Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-14 / 15. szám

ressenek minket annyira, hogy a szorongatásba szinte neki kékülünk, s vegyék figyelembe ama nevet is alig találó erénytelensóget, igazolatlan követelményeikkel elhalmozni oly családot, melynek árvái ós özvegyei 10 o. ó. frttal eresztetnek a világba, hirdetendŐk „egóssóges viszonyainkat"! Gondolom, a 6, 4 ezer forintot örökölt árvánál több méltatást érdemel az a lelkész , ki egyéb ingyenes jótétemények gyakorlása mellett a nemlót óriásilag kimagasló ércemberrel küzködik. Fölhivom a lelkészi kart, mint kiváló értelmiségi ós erkölcsi fölényeire önérzetes testületet: ily leckéztetések ellenébe emelje föl komoly hangulatú szavát, megóván jogos érdekeit minden ponton, mert hulla az már s nem test, mely önmagát tapodni hagyja. MARGÓCSY KÁLMÁN, lelkész. Az énekügyről. Ajánlva a dunamel lcki ref. esperesi kar becses ügyeimébe. Az ünnepek után következik a tractualis gyűlések ideje. Ez alkalmat megragadva, bátorkodom némi dolgokat szunnyadozó ónekügytinkről a dunamellóki egyházmegyék részére elmondani, azon őszinte kéréssel, szíveskednének illető jegyzökönyveikben csak egy árva pontot is szentelni ez ügynek, — úgy hiszem, minden egyházmegye esperese kegyes leend az indítványt megtenni, vagy tétetni avégből, hogy megkezdett ónekügyünk az egyházkerületen sürgöltessók, miszerént ez oly páratlan nagyszerűséggel bemutatott kezdet (lásd Szász Károly dolgozatát 1876. őszi jkönyv) ne járjon úgy mint Tiszántúl, hol is egy igen nagy jóakaratú, de a dologhoz vajmi keveset értő esperes ur zátonyra juttatta az illető éuekügyi bizottmány nagyon helyes és dicséretes munkálatát, — melyet kéziratban a bizottmány egyik kitünőleg szakavatott tagjától bírni szerencsém van. Hogy én most az egyházmegyék becses figyelmét e tárgyra felhívni bátorkodom, ezt tenni, úgy hiszem kötelességem, primo: mert e t. lapok szerkesztője azon szerencsében részesített, hogy már régen szabad kezet engedett becses lapjában ez ügyre vonatkozólag (kelt Korytnicán, 1872. aug. 16.), secundo : bizottsági tag vagyok, tertia: pénzemben van, mint az oláhnak a szappany, — igenis, ne tesgék mosolyogni — pénzemben áll, kemény 38 forintomban, ami a mai világban, magamforma szegény legénynek nem megvetendő summa! melynek megtérítését nagy reménynyel várom a f. t. egyházkerülettől. Igenis! ón nagyon szívesen dolgozom ez ügyben, de azt nem kívánhatja tőlem senki, hogy ón 30—40 mfldnyiről a magam erszényére járjak Budapestre, a mint ezt nyíltan meg is irá a mult évben másik muzsikus társam, ki nagy szorgalommal ós lelkiismerettel átdolgozá egész énekes könyvünket, melynek átvizsgálására két napom vétetett igénybe, a harmadik nap a magam részéről dolgoztam, ezt átnéztük a harmadik muzsikus társsal, s a resultatum persze az lett, hogy: egyik sem jó, a minek egyedüli oka az, mert az egyik muzsikus Budapesten, a másik Nagy-Kőrösön, a harmadik az ország szólón, Sós-Vertikón lakik. Bármit ós bármennyit értekezzünk, érintkezzünk is levél által, nem ér annyit, mint egy együttlét, erre pedig pénz kell, ez ügyre vonatkozólag már eddig minden szükséges dolog megvan, van poéta is, van muzsikus is, csak pénz nincs! De hát mit tettünk eddig ? A fentebbi években kifejtett irodalmi mozgalom után, ón a Budapesten összeült konvent elé két dolgozatot terjesztettem e tárgyban, egyiket Hajdú László tiszántúli bizottsági tag ur, másikat a magam részéről. Tisztelt társam Oláh Károly ur szintén beadá dolgozatát, mely legalább is fólóvi munkát igényelt. Erre a dunamellóki egyházkerület 1875-ben kinevezi a bizottmányt, ez a bizottmány 1876-ban összeült, eredménye a fentebb emiitett páratlan előterjesztés, 1877-ben, mint fentebb órintém, már dolgozatokat adtunk be, de egyik se lett jó, miért ? mert a muzsikusok nem értették a poétákat ós viszont! nem munkálkodhattunk egyöntetüleg, s együttlétünk eredménye ismét nem egészen öszhangzó lett. Én kiegyeztem Bartalussal 16 évi ellenségeskedés után, most meg Oláh Károly nem akar velünk egyetérteni! Szász Károly irt gyönyörű zsoltárokat és dicséreteket, ez meg Baksay Sándornak nem tetszett, ezekre nézve, mikor jövünk egyórtelemre ? felelet; soha, ha igy szó tszórtan munkálkodunk. Én például amellett állok ma is, hogy a poéták Írjanak saját tetszésük szerént, válasszanak versalakot a meglevő szótagok száma és aránya szerint, ha igy meg nem kötve, szabadon irnak a már meglevő dallamokra, nemcsak sokkal, hanem egészen is könnyebben s folyékonyabban ver-