Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-20 / 3. szám

az úrban vettem, fokozott buzgósággal igyekezzem ' be­tölteni, nem szégyenelvén a munkát, és igazán hasogat" ván az igazságnak beszédét, alkalmatos és alkalmatlan időben egyaránt. Oh vajha szivem buzgó fohászát, mely­ben kegyelemért esdek az égre, meghallgassa a magas­ságban lakó, s mint Elizeus hajdan, e palásttal, melyet önök magasba emelkedett lelke adott énnekem, Illyés próféta lángbuzgalmának kettős mértékét vehetném én is áldott örökségül. Szivemből kivánom, hogy e meghatóan kezdődött uj esztendő legyen egyházunkban a vallásos buzgóság, szent cselekedetek és példás egyetértés uj esztendeje, s megnyitója az utána következendő áldott esztendőknek, melyekben szent feltételeink és reményeink valósulását várjuk, egyházunk javára, az ég kegyelméből. Fogadják lelkipásztori jobbom, legforróbb köszöne­tem, s jelentsék ki ezt a távollevőknek is ; a nagy Isten szent nevére pedig térjen dicsőség most és mindörökké Ámen.* Az itt leirt nemes tény mindkét részről magában hordja magasztosságát, s bővebb körülírásra nem szorul. Mindazáltal szabad legyen nekem egypár szóban kifeje­zést adni, ezen adományozás alkalmából szívérzel­meimnek. Ritka jelenség a mai anyagias korban a vallásos­ságnak és az érdem elismerésének ilyetén nyilvánulása. Alig van kegyeleti actus, mely a nyilvánosságra való hozatalt jobban megérdemelné, mint a gyomai hívek ezen nemes cselekedete; sőt nézetem szerint a kitünte­tett lelkipásztor ur iránti tiszteletlenségnek tartanám azt, ha ezen kegyeleti ténynek leírását elmellőztem volna, mert mig egyrészről a nemes tettek elismerése és nyil­vánosságra hozatala hasonló jó cselekedetek ismétlésére adhat alkalmat, addig másrészről más gyülekezeteknek is követésre méltó például szolgál; a jutalmazott pedig érdemei tettleges elismerésének tudatában, erőt s kedvet nyer a további nemes, vallásos munkálkodásra. Örömmel ragadtam tehát meg a kedvező alkalmat, a fent jelzett indokok alapján, s szivem őszinte sugallatától indíttatva ezen nemes és magasztos tény regisztrálására, annyival is inkább, mert tudom, hogy nem kizárólag a gyomai ref. egyház az, mely ezen szép cselekedet felett örömét fejezi ki. A pesti egyházkerület bizonyára kedvező je­lenségnek fogja beszámítani azon körülményt, hogy ke­beléből a gyomai ref. egyházba megválasztott lelkipász­tor, ily szép kitüntetésben részesült ; de viszont a gyomai hívek s a debreceni egyházkerület megelégedésüket s örömüket találják fel abban, hogy az egyházkerület, ille­tőleg a gyomai népes egyház, a közbizalomra ily érdemes lelkipásztort nyert. Szükségesnek tartom végre még megemlíteni ezen sorok kapcsán azt, hogy a gyomai ref. hivek vallásos buzgósága az adakozásban nem ismert határt, a mennyi­ben a kegyeletes ajándék, bármily tetemes összegbe ke­rült volna is : azt örömmel rakta volna össze a kegye, letes hivek buzgósága. Az adakozó hivek neveinek leírá­sát részint azért mellőzöm, mert már ezenkívül is eléggé igénybe veszem e lapok hasábjait, részint pedig azért, mert a hivek szerénységét ezzel sérteni nem kivánom. Elégnek tartom annak megemlitését, hogy az adakozók tekintélyes számmal vannak ; s ezek közt ugy az in­telligenciának, mint a köznépnek színe-java képviselve van. Adjon az Isten sok ily jeles s buzgó lelkipásztort — mint az ünnepelt férfiú — több egyháznak ! PÁSZTOR JÓZSEF, egyh. jegyző. Kegyes alapítványok Selmecen. ScharfF Nándor, helybeli bányapolgár, a pozsony országgyűlésen e város képviselője, a 48—9 ik évi moz­galmak lezajlása után, teljesen a magánéletbe vonult s csak a „pátens* elleni küzdelmekben vett ideiglen, mint az ev. egyház felügyelője, élénk részt s az utóbb bekö­vetkezett alkotmányos mozgalmak felköltötték még érde­keltségét, habár ezek további folyamata és alakulása a legközelebbi múltban nagyon is kielégítetlenül hagyta, a mult évi oct. végével 71 éves korában család nélkül elhalván, végrendeletében több jótékony intézetről meg­emlékezett. Emberszeretetének, melyet többen már is kétségbe vontak, a következő hagyományok által adta tanúságát : A helybeli ev. egyháznak hagyományozott 1000 frtot szőlődézsma váltsági kötv 'nyekben; ugyani annak 1000 frtot azon célból, hogy a hagyomány évi kamatai, az elemi iskolák szegény tanulói — első sorban szegény bányászok gyermekeinek segélyezésére fordíttas­sanak i hagyományozott továbbá a helybeli lövészegylet­nek 200 frtot, a gyermekbarátok egyletének s az ev. nőegyletnek egyenként 50 frtot, a sze gények gyámolitá­sára szolgáló pénzalapnak 100 frtot, a váci-siketnéma inté­zetnek 200 frtot, a honvéd-menháznak 100 frtot; a felállí­tandó országos lelencház javára . 200 frtot; a prandorfi (tót-bakai) ev. egyházközségnek, ahol a megboldogult szőlőbirtokos volt 100 frtot s igy összesen 30Ö0 frtot névértékben hagyományozott jótékonycélokra. Hasson a megboldogult nemes példája különösen azokra, a kiknek — mint neki volt — nagyonis módjuk­ban van, nemcsak a rokonokat, hanem a társadalom szegényeit s minden nemű jótékony intézeteit is örökö-t seikké tehetni. Béke poraira ! Áldott legyen emlékezete! HANDEL VILMOS ev. lelkész és lyc: tanár. Levél Mármaros-Ugocsától-Még el se némult egészen a megyei tisztviselővá­lasztások világi zaja : városunk ref. vallású polgárainak már is egy ujabb, s lényegében a tisztujitásoknál talán nagyobb horderővel biró eseményhez kellett hozzá ké­szülniök. — S ez volt a lelkészválasztás. i Nagy feladat várt a téesői ref. szentegyház polgár raira, különösen akkor, midőn egy feledhetlen s boldog emlékű lelkipásztornak, néhai Batizi András uic*k > {

Next

/
Thumbnails
Contents