Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

zönség az alapító iránti szeretet, tisztelet, s hálaérzelmét „éljen" kiáltásokban fejezte ki. Az örömnek testvére a bánat. Most örültünk ; de örömérzetünk elhalt a szivünkben föláradt bánat árjában, midőn a nemes - oroszi egyház siralmas állapotáról értesültünk. Ezt az egyházat az üldözés vad lángjai nem valának képesek megsemmítni. Midőn az általános veszedelem idején 1734-ben a barsi egyházmegye egyházai elbuktak, s mint phönix hamvaiból többnyire 1784-ben keltek életre: a ns. oroszi egyház, mint szikla a tenger zajló hullámai csapdosásait, rendületlen állta ki az üldözés véres angyala pallosának ütéseit, és most, most a műveltség s szellemi emelkedettséggel dicsekvő század gyalázatára, most kell elbuknia. Ott áll már, hogy nemsokára a világ négy tája felé vándorbottal kezében szétoszolván, elénekelheti a 137-ik zsoltárt; mert már is nagy siralomban kesereg, ha sz. Sionáról — egyházáról — megemlékezik. Ezen egyház maga tárja fel sebeit, mely nem a szegénységben, melyet a könyörületes szivek enyhithetnek, Istennek hála! enyhítenek is ; hanem abban áll, hogy az uraság minden földjüket, telküket el akarja venni, s a már két forumon elvesztett per folytán állandó lakhatásuk sincs biztosítva, s ily ingadozó helyzetükben az egyháztagok, hogy a bekövetkezhető szétoszlásig is, vallási mint tanítási tekintetben hiányt ne szenvedjenek, a lelkészük halálával megürült lelkészi, és ideiglen volt tanítójuk besoroztatásával megürülendő tanítói hivatalukat „tanítókáplán-"nal kérik betöltetni. Mely kérelmet illetőleg az egyházmegye az oroszi egyházat, ideiglenesen tanítókáplánsággá alakította, nehogy beteljesedjék: „megverem a pásztort, és elszélednek a juhok." A lelkészértekezlet, — bár helyi érdekű, — helyeselt indítványainak jegyzőkönyvi beterjesztésével adott jelt életéről. Főkint az alulirt által beadott, s a felekezeti elnevezést tárgyaló értekezést ajánlotta a gyűlés figyelmébe, óhajtván az abban kiemelt, s vallásfelekezetünket legjogosabban megillető „evangyeliomi reformált" elnevezést használatba venni. Azonban jegyzőkönyve 7 pontjában fájdalmasan panaszkodik a lelkészi kar részvétlensége fölött, s az egyházmegye intézkedését kéri az értekezletet mulasztó lelkészek serkentésére. Bizony uraim, nem lehet tagadni, ránk fér a tudomány, s azok a babérkoszorúk fejünk alatt rég elfonnyadtak már, melyeket az iskolából kihoztunk, s méltó, hogy tanulás, társulási eszmecsere magány, mint nyilt téreni szoi'galmas munkásság által uj babérkoszorúkat szerezzünk. Ám a jó pap holtig tanul, és munkálkodik : tertium non datur. A tanítói értekezlet is végzi öntökéletesitési munkáját. Tagjai nevelésügyi értekezéseket írnak, próbatanitásokat tartanak, hogy a gyengék erősödjenek s a kor kívánalma szerinti tanítási elveket, modort elsajátíthassák. Jelen gyűlésre beadta megjavított alapszabályait, s az helyben is hagyatott. Az értekezletre menendő tanítók részére az egyházak által kiszolgáltatandó fuvar és napi dij megrendeltetett. A helyi érdekű ügyeket elhallgatván, csak azt emiitjük meg, hogy népesség tekintetében, bár kevéssel, szaporodtunk. Jelenben egyházmegyénk 28 anya,- és 13 leányegyházban : 19,857 lélekből áll, melyből fi 9683, nő 10,174 Született fi 359, nő 325, összesen 684. Meghalt fi 363, nő 320, összesen 683. Házasult 203 pár. Iskolaköteles volt fi 1303, nő 1225, összesen 2528. Más vallású járt iskolába fi 36, nő 39, összesen 75. Az ismétlő iskola több egyházban nem levén életbe léptetve, a kellő számot nem üti meg, s csak 343 fi, 336 nő, összesen 679 nyert oktatást. Az egyházak köz- és elkülönített pénztárai, magtárai, 4491 h. 35 1. 96 cl, gabonával rendben vannak. Tűz ellen minden egyházépület van biztosítva, miután azt az elöljáróság felelősség terhe alatt köteles eszközölni. Egyházmegyénkben a lelkészi s tanítói fizetések uj év után egy napon mind beadatván : hátralék nincsen Az egyházmegye pénztárai gondosan kezeltetnek. MOLNÁR SÁMUEL, egyházmegyei főjegyző. A legjobbkor jött. E napokban jön össze Budapesten a dunamelléki ref. egyházkerület képviselő testülete, hol a máskor egymástól távollevők testvéries találkozása alkalmat nyújt az egyház, tanügy, vallásei'kölcsi állapotok mai helyzete feletti üdvös eszmecserére. Ez alkalommal feltárja minden egyházmegye a lefolyt évrőli számadását s lesz érdem szerint örvendetes és szomorú tudomás vétel. E számadást az egyházmegyék gyűlési jegyzőkönyveikben terjesztik fel s nagyon helyesen és bölcsen e jegyzőkönyvek a főgyűlés összeülése előtt a nyilvánosságra hozatnak. A vértesaljai egyházmegye is így tett s ennek jegyzőkönyvéről állítom, hogy a legjobbkor jött, azaz: a közös összejövetelt közvetlen megelőzőleg, tehát a benne foglalt helyes és jó intézkedések felett majd lehet szót váltani, s bocsánat, ha én ezt megelőzve, már irok is róla. Megérdemli ezt, mert ily kimerítő, az egyházi, iskolai s vallástársadalmi életet így feltüntető jegyzőkönyv a ritkaságok közé tartozik. Nem hiában van legelői az esperesi évi jelentés, de meg is érdemli e helyet. Itt nem az mondható, hogy ezt sem vette fel, azt is kihagyta, hanem az mondható, hogy lehet-e még valamit csak kigondolni is, amit a főesperes ur már föl nem irt ? Ily részletes és minden izében érdekes esperesi előterjesztést én még nem láttam. 26 szám alatti előterjesztésnek is mondhatnám, enuyi pont alatt adatván az elő, dióhéjban sokat mondva. Ismertetése s ennek csak néhány észrevétellel kisérése annyira terjedne — ha nem többre — mint maga az előterjesztés, ezt hát nem tehetem, hanem egy pontot lehetetlen említés nélkül hagyni s ez az országos tanítói nyugdíj-intézetre kötelezett fizetés jogtalanságának kiemelése (13.), azután, az iskolai élet terén alkalmazott,