Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-28 / 17. szám

Meg kell kopasztani az arcot; auathema rátok bajasz, szakái, hisz a szőrtelen kép oly szelid, nőies, hogy akaratlanul is leköt, megigéz s hódolatra késztet. A müveit külföld müveit papja, nálunk is a katholikus klérus sima arcával hódítja meg a sziveket és szerez magának nimbuszt. Könyvet a csóktól s tisztelendő kézfogástól sima kézbe, tanuló szobája legyen a papnak világa, s ha néha kimegy a szabad természetbe, ezt ne durva testi munkáért tegye, és akkor is gondosan keztyüt húzzon kezére, mert a megbarnult, feltört kéz nem szalonképes. Nem illik papokhoz a testi munka, annak csak lelki eledelért kell fáradni. Tudományos műveltség, hogy másokat is művelhessen, egyedüli hivatása, teendője, melytől eltérni s csak gondolni is a földművelésre, halálos bün. Át kell alakítani iskoláinkat, a külföldi tudományos egyetemek mintájára, semmi, ha ennek a magyar jelleg áldozatul esik, csak legyenek azok a külföldiek másod példányai, addig pedig menjen a theologus tudományos kiképzése betetőzése végett a művelt külföldre, mert nem is pap, ha meg nem járta Berlint s Skóciát. Mennyi baj ! s a hivatottak közt mennyi hivatás nélküli orvos! Mennyi kíméletlen kéz a kóros tagok körül, melyek a sebeket nem bekötözik, hanem felszakgatják! Kétségen kivül sokat kellene tennünk kathedráink becsületéért. Hibás a legacionális intézvény, mennyiben a kevés hivatottak mellett ünnepi követségre sok olyanok bocsáttatnak, kik a kathedráról helyes fogalommal sem bírnak, annyival kevósbbé az abból hirdetendő beszéd kellékeiről ; sokan, anélkül, hogy értenék, vagy megérteni törekednének is, nagy páthoszszal, vagy olykor félénk akadozással elmondják a kézről kézre járó szekeres prédikációt, aztán felszedik a néhány forintból álló salláriumot s boldog önérzettel, mint akik legjobban végeztek, tovább vándorolnak, fíajh , de nemcsak Átányba, hanem Harsányba is kell ünnepi követ. Igaz, hogy a szabadságos katonákból, mesterlegények- s béresgazdákból lett, a tudományoknak csak legelső elemeivel biró tanítók, kathedráinknak nem nagy díszére vannak; az állami tanítókópezdéből kerültek pedig, az éneklésen kivül más templomi szolgálatot végezni nem tartják kötelességüknek, s ha mégis a fennálló gyakorlat szerint arra kényszeríttetnek, oly kedvetlenül és zúgolódva teljesitik azt, hogy inkább betegen is szolgál az önérzetes pap, mint az ő szolgálatukat igénybe vegye. Igaz, hogy a világias szines öltöny illetlen a paphoz; mert még a tisztes komoly világi egyének is sötét szinü ruhába öltöznek. Nem illik a borzas, fésületlen, hosszura eresztett bajusz ós szakái, mert a külcsiura ügyelő világi ember is rendDen tartja arca s koponyája szőrét. Nem szabad papnak annyira belemerülni a gazdálkodásba, hogy a testi kenyér keresése miatt a lelkit elfeledje, s a mily tisztán tartja szántóföldjét, lelkét annyira parlagon hagyja. Folytonosan elő kell haladnia a műveltségben, hogy hallgatói előtt világító szövétnek lehessen, ós ezen lelki műveltség alapját már az iskolában kell megvetni, s hogy ez mennél szilárdabb legyen, melyre tovább lehessen építeni, akinek módjában van, igen jól teszi, ha öntökélyesitóse s tapasztalatszerzés végett a művelt külföldet is meglátogatja. Azonban nem ezekben rejlik a mi bajunk! Ugyanis isteni tiszteletünk igen száraz komolysága, az észhez szóló hittani, vagy a világ romlottsága felett jajgató morális prédikációk mellett, csak változatosság tekintetéből is jól esik a népnek hallgatni a legátus szó virágos beszédeit, s kétségtelen, hogy ha szinte ujságvágyból is, tömegesen tódul a nép a legátus hallgatása végett a templomba, ós már ez is nyereség, hogy a templomba, nem pedig a korcsmába megyen ; azt sem hiszem, hogy a deákról szóló adomákat komoly valónak vegye higgadt gondolkozású, elfogulatlan ember; de ha itt-ott hibák történnének is, a gyarlóságból vagy gondatlan könynyelmüsógből ejtett hibáért igazságosan el lehet-e kárhoztatni olyan intézvényt, melynek káros hatását annyi hosszú évek tapasztalata nem mutatja, célszerűségét pedig az ifjak társas művelődése s a szegény tanulók segélyezése igazolja. Az okosan számító gazda ócska házát addig nem rontja le, míg az újhoz pénze s épületanyaga nincsen. Ha tudatlan és rest tanítók találkoznak, kik a templomi szolgálatra nem alkalmasak, találkoznak ós pedig szép számmal, olyanok is, kik a rájok bízott papi szolgálatot, e magasztos foglalkozástól áthatott teljes önérzettel ós készséggel teljesitik. Nem hiszek oly hivataláról megfeledkező papot, aki szertartásos foglalkozásait kirívó szinü öltönyben végezze, — bár minden szabály alól van kivétel — s ha reverendát nem Ölt is magára, — a minek vagy