Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-14 / 28. szám

összes egyházi és iskolai alapítványok és közpénzek jól kezeltessenek. n) az összes tanügy öszhangzatos fejlődését vezeti és irányozza ; arra nézve az átalános elveket megállapítja ; az egyes egyházkerületeknek a tanügy állapotokról beterjesztett jelentései nyomán a teendő szükséges intézkedésekre az egyházkerületek figyelmét felhívja ; a tanügy könnyebb kezelése végett saját közege gyanánt egyetemes tanügyi bizottságot alkot, melynek munkálatai felülbírálás végett eleibe terjesztetnek. Ezen tanügyi bizottságba nem bizottsági tagok, mint a tanügy terén szakférfiak is vétetnek fel az egyházkerületekből. o) a lelkészképességi vizsgálatokra nézve, minden egyházkerületet kötelező rendszabályokat állapit meg. 93. §. Az országos egyházi tanács eljárásáról és működéséről a zsinatnak felelős; amely elé köteles intézkedéseiről vezetett jegyzőkönyvét felterjeszteni és kimerítő jelentést tenni. 94. §. Ülései rendszerint nyilvánosak, azonban az elnökségnek vagy 3 tagnak kívánatára zárt ülés tartandó s ha a tagok többsége kívánja, a határozatok is zárt ülésben hozatnak. 95. §. Az országos egyházi tanács üléseiben érvényes határozatok hozatala vagy intézkedések elrendelése végett 18 tagnak jelenléte kívántatik; határozatait átalános szótöbbséggel hozza ; de amely tárgyakban a jelenlevő tagok r

észe ellenkező véleményben van, ezen kisebbségnek joga van a szavazást más napra elhalasztani ; továbbá saját véleményét a jegyzőkönyvbe bevitetni, névszerinti szavazást kérni, a szavazók neveit jegyzőkönyvbe vitetni. 96. §. Midőn a rendes tagok betegség, vagy más rendkívüli körülmények közbenjötte miatt a gyűléseken meg nem jelenhetnek, elmaradásukról az illető egyházkerületi elnökséget előre tudósítsák,amely ily esetekben azonnal intézkedik, hogy póttagok által helyettesítve legyenek. A püspökök és főgondnokok helyett is azoknak törvényes helyettesseik hivandók be a gyűlésre. (Folytatása köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek. Irta Illyés Bálint, kisújszállási ref. lelkész, egyházkerületi aljegyző s egyházmegyei tanácsbiró. Debreczen, kiadja ijj. Csáthi Károly 1878. Lap : 156; ára 1 frt 20 kr. Az egyházi beszéd, a gyülekezet mindennapi kenyere, mely mint ilyen, minden irányból igényelheti az érdemlett figyelmet. Es mégis mit tapasztalunk? Azt?

hogy némelyek, gúnyos vágások nélkül, szólni sem tudnak az egyházi beszéd-irodalomról, oly munkatérnek tűntetvén fel ezt, melyen a „tehetséget elforgácsolni4

káros és üdvtelen. Legyen nekiek az ő hitök szerint. Bár tévedni emberi dolog, az ilynemű egyéni hit mégis nagyon boldogít. Az én szerény nézetem szerint, a szorgalom minden becsületes munkatéren dicséretre méltó, s csak egy van, ami megrovást, s tán gúnyt is érdemel, a — munkátlanság. A kegyelmi ajándékok, nem ugyanazon mértékkel vannak kiosztva közöttünk, s az irodalom egyéb ágainak műveléséhez szükséges kedvező alkalmak és eszközökkel sem egyformán vagyunk megáldva ; — végezze tehát mindenki azt, mire hivatást érez magában, és amit működési köre s helyzetében becsülettel el is tud végezni. S ha a munkás hiven teljesítvén kötelességét, bemutatja őszinte fáradságának gyümölcsét, a critica hivatása, felette iléletet mondani, nem pedig az elfogultságé, ha mégegyszer oly magasra vont szemöldökkel szólna is, szellemi emelkedettsége képzelt magaslatáról, azon művekről, amelyeket — mint tudnék felhozni példákat —- el sem olvasott. A kézalatti kötetben, Illyés úr is őszinte fáradságának gyümölcsét adja át a nagy közönségnek. O, mint nem rég egy baráti levélben tevé vallomását: „n e m írói viszketegből szól, de szívének teljességéből, mely megrepedne tán, ha érzelmeit időnként ki nem önthetné". Ot éve már, hogy egyházi beszédeinek, első kötetét átadta a nyilvánosságnak, öt éve, hogy ezen lap hasábjain mondtam el nézeteimet. Ezért érdekel különösen a jelen kötet, s lesz tanúlságos a tisztelt olvasóra nézve is, ha a két kötet között párhuzamot vonok. „Illyés Bálintnak két hibája van : az egyik, hogy néha nem eléggé szabatosan fejezi ki magát, s félreértésekre szolgáltat alkalmat: a másik pedig, hogy lelkének lángoló hevében, az alaki szabályszerűség korlátai közül igen sokszor kiront." Ezeket mondottam ezelőtt öt évvel. Es ma? A haladás félreismerhetlen jeleivel találkozunk. Úgyannyira, hogy amit az első füzet megjelenésekor, még korai lett volna kimondani, ma már biztos alapon kimondhatom. Es ez nem más, mint azon önkifejtése egyéniségének, mely őt Medgyes mellé állítja. A liberális szellem, az eszmék gazdagsága, a költői nyelv, s a gyújtó lelkesedés, itt és ott egyaránt feltalálhatók. Akik tehát a Medgyes álláspontja, sajátságosan eredeti gondolkodás módja- és irodalmával rokonszenveznek, azoknak szemei előtt kétségkívül kedvesek lesznek Illyés beszédei is. Ily lelki rokonságot találni két író között, nem mindennapi jelenet. A két lélek költői lelkesíiltségében — úgy látszik — egyről álmodik, s ugyanazon eszményképért küzd s fárad lankadatlanul. „A textus reá nézve teher", mondám most öt éve ismertetésem azon részében, midőn az első füzetben megjelent orátióról szóltam. És ugyanezt kell mondanom ma is, azon különbséggel, hogy e kifogás most már le, szállított értelemben veendő. Nincs különben. E füzetben már sokkal nagyobb gondot fordított szerző az alaki szabályszerűségre, habár imitt-amott a korlátok közül még ma is kitör. Szól, beszél, mint geniusa szólni készteti, szól, beszél, anélkül, hogy a homiletika szabályaira