Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-21 / 16. szám

őszies ugyan, — de élénk kedélyű és ifjú lelkű lelkésztársunk — és bátyánknak, a gyűlésen kívül, a jegyzői karhoz intézett dorgatóriumát, a miatt, hogy a bejelentett paphalálozásokat a jegyzőkönyvben, mint akár a legközönyösebb dolgot, egyszerűen csak jelzik, hogy : »tudomásul vétetett" ; sőt mint egy másik paptársunk elmésen megjegyezte, néha épen ugy jön a dolog — mivel a paphalállal egy idejüleg és egy pont alatt a leltározás, a megüresedett egyház lelkigondozása, sőt az uj lelkész választása is bennfoglaltatik — hogy azt kell irnia a jegyzőnek: „mindezek — egyebek közt a paphalál is — helyeslő tudomásul vétetnek. A dorgatórium tehát méltányos volt; de az esperesi jelentésre is hárul belőle. Igy megosztozva azután gondolkozhatunk egy kis módosításról. Ez abból állana, mint barátságosan, testvériesen megbeszéltük, hogy a paphalál illő ünnepélyességgel az elnöki megnyitó beszédben felemlittessék s az elhalt neve a jegyzőkönyv első pontjában örökittessék, Igy ama méltányos kívánatnak elég lenne téve s szent leend a béke, és a fenkölt gondolkozású bátya nemes haragja azonnal lecsillapúl. Ámbár megnyugtatására előre is merem mondani, hogy mikor az ő halála jelentetik majd egykor, majd valaha be — amit, hogy minél később történjék, óhajtásaim, imádságom egyikét képezi: — akkor az egyházmegyei gyűlés okvetlen meg fog állapodni s meggyászolandja majd azt a napot; s az akkori jegyzője a gyűlésnek okvetlen meg fogja tenni, amit eddig más lelkésztárs iránt elmulasztott, dorgatorium nélkül is. Hanem, mondom, ez még nagyon sokára történjék ; addig pedig csak dorgáljon, csak feddőzzék, ösztönözzön és vezéreljen • intéseit, tanácsait és lépteit is — mennyire gyenge erőnk engedi — szívesen követjük. GÖRÖM BEI PÉTER, [egyházmegyei aljegyző. A Békés-bánáti helv. hitv. egyházmegyének, április 11-én, Gyomán tartott közgyűlése. Az 1878-ik év április hó li-én, reggeli 8 órakor, méltóságos hangon szólalt meg a gyomai ref. egyház tornyában a nagy harang, majd ezt követőleg egy negyed óra múlva, összeolvadt ennek hangja a másik kettőnek hangjával, s harmóniai zengzésben hívta imára a vidék szép számmal egybegyűlt egyházi s vidéki küldötteit, s a gyülekezet tagjait a díszes templomba. A vidéki küldöttséget id. Gróf Ráday Gedeon egyházmegyei segédgondnok ur vezette, a helybelit pedig az egyházi gondnok a szentegyház falai közé. Megjelenvén ezután a gyomai ref. lelkipásztor urak is, s ugy a gyülekezet áhítatos éneklése, mint az orgona megható szava elnémulván : Garzó Gyula lelkipásztor ur lépett fel a szószékbe, imát bocsátott fel az ég és föld hatalmas urához s Istenéhez, imát, mely míg egyrészről ez ünnepélyes nap méltóságának nemcsak teljesen megfelelt, hanem nagy mérvben fokozta is azt, addig másrészről ezen imánál alkalom- és korszerűbbet — nézetem szerint — alig lehetett volna előállítani. Ezt követte m.-berényi lelkipásztor Túry Dániel urnák méltóságteljes imája, melyben az ősz lelkész megemlékezve Szalay István esperes ur haláláról, nem egy-két szembe csalt könnyeket a különben is megható ima. Az ima bevégződvén, id. Gróf Ráday Gedeon segédgondnok ur élénk figyelem közt a gyűlést megnyitá, mielőtt azonban ez megtörtént volna, Szalay István esperes ur korai haláláról ő is megemlékezett, s mint a két lelkipásztor meghatóan szép imájának elmondása alatt a gyülekezet számos tagja könnyezett, ugy most is nagy számmal hullatták ez érzékeny s nagy veszteség feletti fájdalmukban a kegyelet, a hála, igaz gyöngyeit. A gyűlés megnyittatván, segédgondnok ur kijelenté, mikép a gyűlésnek első s legfőbb teendője az, hogy az elhunyt esperes helyére ideiglenes minőségben esperes választassék, kijelenté továbbá, hogy van ezen egyházmegyének egy nyugalomba lépett esperese, kit* számos érdemei méltóvá tettek arra, hogy az esperesi szék elfogadására felkéressék, mely szavak a jelenvoltak helyeslésével találkozván, sőt e feletti örömükben többen éljen kiáltásokat hangoztatván, az érdemekben megőszült lelkipásztor, a 15 évig esperesi hivatalt viselt Hajnal Ábel ur, ki jelenleg 76 éves, az esperesi széket ideiglenesen elfogadta, mielőtt azonban ez történt volna, egy élénk figyelem- és osztatlan tetszésben részesült beszédben kijelenté, hogy ő már öreg harcosa az anyaszentegyháznak, s csak azon reményben fogadja el az esperességet, ha a fiatal harcosok támogatni fogják az ő jóakaratát. Mindenesetre szép nyilatkozata ez a szerénységnek, mert tudnunk kell azt, hogy Hajnal Ábel úrban, 76 éves kora dacára, ifjúi szellem és rugékonyság van, ki bár testileg megtörtnek látszik, de lelkileg igen ifju. A gyűlés programmja szerint most következtek a felesketések, mely értelemben Szabó János tárcsái lelkipásztor, mint egyházmegyei egyházi főjegyző M i k-1 o v i c Bálint hód-mező-vásárhelyi lelkipásztor, mint egyházmegyei tanácsbíró, Vattay Miklós, mint világi tanácsbiró feleskettettek. Ezek után azon indítványra, hogy a templom igen hideg, mely az élemedett koruaknak könnyen ártalmára lehetne, a gyűlés tagjai az egyháztanács termébe vonultak. Itt a programm letárgyaltatott, a mint következik : ,,6. Az esperesi hivatalhoz 1877. április 3. óta érkezett felsőbb rendeletek előterjesztetvén, kihirdettetnek, az ezekre vonatkozó esperesi intézkedések bejelentetnek. 7. Az 1877. évi április 19. stb. s julius 21. stb. napjain tai'tott egyházkerületi közgyűlések jegyzőkönyvei, a különösebb figyelmet érdemlő kiemelése mellett beterjesztetnek, 8. Az 1877-ik évben a Békés-Csanád és Csongrádmegyei egyházakban teljesített can. vizsgálat jegyzőkönyvei, beterjesztetnek. 9. Esperesi előterjesztés egyházmegyénkben az