányosság, (mely által ki van mondva, hogy egyházkerületünk méltánytalan iránta) igényeltetik (mi értjük e szó teljes jelentőségét, ez valóságos igénypert akaszt nyakunkba) és „elváratik", mely utóbbi szinte di­plomatiai fenyegetés. Szíveskedjék ezekre adott válaszunkat is :///: a. közleni; s mi meg vagyunk győződve, hogy becses lapja olvasó közönsége nem fog oly piaci véleményt táplálni e.-kerületünkről, mint a minőt az idézett közlemény irója, mint érdekelt fél, birói székéről nem átallott han­goztatni, melyre mi találnánk ugyan méltó visszhangot, ha vele egy színvonalra akarnánk sülyedni; de irodalmi illemérzetünk s a közérdek iránti tekintetek csupán sajnálkozásunknak engednek kifejezést. A fent érintett okmányok e következők : ./• Kivonat a dunamelléki ref. egyházkerület Buda­pesten 1876. évi junius 10. és következő napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 53. sz. Tudomás végett bemutattatik a dunántuli egyházkerület 1874. septemberi jkönyve, s ez alkalommal figyelembe vétetett ez itt 191. sz. a. indokolással behozott és az 1875. jk. 160. sz. a. érvényre emelt lelkészválasztási szabályzat 4. és 5.

Next

/
Thumbnails
Contents