Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-09 / 23. szám
türelmesség és egymásiránti rokonszenv által mindig erősbülő azon hitünket, hogy e hazára valamennyi hitfelekezeteire s általában az emberiségre jobb és boldogabb napok várnak. A pápai érdemes ref. egyház virágzására, és fönnkelt lelkületű lelkésze hosszú életére és egészségére emelem poharamat !" FÁNCSIK JÁNOS. növ. pap. A barsi reí. egyházmegye közgyűlése. A barsi ref. egyházmegye az 1878. évi május 23., 24. napjain Léván tartotta képviseleti közgyűlését Nagy János esperes és Konkoly Thege Pál segédgondnok urak elnöklete alatt, amelyen tömeges megjelenése a lelkészi, tanítói karnak s az egyházak képviselőinek nyilván mutatja az egyházügyek iránti érdeklődést. Mindjárt a gyűlés kezdetén kedvesen lepte meg s örömérzést árasztott el minden jelenvolt szívében esperes urnák egyházlátogatási tapasztalata folytán a meghatottság kenetes hangján előadott azon jelentése, hogy az annyiszor hangoztatott vallás iránti hidegség, közönyösség vádként nem hozható fel egyházmegyénk gyülekezetei ellen; mert szellemélete folytonosan üde, eleven, hitbuzgósága, áldozatkészsége ősatyáink vallás iránt lángoló buzgóságát, áldozatkészségét varázsolja előnkbe. Ennek bizonylatául felmutatja elsőben is a lévai reform, egyház hitbuzgóságát, áldozatkészségét, melynél fogva régi lelkészlakának felemelésével, s a tanítói puszta telek 8000 frtba került beépítésével fénypontjává avatta magát az egyházmegyének, moly épités körüli ernyedetlen buzgalmáért t. Szabó Lajos lelkész urat, az egyház gondnokait, elöljáróit az elismerés koszorúja méltán megilleti. Majd az ujbarsi egyházat említi fel, mely szintén romlásnak indult lelkészlaka helyén, lelkésze Varannay Lajos ur, az egyház gondnokai s elöljárói kitüntetett buzgóikodása folytán 6000 frtba került uj lelkészlakot építtetett. Azonban ezzel még nem szakad el az örvendetes jelentés fonala ; mert a sorozatban elmondja, hogy K.-Sáró nagyszerű lelkészlak, G. k. Salló uj iskola építéséhez fogott. Gr.-Mikola 500 frtba került melléképületet építtetett, K.-Olved temploma tetejét 560 frt erejéig cserépzsindelylyel fedette be, holott alig egypár év előtt a magas minisztérium által is okmányilag megdicsért iskolát emeltetett cserépzsindely alatt. V. Ladány kitűnő egyházépületei tatarozása mellett, főleg az iskolaterem belsejét rendezte, ujabban a templomtetőnek pléh alá vételét határozta el, míg K.-Szecse uj melléképületet s kerítéseket emelt 500 frt. erejéig. Ezekfolytán — mintegy tetőzetül — felemlíti, hogy 23 éves esperessége alatt, alig egypár egyház kivételével egyházmegyénk minden gyülekezetében történt újítás, az egyházépületeknek kisebb nagyobb költséggeli átalakitása. Valóban, akik a vallás iránti közönyösségről kétségbeesve panaszkodnak, ha átutazván a barsi egyházmegyét, látnák a nagyszerű lelkészlakokat és iskolákat, felkiáltanának a szent iróval : „íme mindenek megujultak" s beismernék, hogy gyülekezeteinkben a hitélet, elevenség, buzgóság áldozatkészség, vallás iránti szeretet tüzei lobognak. Nem vagyunk elmaradva a haladó kor szellemétől az iskolák benső vagy szellemi életét, előretörekvését illetőleg sem ; mert alig egypár iskolát kivéve, — hol azonban a magyar nyelvet nem értő, s többnyire más vallású gyermekek viszonyait tekintve, nagy előhaladást várni úgysem lehet, — kitűnő és jeles iskoláink a legfőbb igényeket is kielégítik. Arról azonban fájdalommal értesült egyházmegyénk, hogy a fölebbi évekről status papírokban fekvő s özvegyeinket érdeklő alapítványi tőkénktőli adóztatást a ma-i gas kormány kérelmünk dacára nem engedte el, s csak is eladható kuponokkali kicserélését hagyta helyben, s igy, midőn az özvegyi járulékot adómentesnek nyilvánítja is, a szegény özvegyek évi járulékát kevesbíti. Pozbai lelkész Kiss Károly úr egyházmegyénk történelmét szokott ékes és könnyen folyó styljében megirván : esperesünk erélyes eljárásának sikerült azt egyházmegyénk tulajdonává tenni. Ennek folytán ez a drága kincs nem vész el, hanem sajtó alá adatván, a szellemi kincsekben gyönyörködő olvasók által élvezhetővé válik. Felolvastatott a dunamelléki superintendens Török Pál úr alapitványlevele, mely szerint, az alsó-váradi egyháznak — melynek kebelében született — 200 frtot hagyományoz, hogy annak évenkénti kamatai évi szükségei s költségei fedezésére fordittassék, — majd a pozbai lelkész fizetése javítására — hol ifjúkorát élte — 200 frtot alapit, oly értelemben, hogy ezen összeg kamata ne számitassék be a pozbai lelkész díj levél szerinti fizetésébe, hanem ezen kamatok dija javitásaul, emeléseül adassanak ki számára évről-évre, és még az uj-barsi egyház részére — hol bold. atya házánál gyakran megfordult — szinte 200 frtot alapit, oly kívánattal, hogy az egyház szülei sírjait, és síremlékeit gondozza, s az alapítvány évi jövedelméből az e célra netán megkívántató némi költségeket fedezze elsőbben, a fennmaradt összeget pedig saját évi közszükségeire fordítsa. Ezen alapítványok kezelésére az egyházmegyét kéri fel. Föllángolt az öröm érzete egyházmegyénk gyűlési tagjainak szivében, midőn ezen az édes szülőföldrőli megemlékezés szülte alapitvány tételét hallotta, s hálás köszönet nyilvánítását a nagyon tisztelt alapitónak az elnökség által tudomására juttatni s az alapítólevelet az egyházmegyénk levéltárába tétetni elhatározta ; de ; megrendelte azt is, hogy az alapítványt, az alapítólevél szellemében saját pénztárnoka által kezelteti, s ugy intézkedend, hogy az alapitó, vagy örökösei a kamatak mikénti használatáról koronkint értesüljenek. Ennekfolytán esperes úr, a gyűlés szine előtt átadván az alapítványi 600 frt. öszeget az egyházmegye pénztárnokának : a nagy kö-