Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-25 / 34. szám

b) Fogyatékos olvasó tankönyveink két véglet közepette vergődnek. Tisztán magyar és merőben tót olvasókönyvvel rendelkezünk. Amennyiben a magyar tankönyvek bevallott célja sohasem volt polgárjogkeresés tisztán idegen nyelvű iskolák körében, felesleges ezekkel foglalkoznom. Mielőtt a kizárólagosan tót szövegű tankönyvek méltatásába belebocsátkoznám, kedveskedni szándékozom egy kis szájizelitővel. Az 1877. év octóber 8-ikán Budapesten tartott bányakerületi egyházközgyűlésen a felső tankerületi népiskolai bizottság felpanaszolja azon fájdalmas körülményt, hogy habár „határozattal is bírunk, hogy a kerületileg ajánlott könyveken kivül, másokat iskoláinkban használni nem szabad, im ezen határozatok szépségesen papíron maradnak, mert az egyes esperességek tisztelettel ad acta teszik a kerület végzéseit. Ezen zilált nem autonomicus viszonyok végleges orvoslást igényelnek, miért is fölkérjük a ft. kerületet, miszerint előbbeni határozatát megújítva az esperességeknek szigorúan meghagyni kegyeskedjék, hogy a kerületileg elfogadott tankönyveket iskoláikba behozni feleiősség terhe alatt kötelességüknek tartsák." »A zólyomi olvasókönyv valódi hézagot pótol a tót népiskolai irodalomban, mert hiszen eddig a csabai olvasókönyvet kivéve, nem létezett mű, mely ez irányban be lett volna hozható szláv iskoláinkba." S most egy - két pillanatra felvont ügyeimet kérek. Melyeket kell értenünk szláv iskolák alatt? Hogy fejfájásunkba a töprenkedés ne kerüljön: minden tótajku egyházban lelhető iskolát. Kitűnően bizonyít mellettem a csabai tót tankönyvnek Csabán s talán az egész esperességi iskolákban való köteles használata. Tehát édes magyarom, gratulálok, rámentél a kelepcére, mert hisz Zólyommegye földrajzi és Békésmegye földirati viszonyai között nemde különbség nincs, legfeljebb az a kicsinyes különbség, ami van a tarjagos Kriván és az alföldi síkróna között. S igy egy kalap alá kerültek. Örüljenek a szereucsének. De bármennyire is jól érzik magokat ezen természetellenes állapotban, én lelkiismeretemre tevén kezemet s élénk tudatával azon kötelességeknek, minőkkel szeretett egyházamnak tartozom, el nem mulaszthatom felhívni az illető nagy tekintetű bizottság komoly figyelmét arra a tarthatatlanságra, melyre e határozathozatal erejével jutottak. Már ugyan kérem teljes tisztelettel, mi akiknek életérdekük a magyar nyelvben való szorgalmas gyarapodást az iskolában elősegíteni, hogyan használjunk olyan tankönyveket, melyek Zólyomban jók lehetnek ugyan, de alföldön, ha csak tótositani, s híveink jóléte ellen vétkezni nem akarnánk, behozni egyáltalán nem lehet, mivel ezek mellett iskolásaink,,már minekelőtte az életbe lépnének,elvesztették utjokat." (b. Eötvös J.) Miként kizárólagosan magyarul szerkesztett tankönyvet tót ajkú népiskolákban józanul használni nem lehet, hasonlatosképen teljesen tót szövégezésü könyvet sem alföldünkön, legfeljebb, mely közepes állást foglalna el a szélsőségek között. Mert kérdezem nyíltan és igazán: mi az iskola határozott feladata ? Az-e, hogy az élet számára neveljen és tanítson, jókorán ellátván a gyermek elmebeli tehetségeit mindazon kisegítő eszközökkel, melyekkel a külvilág piacán önállólag munkálja maga, övéi,egyháza sorsát ;vagy hogy egyesegyedül faluja keskeny gyürüzetét vévén mérvónúl, ezreket és millókat helótaságra kárhoztasson, no meg alkalomszerüleg nemzetiségi hóbortok szolgálatában álljon? Ha az iskola hivatása az élet számára tauítaui, a tanítónak pedig erkölcsi és szent kötelessége segédkezni a gyermek jövendőbeli szükségleteinek kielégítésénél, szóval előkészíteni őt az élet csalhatlan igényeivel szemben, kérdésbe vetem immáron : mit keres alföldünkön a csabai tót olvasókönyv? mit jelentsenek a pánszláv tanítókkal megrakott és sietve körülsáncolt s megvíhatlan egyházak ? mit jelentsen a pánszláv szellemű, magyarfaló, a gyűlölet sárepéjétől tajtékzó, nemzetiségi fenekedés és veszettségtől habos lapok hívek közé való csendes-lassu beosontatása ? Szakítsanak a múlttal. Az emiitett tankönyv a mult idők kikényszeriteit csodaszülöttje. Ki előtt gyülekezeteink becsülete, hire féltett, szent és szeplőtlen ; ki alföldi híveink értelmi és vagyoni gyarapodását, jóllehet mostohán is, szivén viseli; ki idegen célokat nem hajhász, más égövi plántákat kebelünkben növelni nem akar; s kinek ép és egészséges gyouira egyszer s valahára már, az Isten szent szerelmére, azzal az uton-utféleni szemrehányással jóllakott; s ha még van csepp vér ereiben, mely arcába szökkenni s ott pirulni tud ; hacsak elalvó félben dereng is bennünk erkölcsi kötelmeink s hazánk, társadalmunk iránti erkölcsi tartozásunk hamvasodé szikrája : az ily tankönyvekkel alföldünkön, ily céltalan, a multat dédelgető s a jelen követelményeivel homlokegyenest ellenkező rendszerrel egyszer s mindenkorra véglegesen leszámol. Ugyan kérve-kérem, esennen esedezem, Turóc-, Liptó-, Arvamegyékben élnek-e önök, vagy Szilézia és Hercegovina bércein ? Rázkódjanak meg uraim bensőjükben e fölvetett kérdésnél! Mielőtt véglegesen búcsút vennék ezen, egyházuuk és társadalmunk közös érdekű s életgyökereibe vágó tárgytól, még „a népiskolai panszlavismus* ügyéhez szóló cikk egyes tételeire akarok némi igénytelen észrevételeket tenni. A csabai tót olvasó tankönyvre vonatkozó mulasztások beismertettek, s mentségül felhozatik, hogy „azok nem a főtisztelendő ur hibái, hanem az illető kiadó tulajdonosé.* (Vége következik.) MARGÓCSY KÁLMÁN,