Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-02 / 22. szám

helyébe lépett egyházkerületi közgyűlésnek mindnyájan tagjai levén : tanácskozó és döntő szózatokkal vesznek részt az egyházi és iskolai élet rendezésében. Fó'- és középtanodáink ezen autonom állását és azoknak az egyházkerülethez való viszonyát jövőre is fenntartani kötelességünknek ismerjük. * * íme főt. bizottság, a fentebbiekben körvonaloztuk erdélyi egyházkerületünknek, egyfelől a történelmi fejlődés rendjén létrejött s alkotmányos életünket kiválóan jellemző azon sajátos közjogi állását, a mely ezt a többi testvér egyházkerületektol lényegesen megkülönbözteti; másfelől azon lényeges elveket s intézményeket, melyek ez alapon egyházi beléletünk szükségszerű kiegészítő részeivé s mondhatjuk, hitbizoinány gyanánt reánk szállott s általunk tiszteletben tartandó alkotó elemeivé váltak. Úgyannyira, hogy azokat különben bármely dicséretes és üdvös törekvéseknek feláldozni részünkről az erkölcsi lehetetlenségek sorába tartozik. A jelzett korlátokon túl azonban, a testvéregyház-" kerületekkel az eddiginél szorosabb egyesülést, a leg- i bensőbb solidaritásba lépés keresztülvitelét, s úgy, ha nem is az uniformitas, hanem az unió létrejöttét nemcsak a legmelegebben óhajtjuk ; sőt az arra vezérlő alkotmányozó zsinat szervezésére és sikeres működésére közremunkálni a legkedvesebb kötelességünknek tartjuk. Mert mélyen megvagyunk győződve afelől, hogy ezáltal megegyengetjük útját azon, fájdalom, eddig nélkülözött szellemi hatalom kifejlődésének, amely az egy célra törekvő egyesek és testületek egyesülésében rejlik. Es itt kötelességünknek tartjuk kiválóan hangsúlyozni I azt, hogy nézetünk szerint ref. egyházkerületeink egyetemének, el nem odázható szüksége, egyházi közéletünk közös viszonyainak rendezésére s meghatározására, a törvényhozó zsinat szervezése, s ennek utján az alkotmány keretébe való beillesztése egy oly fórumnak — nevezzük azt akár conventnek, akár szövetségtanácsnak, akár zsinati bizottságnak — mely az egyházkerületek már is eléggé felhalmozódott s hovatovább inkább szaporodó közös ügyeinek sikeres elintézésére legyen hivatott. BELFÖLD. A pestmegyei ev. esperesség közgyűlése-E Budapesten május 21 és 22-én tartott közgyűlés, mondhatni, tisztújító közgyűlés volt, amennyiben az egyházak fő- és alesperesi hivatalra történt szavazásának eredménye e gyűlésen hirdettetett ki s az esp. többi tisztviselők választása a gyűlésen képviselt egyházak küldöttei által e gyűlésen eszközöltetett. Közszeretetben álló fölügyelőnk , F Ö 1 d v á r y Mihály pestm. alispán ur nyitotta meg a gyűlést. Elmondván a íő- és alesperesi választások lefolytát, kifejezést adott afölötti fájdalmának, melyet azonban vele mi is érezünk, hogy volt főesperesíink, Sárkány Sámuel pilisi lelkész, kivel hitte az elnöki teendőket huzamosabb ideig oszthatni, a főesperesi hivataltól egészségi okokból visszavonult. Egyúttal a fájdalom közepett érezett azou örömet is hangoztatta, hogy, ha mint főesperest elvesztettük is őt, mint működő papot s tanácskozásaink menetére döntő befolyású férfiúit, továbbá is a magunkénak mondhatjuk. Majd kihirdetvén a szavazás eredményét, mely szerint Margócsy József irsai lelkész fő-, L a u k ó Károly kecskeméti lelkész alesperesnek általános szótöbbséggel megválasztattak, a gyűlést megnyitottak nyilvánitá. Ezután a távozó főesperes adta elő évi jelentését, melyből örvendetes tényként a következőket van szerencsém kiemelni. Egyházmegyénk tisztikarában a legközelebb lefolyt időben haláleset nem fordult elő, sőt változás is csak két tanítói állomáson történt. Különben is mint reánk nézve örvendetes eseményt jelezte a megtiszteltetést, mely szeretett fölügyelőnk, Foldváry Mihály személyében esperességünket az utóbbi időben érte, midőn hazánk első megyéjében kormányzó alispánnak választatott. Őszinte I élek kel csatlakoztunk főesperesünk kívánságához, hogy fölügyelő urunk ő nagyságát a polgári érdemek ezen legszebb jutalmával, a polgártársak és hitsorsosok bizalmával és szeretetével az Úristen nagyon sokáig boldogítsa. Az egyes egyházak kebelében jelentkező vallásos buzgóság Örvendetes tényei között fölemlítette a tápiószentmártoni egyház lelkes vállalatát, mely abban áll, hogy templomának tornyát uj díszes bádog fedélzettel látja el, templomának összes falazatát alaposan tatarozza s azt uj zsindely tetőzettel fedi be. E 4000 frtnyi költséggel járó építkezési vállalatot az egyház hívei közgyűlésileg közlelkesedéssel határozták el, szép példával menvén e tekintetben elől a helybeli birtokos urak, ngs. Kubinyi Géza helybeli fölügyelő és Szentkirályi Kálmán, kik 500 frtnyi költséggel a templom újból zsindelyeztetését magukra vállalták Hasonló elismeréssel említette a héviz-györki leánygyülekezetet, mely célszerű tanítói lakot állított föl s annak összes költségeit fedezte. Nem kevesebb elismerés illeti a hartai egyházat, mely nagyobbmérvű épületjavitásait élelmes leleményességgel egy hitelművelet által akként fedezi, hogy a kalocsai takarékpénztárból e célra fölvett 2800 frtot 5-év alatt félévenként fizetendő részletekben törleszti. A kiskőrösi egyház ujabban szervezett két egészen uj tauítói állomását végleg megalapította. Ezekhez hasonló örvendetes események jelentése után az esperesség hivatalos pecsétjét, melyet mint főesperes 10 éven keresztül híven kezelt, a gyűlés asztalára letevén, megható szavakkal vett tőlünk búcsút, mint főesperes. Majd ismét felügyelő urunk ragadván meg a szót, a megválasztott fő- és alesperest a hivatalos eskü letételére hivta föl, mire főesperes, Margócsy József az esküt letevé, ellenben Laukó Károly a neki fölajánlott alesperesi hivatalt nem fogadta el.