Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-14 / 28. szám
autonomiát a puszta véleményezésig devalválja; miszerint nem lenne többé hatóság, mely a legfelső felügyeleti jogot gyakorolja, hanem ha a ministerium autonomice határoz és rendelkezik, egyszersmind maga ügyel fel saját intézkedései törvényességére, — ami képtelenség. Az e tárgyra vonatkozó intózvónyek, valamint az egyházkerületeknek erre nézve hozott határozataik, át- ós felirataik a közgyűlés elé fognak terjesztetni. Végre, felső tanintézeteink érdekében föl kell említenem, hová jutottunk az iskolai vizsgák megtartására nézve, amiatt, hogy egyházkerületi közgyűlésünk junius közepére, 13— 22-re esett, a vizsgákhónapjának közepére. Yan hat gymnasiumunk s ezek közöl négyben tartatnak érettségi vizsgák; van jogakadómiánk , tanítóképezdénk , theologiai collegiumunk s mindezekben ez idő szerint, a közgyűlés miatt, nem lehetett jó renddel és móddal intézkednünk. Mig julius volt az iskolai óv utósó hava: addig lehetett juniusban tartani a közgyűlést; ezentúl, véleményem s javaslatom szerint, az évi közgyűlések mindenkor megtartandók május folytán, különben a tanintézetek ügye s érdeke lenne komolyan veszélyeztetve. A m. tud. akadémia jul. 1-seji összes ülésén tartott emlékbeszéd. (Folytatás.) Tán kelletinél is tovább időztem Szókács készületi éveinél; de fel akartam világosan tüntetni, hogy és mikép pótolta közoktatásügyünk akkori gyarlóságai mellett az élet azt, amit az iskola, eszközeinek ki nem elégítő volta miatt elmulasztani volt kénytelen. Székács képeztetési folyama legtisztábban mutatja, hogy az iskolai nevelés akkor van helyes uton, ha a növendék fejlődését nem erőltetve, értelmi csiráit túl nem hajtva, feladatának jó részét az életre bizza, mely azért sikeresebb tanítómester, mint az iskola, mert oktatásai az ember egyéni tehetségét veszik igénybe s azt önálló munkásságra, erejének természetim kifejtésére készti. Az irodalmi sikerei folytán már-már jó hírnévre vergődött ifjúnak nem soká kellett az alkalomra várakozni, hogy kiképzett tehetségeit azon munkakörben érvényesíthesse, melyre hivatva volt. Pesten a harmincas évek elején az ág. hitv. evang. gyülekezetnek két papja volt: egyik német, a másik tót: magyar nem kellett, mert, aki a többnyire idegen ajkú elemekből álló községben, született magyar volt is, okvetlen beszólt még vagy németül vagy tótul, s ehhez képest vagy az egyik vagy a másik idegen ajkú pap hivéül iratkozott be. Midőn azonban az 1825 óta pezsgésnek indult nemzeti élet Széchenyinek öntudatos munkásságra keltő fellépése folytán a fővárosban kezdett központosulni, az evangélikus község keblében is mind érezhetőbbé lett a szükség, hogy magyar lutheránus egyház alakuljon. Kicsi volt ugyan a magyar ajkú hivek serege, de erőt merített azon tudatból, hogy tagjai egytőlegyig azon nemzeti családhoz tartoztak, mely amint fenntebb jeleztük, semmi áldozattól vissza nem riadt, mikor hazai szent feladat érdekében kellett cselekedni. Az ez ügyben 1835. május 16-án szerkesztett ekklésiai jegyzőkönyv az uralkodó hangulatot jellemző hazafiúi vonatkozásoknál fogva megérdemli, hogy róla az utókor is tudomást vegyen. „Fájdalommal érzi a gyülekezet — igy szól a jegyzőkönyv — hogy hitünk, valamint gyakorlására, ugy főkép az ekklésiai szolgáinknak nem annyira jutalmazására, de csak szűken lehető táplálásokra is szabadon rendelkezhető fundus nem léte miatt kénytelenek vagyunk minden előkerülő esetben azon közönséges kútfőkhöz, az egyes személyek adakozásához nyúlni.... azonban honi nyelvünk gyarapítása körül buzgólkodó nemzetünk törekvésének előmozdítását is annyival inkább szivén fogván minden lelkes hazafi ós buzgó hitsorsosunk viselni, mennél valóbb, az, hogy ezen középponti, sőt mondhatjuk azt, országunk anyavárosabeli polgárok, ós igy az ágostai vallástételt követő hivek is — szerencsés helyzetűkre nézve, országunk legfőbb javaival méltán dicsekedhetnének; a nemzetiségnek előmozdításának tekintete is ösztönözni fogja az ekklesia tagjait, hogy még egy harmadik ós a rendszerinti vasárnapi tiszteleteket s vallásos szertartásokat magyar nyelven kiszolgáltató lelkipásztor fizetésének megalapítására, kegyes adakozásaikból kamatoló állandó fundus beszerzésében, hidegülni nem fognak." A derék férfiak várako^^an nem csalatkoztak. A vallási buzgalom/Eezet fogván a hazfisággal, csakhamar előterem^ette a harmadik papi állomás megalkotására szük^dges alapot) és most a z volt a nagy feladat, ho^y a z anyagilag- agy, ahogy biztosított magyar pa pS 4gra 0 ly egyéniséget találjanak, ki a kic^A községet abban a szellemben, melyben alapitt'^t 0 ^ ne csak me g _ ó s összetartsa, hanem gyanítsa is. Pályázókban nem volt hiány ; mert mindamel-66*
