Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-25 / 34. szám

TÁRCA Tompa Mihály élettörténetéhez. Részemről úgy vélem, mikép Tompa Mihály egyénisége oly jelenség volt a magyar irodalom történetében, aki megérdemli, hogy az életkörülményei, jelleme, gondolkodása s hányattatásai és küzdelmeire vonatkozó adatok nyilvánosságra hozassanak. Lehet, sőt bizonyos, hogy majd az irodalomtörténész felhasználandja ezeket akkor, midőn Tompa irodalmi egyéniségét érdemileg akarja méltatni s a történelmi keretbe az őt megillető helyre beilleszteni. Örömest engedtem azért e becses lapok szerkesztője által hozzám intézett felszólításnak, melyben arra hivattam fel, hogy közöljem e lapok hasábjain Tompa Mihálynak a most elhunyt b. e. Litkei Péterhez intézett leveleit. Miután kérésemre a gyászoló özvegy e levelek eredetijét rendelkezésemre bocsátotta, ime itt közlöm azokat sorrend s az évek szerint, amint megírattak. Jellemezni, értelmezni e leveleket nem szükséges. Beszélnek ezek magokért. Halljuk tehát őket, amint következnek. I. Édes barátom! 1846! Ez évszámot most irom először le ez évben, különben is még csak 10 órától fogva irják ezt, tehát új év reggelén irom hozzád e sorokat. Tűnődöm : igazán leírjam-e neked állapotomat, melyben jelenleg vagyok, vagy sem? Ha valóban leirom, félek, hogy szánakozást fognak soraim benned gerjeszteni, pedig ez nekem is, neked is fájna; a szánakozás úgy is az érzelmek legkoldúsabbika, hát még, ha barát szán! Ha valóságában le nem irom, nem teljesítem azon neked tett igéretemet: hogy „s orsom h o g y a n 1 étérő 1® tudósitni foglak. Tehát csak irolc valamit! Keresztúrban létünkkor jól gyanítád, hogy nekem bajom volt ; igen, volt bajom, s nyugtalan lelkem nem győzvén várni a cura végét, útnak indultam, s az út sokáig tartott, és igen terhes volt, — szóval, midőn Pestre érkeztem, legelőször is orvos után kellett látnom; az orvos hidegen megnézte bajom, s még hidegebben szólt : »már fenésedésbe jött! — — menjen az úr e pillanatban meleg szobába, meleg ágyba, a legnagyobb ápolás mellett ezen szereket használja, különben irtóztató következménye leend . . sat. Edes barátom! néhány forintocskával hol vegyek én Pesten meleg szobát ? Pesten, hol egy öl fa 40 írt, ágyat stb. és pedig rögtön, majd megbódultam, — — — szóval egy hónapja lesz maholnap, hogy Pest közepén nyavalygok, szobába csukva és Pestről semmit sem tudok. Könyveim nyomatása megakadt — — — lelkem elkedvetlenedett; fájdalmat, éhséget, szomjúságot, hideget és nyomort érzek éjjel és nappal ; most torkom is összedagadt, s jövő levelemet alkalmasint a kórházból (hol Dobrosy is nyög) fogod kapni, mert az irtóztató patika, és a pesti élés fölemészté | filléreimet, s kikben biztam, kiknek becsültszavát birtam, kik segédkezet nyújtani ígérkeztek: mind, de mind ; megcsaltak istentelenül . . . ! De semmi baj azért ! én kacagok világos nappal és a sötét éjfélben, nagyokat, irtóztató nagyokat! hogy „rá Isten, ember megborzadoz!" — s bár Isten és emberek elhagytak: én magamat el nem hagytam, és elhagyni nem fogom ! Egyébaránt édes Péter barátom ! itt dicsőséges élet van! mi szépek azok az equipáge-ok, melyek naponta elrobognak csillogva az utcákon! minő boldogok ezek a sok cifra urak és hölgyek ; és a gazdagok ! ha azt kivesszük, hogy a boldogságban nyakukra büdösödött és pondrósodott a boldogság, — ők is kimondhatlanul boldogok, és te ! ha eljönnél a Róchus-kórházba, és a folyosókon megütne a holt élet, vagyis az élőhalott szag, ha látnád azt az ezrekre menő sirvázat: örömedben egyet ugranál. Válaszodat nem várom, ne is írj, mert alkalmasint nem akadna rám, s tán Pesten sem leszek már akkor, mert Nyíregyházán keresztül, Isten tudja, mikor fogod ezt megkapni. — Ezen örök-nyájas k. . . . remény, azt mondja, hogy tán nemsokára jobban leszek s akkor ismét fogok hozzád egynehány összefüggetlen sort karmolni? mint ime most. Praenumeransaim száma irtóztatón megnőtt, vagyis aláíróim száma, s ha szétnézek, maholnap 4—500 lesz. Ne félj, édes barátom! azaz, ne félts engemet! jobban leszek és könyvemet kiadom, jobban kell lennem ; és könyvemet ki kell adnom ! ! !*) Igaz, hogy szívem kissé meg van rosszúlva, kedélyem elszilajodva, lelkem megvadulva, vérem megromolva, szóval, utálok mindent, igen utálok! ha általánosságban tekintek végig az egyetemen; de egyes pontokon azért megnyugszik szemem és lelkem, s neked, ezen pontok egyikének, üdvét és boldogságot óhajt szerető barátod Tompa. Az eredeti kéziratból közli GÖRÖMBEI PETER. SYNODALIA. Az egyházalkotmány tervezetének 162- §-a. Az egyházalkotmány tervezetének 162. §.-a, mely a lelkipásztorok öltözékéről szól, ismerve sok lelkésznek e tekintetben a cynismusig meuő negligens gondolkodásmódját, nem szól oly részletesen mindenről, mint azt a körülmények megkívánnák, s azt sejteti velem, hogy sokan e §. életbelépte után épen úgy nem fognak öltözékükben a társadalmi illem követelményének megfelelni, *) A ,Népregék és mondák® vala e könyv, melynek előfizetői nem 500-an, hanem 1000-en is voltak később, amint tudjuk.