Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-23 / 25. szám

megvitatása. Ezért nagy örömmel kezdtem olvasni Szász Károlynak e lapok utolsó számában „Zsinati előkészületeink" eim alatt közlött cikkét mint a kérdések irodalmi taglalásának oly illetékes s kitűnő férfitól kezdeményezését. Azonban megvallom, hogy ezen egy (kívánom, hogy csak első) cikke, nemcsak hogy nézeteimet nem tisztázta, hanem épen zavarba hozott. Mert midőn azt a szemrehányást teszi, hogy a bizottság által tervezett egyházalkotmányban túlságosan sok részlet van fölvéve, s az egyházkerületek, megyék ós egyházközségek statutarius önkormányzata elnyomatik; oly dolgokat kifogásol, melyek tudomásom szerint a bizottság munkálatában nincsenek benne. Másfelől meg oly részleteket kiván a zsinat által hozandó egyházalkotmányba megállapíttatni, melyeket épen a bizottság* is fölvett. Ennélfogva a cikkében foglalt és többféleképen alkalmazható általános nézeteken túl nem tudom sem azt, hogy positive mi az, amit a bizottság munkálataiból elhagyatni kiván, sem azt, hogy'az egyházalkotmánynak az általa is kijelölt részletekkel minő tervezetét óhajtaná, s miben különböznék az a mi munkálatunktól? Ugyanis egy helyen így szól : „Helyeslem azért, ha törvénybe igtattatuak, egyházunk sarkalatos és mindnyájunk által egyaránt vallott elvei; ha kimondatik, hogy egyházalkotmányunk képviseleti alapon áll, hogy az u. n. világi és egyházi elemek egyensúlya, (ha nem is számszerinti egyenlőségben, mint pl. Erdélyben, nem és sohasem is volt) egyházunknak szükséges kritériuma; hogy a lelkészképzés ós képesítés, az arra jogosított testületek (egyházkerületek) közös és egyetemes joga, olykép, hogy akit egyik kerület az igehirdetésre és sakramentomok osztására, szóval a lelkészi hivatalra képesít, annak képesített voltát a többi sem tagadhatja meg, (mint közelebbről egyik egyházkerület tette); hogy a ratio educationis megállapítása szintén közös és egyetemes jog; stb. Helyeslem, hogy az egyházi szervezet fokozatai: egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, egyetemes egyház meghatároztassanak ; hogy mindeniknek képviseletei, hatóságai ós közegei kijelöltessenek ; hogy mindeniknek jogköre megbatároztassék s körülirassék, nehogy egymás jogkörébe vágva, zavart, harcot s élet helyett felfordulást idézhessenek elő, stb. De e részben tovább nem megyek. * Mi sem mentünk tovább. A bizottság által tervezett egyházalkotmány első 8. §-ában a Sz. K. által is kívánt általános határozatok vannak, még pedig azon hozzáadással, hogy a 6. §-baü az egyházkerületek, megyék s közj ségek statutarius joga biztosíttatik. A 9 — 34. §. szól az egyházközségekről, anya-és leánygyülekezetekről, azokat alkotó elemekről, egyháztagokról, egyházi közgyűlésekről és a presbyterium okról. Igaz, hogy e fejezet a §-ok számát tekintve is a legrészletesebbnek látszik, de ami az igazgatást illeti, itt is ép úgy, mint Sz. K. kivánja, a hatóságok és közegek s azok szervezete ós jogköre jelöltetik ki, (sőt az egyházkerületi közgyűlésnek még szervezete sincs meghatározva.) Az egyházmegyékről és egyházkerületekről szóló fejezetek mindegyikében meg van állapítva: 1. ezen testületnek definitiója, 2. az, hogy kik kezelik ügyeit, 3. a közgyűlések szervezete s alkotó elemei, 4. ezek jogköre, teendői, punktum. Hasonlóul van a bíróságokról | szóló fejezetben is. Yaljon nem igy kívánja-e az idézett nyilatkozat szerint Sz. K. is ? A zsinatról és konventről szóló szakaszokban ő maga is részletesebb intézkedést lát szükségesnek. Ezzel a világért sem azt akarom mondani, hogy | a bizottságok munkálataiban nem foglaltatik semmi olyan, mely változtatandó vagy tán épen kihagyandó volna. Sőt magam is fenntartom a jogot, hogy ha akár saját gondolkodásommal, akár mások okoskodása folytán nézetem egyben-másban változik, p, o. a teljes bizottság tanácskozásai alkalmával minden következetlenség vádja nélkül módosítását kívánhassam még oly részleteknek is, melyek szavazatommal vagy épen javaslatomra fogadtattak el. De nem ismerhetem el azt, hogy ezen munkálat olyau volna, melynél „bármelyik egyházkerület minduntalan oly szabályokba fog ütközni, melyek történelmi fejleményeit, belelete hajtásait, saját alkotásait megnyirbálják, megszakítják, megmásítják... az egyformasitásért." Ellenkezőleg, valamely hevesebb vérű reformer több joggal azt vethetné szemünkre, hogy az alkotmánytervezetben egész a zsinatig ós konventig csak a létező intézmények codifíkáltattak gyökeresebb reformok nélkül. Főleg azért is szólaltam fel, mert félek, hogy az idézett súlyos vád egyetlen oly veszedelmes