Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-21 / 16. szám
utóbbi gyűlés óta történt belhivatalnoki helyváltozásra vonatkozólag, s az ebből kifolyó intézkedések. 10. Az 1877-ik évi számvevőileg vizsgált egyházmegyei pénz tárnoki számadás beterjesztetik. 11. A számvevőileg megvizsgált 1876-ik évi, az 1877-ik évi számadások, az igazgató választmánynak a gyámintézetre vonatkozó jelentése mellett beterjesztetnek. 12. Intézkedés az egyházmegyei gyámintézet újjáalakítására nézve, vonatkozással a H.-M.-Vásárhelyen 1876. évben tartott egyházmegyei gyűlés végzésére. 13. Nt. Hajnal Ábel nyugalomra lépett esperes ur beterjeszti a kunágotai templomépitésre és lieblingi egyházra vonatkozó számadásokat. 14. Az államsegélyben részesülendő egyházak és hivatalnokok segélyosztalékáról való intézkedés. 15. Kebelbeni egyházainkból s egyesektől az utolsó gyűlés óta az esperesi hivatalhoz érkezett ügyiratok beterjesztetnek. 16. Az előbbi napon tartott gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése." íme ezen 16 pont az, melyet az egyházmegye egyházi és világi küldöttei nagy figyelemmel tárgyaltak. A többi 5 pont, a tudósítás első feléből kiérthető, s ezt azért nem tartottam szükségesnek ide igtatni. A gyűlés befejezése után, melyet oly igen tapintatosan vezetett segédgondnok ur, s az ő távollétében ideiglenes esperes ur, hogy annak jellemzésére szavakat nem találok : Gróf Ráday Gedeon ur a/t mondá, hogy igen jó emléket visz magával Gyomáról. Tartozunk az igazságnak s a gróf urnák azzal, hogy ezen nyilatkozatával szemben kijelentsük, mikép a gróf úrban egyházmegyénk oly kormányzót nyert, ki, amellett, hogy az egyházmegye minden ügyét szívén viseli, s fáradhatatlan buzgalmat tanúsít azok elintézése körül, addig más tekintetben szívjósága nem tesz választást az egyházaknak magas vagy alacsony állású tagjai közt, hanem minden igaz protestáns embert szeretetében részesít. Adjon Isten sok ilyen bölcs kormányzót más egyházmegyéknek is ! PÁSZTOR JÓZSEF, reform, egyházi jegyző. Az alsóhorsocli h. h. egyházmegye tavaszi közgyűlése. Az alsóborsodi egyházmegye április 10—11. napjain tartotta Igriciben közgyűlését Prágay Lajos esperes s báró Vay Béla segédgondnok urak kettős elnöklete alatt. Közérdekű tárgyai következők : a) Báró Vay Béla borsodi főispán, mult őszi gyűlésünkön megválasztott segédgondnok hivatalos esküjét az egyházmegye szine előtt letévén, székét elfoglalta. Mint az őt közgyűlésünk nevében üdvözlő esperes ur mondá, a választási küzdelem, bár az egyház méltóságához illő komolysággal folyt le, de tagadhatlanul erős volt; mi azt bizonyítja, hogy egyházmegyénk — Isten- j nek legyen hála ! — nem szegény hitbuzgó, tudományosan képzett s minden tekintetben a prot. egyház kormányára méltó világi férfiakban. S hogy ilyet nyertünk meg egyházmegyénk élére a jelen alkalommal is, bizonyítja azon szeretet, mely már a gyűlést megelőző nap segédgondnokunk házához s tiszteletére A.-Zsoicára gyűjtötte össze az egyházmegye egyházi és világi férfiait, honnét együttesen vonult díszes bandérium kísérete mellett a gyűlési közönség egy nagy része a gyűlés színhelyére ; bizonyítja segédgondnokunknak mindnyájunk feszült — s a beszéd folyamában mind fokozottabbá vált figyelme között elmondott — s gyűlési közönségünk érzelmeivel és gondolkozásával oly szerencsésen találkozott székfoglaló beszéde, mely a közgyűlés határozatából, a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"-nak közlés végett megküldetik. Br. Vay Béla segédgondnoki székfoglalója ím itt következik : „Nt. egyházmegyei közgyűlés ! Ez ünnepélyes percben, midőn a nt. egyházmegyei közgyűlés előtt eskümet, mint segédgondnok letettem, lehetetlen, hogy meg ne kisértsem pár szóval kifejezést adni keblemben tolongó érzelmeimnek ! Ha valaki gyermekkora óta, úgy mint én megszokta nemcsak a legtisztább, legészszerűbb vallásnak tekinteni a kálvinista vallást; hanem nehéz viszonyok, aggasztó körülmények között meggyőződött affelől is. hogy a magyar haza alkotmányának egyik leghűbb, legelső védője mindig a kálvinistaság volt, s egyik fő bástyája a kálvinista egyházi szervezet — ha meggyőződött továbbá affelől, hogy egy kálvinista superintendentia, mely a tractusokon, mint erős oszlopokon áll, néha egy valóságos nagy hatalom, s ha tudja azt, hogy a tiszáninneni fényes superintendentia nyolc oszlopa közül az alsóborsodi tractus az, mely a legkeményebb gránitból van: lehetetlen, hogy ne a legnagyobb tisztességnek vegye, s ne a legnagyobb lekötelező hálával fogadia a választást, mely őt ezen díszes egyházmegye világi elnökévé, vezérévé tette ! t Evek olta van már szerencsém az alsóborsodi tractus kebelében mint ülnök működni, s már ezelőtt is, még serdülő koromban érdekkel jártam el az egyházmegye közgyűléseire ; — s midőn én magamat ugy a politika, mint a vallás terén liberális, szabadelvű embernek tartanám, ugy hiszem, hogy különösen a vallás és egyházi ügyekbeni liberálismusom megszilárdítására, de egyszersmind e liberálismus kellő határolására sokat tett nálam az, hogy minden ügyben figyelemmel kisértem az alsóborsodi egyházmegye nyilvánuló véleményét, s annak határozatait! — Igy én, uraim ! a kálvinista vallást előítéletektől ment, tiszta, ésszerű vallásnak tartom, olyannak, mely philosophia mellett is megállhat s mely további philosophiai kutatást és magyarázatot is megtűr; de sohasem tartanám helyesnek a transcendentális philosophiát követni ott — hol már a hitnek kell következnie. Ez az, mi szerintem különösen jellemzi a kálvinista vallást, s mi annak legfőbb erejét teszi : az, hogy a kálvinista 32*
