Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-18 / 33. szám

Huszonegyedik évfolyam. 33. NK. Budapest, 1878. augusztus 18. PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HI VATA L: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hnsábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja, — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példáuj^okkal mindég- szolgálhatunk. A vallásoktatás kérdéséhez-Az ember a teremtés koronája, a természetnek kétségbe vonhatlan uralkodója; mert kitűnő tökéletességre fejlett érzékei s nagyszerű találmányai segítségével képes átkutatni a természet legrejtekebb titkait és visszaemlékezve százados, sőt ezredes tapasztalatokra, ezek alapján vele született isteni tehetsége által képes amaz örök törvényeket megismerni, melyek szerint a nagy mindenség számtalan lényei alakulnak, változnak és enyésznek. Az ember megméri mérhetlen távolait az égi testeknek, leszáll a föld sötét keblébe s napfényre hozza onnan azon lények beszélő maradványait, melyek kiszámithatlan idők előtt örültek e földön életüknek, leszáll a tenger mélységeire, bekalandozza Afrika sivatagjait a sarkvidékek jégmezeit s a valósághoz teljesen hű képet alkot magának azokról s közli azt társaival, hogy ama képek közkincscsé váljanak. E hangyaszorgalommal összegyűjtött adatokból kivonja a törvényeket, melyeknek a természet jelenségei alávetvék s megismerve azokat, biztos kezekkel fogja meg a villámot, korlátok közé szorítja a vizeket s hasznos igavonó barommá teszi a tűznek roppant erejét. — De mégis nem ezekben nyilatkozik az embernek őt minden más lények fölé emelő uralkodói méltósága, habár tagadhatlan, hogy mindezen működés is egyedül a bennünk lakozó isteni szikra által megy végbe. Vagyis más szóval mondva, nem az az ember nevezhető az ember eseményképének, nem az a tökéletesebb közöttünk, ki leggazdagabb kincstárát birja az ismeretnek, vagy legügyesebben tudja felhasználni a természet erőit. Az az emberi méltóság, melynélfogva a teremtés koronájának nevezzük magunkat, abban áll, hogy képesek vagyunk a bennünk levő mozgató erő által indíttatva s kutatásaink eredményei által segittetvé véges voltunk dacára ér i ntk ez ni a v égetlennel. Tudjuk, hogy „est deus in nobis", tudjuk, hogy mi egyes lények, halandó teremtmények tagjai vagyunk a nagy egésznek, mely örökké való. Ez az öntudat isteni eredetünkről, ez emel fel bennünket a föld porából azon magasságra, melyről a nagy mindenségen, mint király az ő birodalmán széttekintve keblünket kimondhatlan, földi salaktól tiszta szent érzelmek árasztják el. Ez képesít bennünket arra, hogy viszonyban a természet törvényeivel s felebarátainkkal tudunk úgy élni, hogy keblünk azon boldog nyugalom tanyájává lehet, mely állapotot meny országnak nevezünk. Csak az ember képes magának menyországot alakítani. Minden erénynek, melyeket idő folytával tehetségeink szerint elsajátíthatunk, a vallásos érzelemből fakadnak. A hála szülőink és tanítóink, tisztelet a jelesek iránt, önfeláldozó ragaszkodás hazánkhoz, önzetlen jótékonyság bár ellenségeink iránt is csak akkor számithatók állandó tulajdonaink közé, ha azok bennünk a vallásos érzéssel karöltve s általa támogattatva fejlődtek. És ebből az következik, hogy aki embert akar nevelni, ennek rendeltetése céljához mérve, az legnagyobb súlyt fog fektetni a vallásos érzet fejlesztésére. És mégis úgy látszik, hogy némely tiszttársaink nemcsak kevesebb fontosságúnak tekintik a-vallásos nevelést, de egyenesen ki akarják azt kezünkből bocsátani, holott azt hinők, hogy ha megfordítva, valamely kul j hatalmasság igyekeznék a nevelés ezen ágát a néptanítók kezeiből kicsavarni , a néptanítók erélyesen tiltakoz. nának e merénylet, ellen. De distingváljuk kissé, talán 66