Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-18 / 33. szám

uralkodó nyelvét elsajátítani okvetlenül kellend.. S ha van valami, amiben liiveink túllőttek vezéreik gálád számításán, akkor ezen egyben felettébb túltettek rajtok. Gyermekeiket magyarközségekbe adván magyar nyelvre, az előmenetel és szerencse kulcsának birtokába jutottak s vagyonilag jólétben gyarapolni, gazdagodni kezdtek. Erősödött közvetve az egyház is, a község, társadalom, belhivatalnokaik. Ily móddal a magyarosodás ügye oly kielégítő sikerrel hatolt előre, hogy az istenitisztelet koronként e nyelven vala megtartható. E kedvező körülményben részesültek kirekesztőleg a vagyonosabb osztály gyermekei. És a szegény, a munkabíró erő, a dolgosak tömege? Küzdött Ínségével, esetlettbotlott, anyagi nyomorra és koldusbotra volt kárhoztatva; nem rendelkezvén önakaratilag a nyelvvel, sorsát megteremteni nem bírta, miután vezérei, kik állásuk természeténél fogva kötelesek leendettelc az egyház és iskolában jövőjükön méltólag előkészíteni Őket, hivatásukat s híveik közszükségletét rövidlátólag fel nem ismerték, egyesek akaratosan felismerni nem akarták — amire még visszatérek — tanítóik kényelemszeretet és nemakarásból az egyszer felföldön megszokott tanítási anyag és mód előnyeiről lemondani nem akartak, nem uj ösvényt törni, s miután ha lendítettek is valamit, tettek annyit, mennyit esetleg tetszésök, észjárások, nemzetiségi gondolkozásmódjuk, jóakaratuk, kényök éskedvök megengedett. Ha tanítottak is szemfényvesztésül néhány elárvult szót, nem volt abban köszönet és Isten áldása, ment az imigy-amúgy, immel-ámmal s egy hatályos érvvel több vala fegyvertárukban annak megmutatására, hogy ime ilyen munka képteleuség. Mielőtt tárgyfoualamat tovább fűzni rnegkisérleném, a nyájas olvasó elnéző kegyéből megeresztek egy csekély kerülőt annak ecsetelésére, hogy az ily önmagunknak való helyzet mennyire tarthatlan, nyűgös, bénitó, veszem kiindulási pontúi saját egyházamat azon határozott állitásom föntartásával, hogy a széles alföld minden tótajkú hívekkel benépesített községeinek sorsa egy, közös, ugyanaz. Dunaegyháza gyökeres, ősi magyarfajtól övedzett, Solt, Földvár, Dunaveese, Apostag határolják. Hivem anyanyelvének hasznát kizárólag családi tűzhelyénél veheti. Faluja szélső hajlékánál már magyarszó üdvözli, s így ha érintkezni, közlekedni, akarám mondani, éhen meghalni nem akar, e nyelvet birnia életfeltétel s előbbre való a mindennapi kenyerénél. Az iskola küldetése kezére dolgozni az életnek. Hogy a magyar nyelv tanításának necsak felszínes, tüntetési, ámde egyszersmind alapos eredménye legyen ; hogy az átölelhesse a népiskola összes osztályait, hogy híveink idegen vidékekre ne zarándokoljanak, akkor nyelvet koldulni, midőn itthon helylyel - közzel, zsíros paroehiák^t és tanítókat tartanak fenn ; hogy az iskola ne gondozza a felföld és messze eső nemzetiségi célok érdekeit; ne szolgáljon egyesek heverő párnájául ellenkezőleg, hogy ez iskola egyenesen helyi és környéki érdekek szolgálatában álljon ; hogy híveink életszükségleteinél a vezető, kisegítő szerepét viselje, hogy folyton téveszthetleniil szemelőtt tartsa alföldünk s a társnépek viszonyait, arra okvetlenül megkívántatik, hogy a míg egyrészről a bányakerület, illetve az egyházak gondoskodjanak arról, mikép alföldi tanítóképző intézetből szünet szünetlenül rendelkezzenek tanítói erőkkel; másrészről a magyar nyelv taníttatása jókorán már az a - b—c-től kezdődjék el rendszeres okozatossággal fel egész a tetőző osztályig. Mert ha az egyházmegyék világosan meg vannak arról győződve, hogy híveink a kereskedelmi és üzleti dolgoknál a megyékkel, törvényhatóságokkal, szomszédos községekkel való érintkezésnél, szóval anyagi és szellemi jólétük munkálásánál a magyar nyelv bizonyos arányú ismeretére nélkülözhetlenül szükségek van, akkor a vaknál is vakabb az, előítéletes és elfogult, nem tiszta és megbízható veséjü, szivü, májú ember az s gaz a belseje tüdejével egyetemben, ki itt torlaszt emelni, sövényt karózni s útba állani nem átall. Amennyiben pedig az állam és egyház karöltve sietett a tanítók állását, nyugdíjaztatását biztosítani : legyen férfias ereje mindkettőjének alföldünkön a magyar nyelv taníttatásánál oly mennyiséget követelni, mely míg egyfelől fejét szegi a körünkben céltalan s szemtelenkedő panszlavismusnak, túlfelől, a tanoneolc által annyi nyelvbeli ismeretet vitet ki az iskola falai közül, mennyi a lakosok megélhetésére halaszthatlanul szükséges. Ez nem korlátolt nemzetiségi érdek, de élet, kenyér dolga. Segély, melylyel nem mérkőzhetnek milliók. Vajha megértetném, vajha szavam ne lenne tünékeny árny, elhaló szó, fövényre irt betii s hang isten ítélete, égi háború között. Olduljatok ti megkövült tagok! Rázzátok le az esengő rab láncait s tehetetlenségének irgalmazzatok! A pesti ev. egyházmegye kérlelhetlen szigorral járt el ez ügy körül még 183(3 Pilisen megült esperességi közgyűlésén szép emlékezetű nt. Sárkány Sámuel főesperes elnöklete alatt. A szomszédos megyékben ujabban a nógrádi esperesség tüntette ki magát első azon utánzásra méltó e nemű példájával, hogy már néhány éve, hogy kimondotta a magyar nyelv kötelező voltát az egész esperesség területén. (Vége következik). MARGÓCSY KÁLMÁN. Iskolai értesítők. — Ötödik közlemény. — 46. A karlovici szerb jeles főgymnasium értesitője. Szerb nyelven. 26-dik évfolyam. Főpatrónus Ivacskovics Prokop. Igazgatj Lazics István. Értekezések : A dynasztiának előnye és haszna általában (történeti kritikai kép a szerb históriából), Dimitrijevics Milántól. Lazics Gergely, karlovici igazgató tanár és szerb iró