Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-23 / 25. szám

„szabvány* kimutatása nélkül oda vetve akkor, mikor a közönség* magát a munkálatot még nem is ismeri, a nézetek tisztázása helyett a közvéleményt félrevezeti és lehangolja a különben is sok nehézség leküzdésével, sok türelemmel s kitartással és fokozottabb lelkesedéssel elérhető nagy cél, t. i. az öt egyházkerületnek egy magyarországi nagy egyházzá egyesülése iránt, amit bizonyosan Szász K. akar legkevésbé. A mi részleteket helytelenít, azokat mutassa ki s birálja, jó szolgálatot tesz vele az ügynek. Taglaljuk mind a zsinati előmunkálatokat minél több oldalról, de positiv intézkedéseikben, vagy hiányaikban, s ne ezek mellőzésével általános szólamokban. A vita eredménye valószínűleg az lesz, hogy még a figyelmet eddig elkerült némely tárgyakra nézve kell határozatokat megállapitani. Szász K. maga is mindjárt emiitett egyet, t. i. a geresdi egyezséget. Ily esetekre nincs a tervezetben intézkedés. íme megint egy részlettel több kell. Ne féltsük egyházunk autonómiáját attól, ha maga az egyház egyeteme intézményeit egyező akarattal vagy törvényes többségével országos egyházi törvényben állapítja meg. Mellesleg megemlítve a Szász K. által felhozott azon tény is, hogy a dunamelléki egyházkerü- j letben 4 egyházmegye ma is restaurál, 4 meg nem ; felfogásom szerint nem azért történt, mintha az egyházmegyék ilyen autonomiája változtathatatlan történeti specialitásunk volna, hanem azért, mert a j szavazáskor nem lett többség. De váljon, ha a hat egyházmegye a restauratio ellen, ós mellette csak 2 szavazott volna, akkor is restaurálna ma is ez a kettő is ? MOLNÁR ALADÁR. ISKOLAÜGY. A somogyi memorandum. Olvasva Kun Pálnak cikkét a somogyi memoran- i dum és a tanítók érdekében, legkevésbé sem lepettem meg a Vértesaljáról származott talán kissé nyers hangú kiáltás káromkodásszerü eclioján, mert hát K. P.-nak az már régi szokása. Azonban lehetetlennek tartottam, hogy j saját, a lehető legszerényebb értelemben vett reputatiom tekintetéből is hallgassak, annyival inkább, mert érdekes maskara voltom mellett (épen egymás mellé illünk) nem hihetem, hogy teljesen anonym volnék. Mindketten távol, nagy messzeségben vagyuuk Joó István úrtól, s így a szerkesztőség nem teheti azon kifogást, hogy az állásfoglalásra egymással szemben érdemetlenek vagyunk. De nem is annyira érdemileg, mint személyileg akarok szólani, hadd legyen K. P.-nak még egyszer alkalma és oka kacagó izmainak Darvin ősemberével való mozgatására, mert könnyen megtörténhetik, hogy sajtóhibák jelen cikkemlben is hasonló számmal leendenek, mint az elsőben, Ha úgy tetszik K. P.-nak, kacagjon. Hugó emberénél az természetes, önkéntelen. En sem hirneves ember nem vagyok, sem az lenni nem tudnék, ez az ok, amiért az anonymitás köpenyébe takarództam, óvakodván a szunyogcsipésektől. Tudtam én s tudom is, hogy egy olyan fontos kérdés, minő a tanítók helyzetének javítása, hozzászólásra készteti jeleseinket is, akik mellett én, ha K. P.-lal és tanító mesterének szavaival akarok élni (jól megtanították) csak Kismiska vagyok s lennék. Célom nem is más volt, mint resuscitálni a memorándum iránti érdeket, s ha a mór célt ért, készségesen félre is áll. Ugy tetszik azonban én nekem, hogy K. P. valahányszor egy-egy fiaskót csinál, fiaskója levét mindig ki kell valakire öntenie. A papi általános műveltség szembeállítása a tanítók képzettségével, tanultság ával, sőt majdani doktori tekintélyükkel, azt hiszem, hogy szintén a közel-multban megesett fiaskójának a kifolyása, melyre nézve a papságnak tagadhatatlanul oroszlányi rész jutott. Hiszi, tudja K. P. valósággal — és nemcsak mondja — hogy tudomány, képzettség, műveltség tekintetében sok pap hátrább van a tanítónál ? Tapasztalásból beszél, vagy csak feltevésből? Hiszi azt, hogy a tanító képezi magát, a pap pedig ellustul, elparlagiasodik ? Tessék személyes meggyőződést szerezni, mert : e x p er i e n t i a est o p t i m a r e r u m m a g i s t r a, S ha állítását még azután is fenntartja, úgy legyek maskara, de örökre. Ama lesújtani akaró állítását is hát másfelől csak euphemismusnak, hogy ne mondjam : manövrirozásnak tekintem a közelgő országos tanítói gyűlés közelsége tudatában. Jó is lenne a martyrok kérdését szőnyegre hozni, mert különben biztosithatom K. P.-t, hogy az oly tudós, önmagokat képző, jövő társadalom magvainak legnagyobb része előtt (csak reformátusokat értek) teljesen ismeretlenül marad az érdekükben folyt harc. Térek a dologhoz. Az a törekvés, hogy a tanulók régi (Schlendrian) állapotjokból kiemelkedni akarnak, tagadhatatlanul dicséretes, de hát nem úgy kellett volna kezdeni Ha méltányosságot, tiszteletet, elismerést követelnek avagy kérnek, a méltányosság és tisztelet hangján is kellett volna felszólalniok, s ha azok a somogyi urak képességet nem éreztek magukban, kértek volna fel valami neves tanférfiút, ki Joó J. úrhoz hasonlóan gondolkozott volna és nem ártalmára, hanem hasznára leendett volna ügyüknek. Dehát ők dicsőségüket keresték vagy találták papjaiknak, hatóságaiknak rágalmazásában, miként K. P. is azon alaptalan feltevésének, hogy 49*