Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-05 / 18. szám
Huszonegyedik évfolyam. 18. ÜK. Budapest, 1878. május 5. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d_Ij: Helyben házhozhordással a vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példány okkal mindég szolgálhatunk. Báró Vay Miklós főgondnoki megnyitó-beszéde a tiszáninneni egyházkerület közgyűlésén. Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés ! Engedje az igen tisztelt közönség, liogy mint más hasonló alkalmakkal, szivem mélyéből üdvözölhessem ma is, és szavakat kölcsönözhessek abbeli lelki örömömnek, mely szerint egyházi s iskolai ügyeink iránti meleg részvétök tanuságául, ily szép számmal gyiilének tanácstermünk szerény falai között össze. Egyébiránt könnyen megfogható, ha az ujabb időkben elvállalt kötelezettségeink teljesitése érzetén kivül, annál nagyobb készséggel gyülünk itt össze, mennyivel kétségtelenebb, hogy a közelebbről lejárt évtized folytán oly sok s lényeges változásokon keresztül ment hazánkban, alig lehet egyebütt már eredeti tisztaságában feltalálni a szabadon mozgó illetéktelen beavatkozásokat soha semerről sem tűrő, mindnyájunk előtt annyira kedves emlékű autonom életet, mint csak is reformált egyházunk szervezetében, illetőleg annak, élő törvényeink oltalma alatt álló, kisebb-nagyobb gyülekezeteinek mindnyájunk számára szabad lélegzhet-st biztosító körében. A mint hogy tagadnatlanul unicumként áll az egykori municipiumok e, részünkre megmaradott mintaképe még fenn, korunknak ezekben egykor oly igen bővölködött mezején s mi azt méltán ugy tekinthetjük, mint egyházalkotmányunknak megbecsiilhetlen, lerombolt testvérei omladékai közül kimagasló erődjét; és bajos lenne ma megbírálni, ha váljon nem fogja-e a folyvásti experimentatiókkal foglalkozó nemzedék, egykor majd még némi figyelmére méltatni amaz általunk kegyelt s magát századokon keresztül célszerűnek bizonyított építmény, még igy elkülönözve is hasznos szolgálatot tevő utolsó, de araellett életerős maradványát! Azonban, bárhogy van is a dolog; mi mindenesetre csak hálát adhatunk az isteni gondviselésnek, hogy egyházi alkotmányunkra nézve nem történt e tekintetben semmi változás; mert hiszen a tapasztalás mutatja, hogy minden időben s mindenütt, hol a megváltozott körülmények folytán, szorosabb korlátok közé szoríttatott, vagy éppen be lett szüntetve a korábbi autonom jogok gyakorolhatása, az ezek élvezetében voltakra nézve : ott megszűnt, egyszersmind az addig mutatkozott pezsgő élet is, és meddő tespedés, tunya apathia léptek annak nyomaiba. Már pedig ki ne tudná közöttünk, miként egyházunknak, ily semmi egyéb által ki nem pótolható részvétlenség beálltával, elébb-utóbb össze kellene roskadnia! A mi létezésünk, annyival inkább virágozhatásunk első feltétele, kitfeleinknek közügyeink irányábani folytonos érdeklődése ! Ez pedig csak azáltal fenntartható ha mindenikünk, kivétel nélkül ugy tekinti magát, mint egyházi organismusunk kiegészítő, annak minden dolgaira közvetve vagy közvetlenül befolyást gyakorolható tényezőjét. E felfogás az, melyet mi, mint reformált egyházunk terén híín megmaradt megannyi municipalisták, a mai centralizálásra törekvő áramlat ellenében, elég gyakran nem hirdethetünk s mint annak felelősséggel tartozó mandatariusai mindaddig fenntartani köteleztetünk, mígnem majd készülőben lévő alkotmányozó nemzeti zsinatunk, azaz mi magunk, végle-35