Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-13 / 2. szám

sére, Hanem ha van a theologusok közt 2—3 ifjú, a kiben van lingvistikai tehetség, van kedv, többet is tenni és vágy, többet is tudni, azt a 2—3-at igen érdemes ám külön oly irányban is vezetni, a mely irány a nagy tömeg előtt nem bir vonzerővel Ilyen irány pedig az arab nyelvtanitás, a melyet ismét lehetőleg oly modorban kellene vezetni, a minőt Wahrmund Adolf gyakorlati uj arab nyelvtanában megvalósitott, t. i, a fősúlyt a vulgar arab nyelvre fektetni s csak későbben menni át a classikus irányra. Teljesen meg vagyok arról győződve, hogyha a héber studiumok az arab nyelvvel hozatnának kapcsolatba, nem lenne azok tanítása meddő anachronismus, hanem oly életelevenség fogna lüktetni ezen tanulmányok erében, aminőt jelenleg látni nincs szerencsénk. Ha már a theologus tanuló ugy, ahogy belenézett a héberbe, s ügyesen belevezettetik némi arab ismeretbe, és sem a héber betűk szögletességétől meg nem ijed, sem az arab neszkhi jegyek cifraságától nem kap tudományos lámpalázat, akkor önkénytelenül következhetik az, hogy kisérletet lehessen tenni minden irányban, t. i. a török nyelvvel. A török nyelv iránt már nemcsak a theologus tanuló, hanem minden valószínűség szerint a jogász is fog érdeklődni, noha mindkettő érdeklődése más kiinduló pontból eredhet. A török nemzet turánsága, a mennyiben a magyar faj is a turánsághoz tartozik, tehát rokon, közös érdeklődésűk azonos kapcsa lehet, mig a theologust különösen érdekelni fogja azon körülmény, hogy közelebb ismeretségbe juthat az iszlámmal, ha legalább egy mohamedán nép nyelvével foglalkozik, azután a török nyelv a hatalmas vallási befolyás következtében elvegyült arab-persa szavakkal, szólamokkal, á olyan mint egy mozaik s annyival érdekesebb, mert három külön nyelvfaj typusát is lehet rajta tanulmányozni, e mellett arab jegyekkel ir, s a theologus ilyeneket már a héber órákon látott, vagy talán hallgatott már külön arab kollégiumot is, mig a jogászt politikai tekintetben fogja érdekelni, mert hát nem csak rokon, mint a távoleső finn, mely legfölebb csak elméleti érdeklődés tárgya lehet, hanem szomszédnép is, s igy nyelvének tanulása által a politikai pályára készülő jogász a kelet megismerésére nyer igen becses, s esetleg gyakorlati előnyökkel kecsegtető eszközt. Igy tehát ref. főiskoláink a keleti nyelvészet terén a következő kettős irányban haladhatnak : 1. a szémi nyelveket (héber-arab-arám) karolhatja fel a theologia, 2. a török nyelvet, kapcsolatban a nélkülözhetlen arab-persa anyagokkal, felkarolhatja a bölcsészeti szak. Nem ábránd ez ? ezt kérdheti tőlem valaki. Hát nem ábránd az, hogy a keleti nyelvek egyik kitűnő ismerője Lugossy József a debreceni ref. főiskolában, vagy a derék Brassai bácsi a kolozsvári egyetemen szanszkrit nyelvet'tanít ? Nos, ha ez nem ábránd, pedig való, miért lenne 'ábránd [a török nyelv előadása, mikor most már magyar nyelven is jó segédeszközeink vannak rá, a mint azt első cikkem foj lyamán kimutattam ? Egy körülmény van, a melyen megtörhet a török nyelv előadása, ha t. i. absolute nincs, a ki tanitsa. Lássuk hát ezt az igen fontos körülményt mindenek előtt. Lugossy Debrecenben, G é r e s y K almán ugyanott, Otrokocsi V é g h Dániel Eperjesen, Vince Dániel N.-Enyeden, annyival inkább előadhatnák, mert tudtomra mindannyian foglalkoznak török stúdiumokkal, s ha kezdetben csak az elemibb fokozattal ismerkednék is meg a vidéki akadémiai tanuló ifjúság, az is megbecsülhetetlen hasznot eredményezne a jövőben. Igy p. o Lugossy vezetése , s buzdításának köszöni a magyar haza Szílády Áront, s igy a török nyelvvel való foglalkozás meglehet sokakban kifejtené azon nyelvészeti csirákat, melyek igy elkallódnak, ugy szólván születésök előtt, elpusztulnak, De lássuk a nehézségnek még más oldalát is. Másik nehézség, a mit föllehet vetni, abból áll, hogy a tanulóifjúság megretten azon nehézségektől, melyek'cel a török nyelv elsajátítása jár. Ez bizony valószínű, s kedvét is elveszti végkép, ha mindjárt elöljáróban az arab rendszerű írással ijesztgetjük, a mire kezdetben szükség nincsen. A methodusnak vidéken is annak kell lenni, a mit a török nyelv egyik kitűnő búvára dr. E r ő d i Béla követ Budapesten, tehát az Erődi methodusa. De halljuk csak miképen ismerteti saját előadási módszerét. F. évi január 1-én kelt s hozzám intézett terjedelmes levelében, a többek között igy beszél : Az első főelvnek tartom a tanulókkal megismertetni a török írásmód mibenlétét, a betűket azonban nem mutatom meg, mert nem akarok a nehézségek feltüntetése által kedvet lohasztani és nem akarom az érdeklődést csökkenteni. Részemről egészen téves eljárásnak tartom az arab Írásmóddal és annak nehézségeivel kezdeni. Azt későbbre tartom fen. Az első elv tehát az, hogy a nyelvanyagot gyakorlati módszer utján és átírás segélyével sajátittatni el a tanulókkal. Erre az én tapasztalatom szerént három hónap elég, a ki még egy hónapot szán rá azon felül, minden esetre több srkert ér el. E tekintetben rámutathatok az eredményre, melyet mindkét tanfolyammal el'rtem. Mikor a törökök Pesten voltak, egy-két tanítványom két hónapi tanulás után már tolmács szerepet vihetett. Eljárásom következő: A 2. kiadású nyelvtanom minden leckéjét egy-egy leckeórára veszem fel, ugy hogy a szabályokat megmagyarázom, példákkal illustrálom, azután a tanulókkal is alkottatok példákat. Minden leckében van 30 megtanulandó szó, ezeknek betanulását megkívánom, s a jövő órán azzal szerzek erről meggyőződést, hogy magyar és török mondatokat alkotok és azokat lefordíttatom velők. A könyvben levő fordításokat is lefordíttatom azzal a különbséggel, hogy a rögtönzött mondatokat a táblára iratom. Igy haladva néhány leckén át, 24 órából fenmaradt időt arra fordítom, hogy a közmondások és társalgások gyűjteményéből ugy szintén az olvasmányokból annyit olvastatok, mennyit időnk enged s az ismeretes szavakat