Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-18 / 33. szám

A történelem átvezet azon időszakokon keresztül, h ol a tatár, török s velők a többi ellenség által részben rabságra vitettek s kiirtattak, részben hősi halállal csata. f-ikon hullottak el a daliás elődök délceg sarjai s ^más t'íij lépett a kidőlt helyére !* A végkiirtás ráesik az 1400,500 és 600-dik évcsoportoki midőn a török rabiga alatt, az egymást felváltó harcok, belvillongások, vallásháborúk elemészték e nemzet fiainak életét, vérét, erkölcseit, jelesül pedig Budapest környékén, hol a török megszállás, uralom 140 éven át tartott. A lakatlanul maradt egész földterületek, megyék s a magyar királyság jelentékenyebb részei a duló harcok lezajlása után külömböző nemzetisegti, — tót, szerb oláh, német — népelemmel népesíttettek be. A fennebb emiitélt alföldi megyékben Hont, Nógrád, Zólyom, Bars tájékáról honosíttattak meg a tótajkuak. A telepítés időszaka 1700-dik év elejére esik. Maga e nép tájkiejtésén annyira megtartotta a felföldi nyelvárnyalat anyajegyét, hogy a szavak hangoztatása, a szólásmód sajátosságáról rá lehet ismerni eredeti bölcsőjére. Hogy eme felsorolt ismertetési rajz mind történelmi hitelességű ténylegességen nyugszik, igazolásul elég bizonyító érvet szolgáltat minden megye monographiája. Pestmegye összes telepitvényes községeinek jellemzéséül elégségesnek találtam a Rákos-Kereszturról szóló följegyzéseket idézni: „A szájhagyomány szerint a török világ után a Nógrádból vallási üldöztetések miatt ide vándorolt evang. tótok szállották meg elsőbb a község alsóbb részét; mintegy 125 évvel ezelőtt pedig akkori nagy birtokos Bujanovszky a felső részt Württembergből behívott német gyarmatosokkal telepitette meg ; miután azonban ezeket a szomszéd rákos-csabai r. kath. lelkészek folyvást háborgatták, ezek nagy részben ismét elszéledtek, s a felső részen most lakó németek elődei azután később telepittettek ide ugyancsak Württembergből. 1756 oct. 4-éről csakugyan van a megye levéltárában telepítésére vonatkozó helytartósági leirat. Bél előadása a száj hagyomány nyal ugy egyeztethető össze, hogy a régi lakosok a török világ előtt magyarok voltak, amint azt a név is mutatja, a török világ után ezek szállinkóztak előbb vissza ; de kevesen levén, ugy következett a három későbbi telepítés!®*) Szól ez Alberti, Irsa, Pdis, Acsa, Csővár, Aszód, stb. községekről. A többi alföldi gyarmatosokról felvilágosítást nyújt minden megye monographiája. Eddig vezérelnek el a történelmi szövétnek világító sugarai. S ime most áthajlunk tárgyunk megnyitott medrébe. A honosítás után majdnem 200 éve folyik el az *) Pest-Pilis-Kiskunmegye monographiája. Irta Galgóci Károly. Bp , 1877. idő világtengerébe s következőleg azt kellene hinnünk, hogy a tiszta magyar elem közepette elhelyezett idegen nyelvű népvegyület sajátjává tevé a törzsökös magyarság viseletét, egygyé olvadván vele nyelvben, erkölcsben, érzületben, vágyaiban, egygyé e haza szeplőtlen szeretetében. A magyarosodás ügye — fájdalom és szemrehányás — azon idő óta helylyel- közzel csigamódon, ólomlábakkal haladt. Oka nem a köznép idegenkedése és SZÍVÓS merevségében, mint inkább vezetői gazlelküségégében keresendő. Lelkészeiket s tanítóikat felvidékről, Turóc, Liptó, Trencsén s Hont megyékből kapván, — olykor Cseh-és Morvaországból is — kiknek jó része önmaga sem értvén és beszélvén nyelvünket, itt lent az alföldön természetszerűleg a velők született s a bennök nevelkedett szokás és világnézletből levetkőzni nem tudván;

újjászületni szivben-lélekben nem akarván, koloncai valának a nemzetiesedés haladó ügyének. Más égalj, megye, nép és kör kebeléből kerülvén le egyházi tisztviselőkül amiben megcsontosodtak, más társadalom szellemét, vágyait, törekvéseit igyekvének itt is ápolni; az alföl d szabad légköre, fehér puha kenyere, arany búzája, gyöngyöző bora bármily kedves izü vala is előttük — annyira, hogy innen ugyan vasvillával sem lehetett volna rajtok túl adni — mindazáltal az itt való együttes élet irányát, célját, feladatát sem átlátni, sem befogadni nem iparkodtak. A felvidék fattyukinövéseinek szorgalmas ápolóivá lettek. A nemzetiségi megférhetlen elveket hirdetni, feszegetni, éleszteni, s a magyar iránti csillapíthatlan vadgyülöletet szítani, izzítóvá tenni törekvének. A hová egy ily tollú jó fajta madárnak sikerült a világi urak egyházunk iránti dermesztő közönye miatt folytonosan érdeklődő szellemi s anyagi áldozatkészség, feladhatlan hű éberség és szigorú ügyelet híjával lábát betenni, azt ugyan erős kötésű egészsége mellett 80 éven át onnan ki nem húzta, s ime ott szabad kéz és rendelkezés, szabad vásár és gazdálkodás hagyatván fenn számára, siető szorgalmatossággal — mint kinek percnyi ideje nincs várakozásra — sebbel, lobbal betölté üres helyét. Az ilyféle apostol hintegetett észrevétlenül, a chinai fal hova-tovább egyre emelkedett, mígnem teljes elszigeteltség és valami ellenszenves, gunyoros kicsinylés vett erőt a népen. Működése kihatott a távolabb eső rokonközségekre is. S váljon a békés és türelmes nép esze, szive megvala-e lopható ? — Nehezen bár, de lassan — csendesen nagy sokára^ mégis igen. Természetének megférő s nyegleség nélküli alapvonásaiból kivetkőztették. A gyémánt mily széttörhetlenűl kemény, egyre tüzesedő zsarátnok idővel elhamvasztja. Nehezen, amennyiben körülölelve lévén magyar elem által, — igazabban mondva, vendéglátó nyájas ölébe valának elhelyezve, — egészséges és semmi által meg nem mételyezett érzékével menten kiérezte, hogy iU, ha élni és boldogulni akar, szomszédjai, s az egész alföld