Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-14 / 15. szám

457 458 selhetnek, mintha mi muzsikusok eléjük teszszük a tactusokba osztott s zenószeti szabályok szerónt öszszeállított dallamokat. Igy a muuka igen nehéz, hosszas és lassú leune, mig ha ők a versekkel készen lesznek, mi 48 óra alatt ütemezhetjük, kiki a neki osztott részt. Ennek célszerűségét Szász Károly belátta, Bartalus is megegyezett benne, Oláh Károly azonban ellenkezik, már, hogy mikor? hol? és mimódon egyezünk ismét össze. Hogy ez legyen a sikeres ut, megmutatta ugyancsak Szász Károly a mult évi bizottsági gyűlésen felolvasott gyönyörű zsoltár és dicséret példányai által, miket az „Erdélyi protestáns közlöny" hasábjain (nem tudom miért ott és nem itt? holott azt nálunk vajmi kevesen olvassák, ott talán meg nincs is rá szükség, mig i 11 épen folyamatban van) a mult évi 22., 23. számokban olvashatni. — Legyen szabad nevezett t. lapból citálnom az ő átirata s az én ütemezésem után : VIII. Zsoltár. Felséges Isten — ó mi örök — ségünk, Mély bámulandó — a te neved — nékünk ! Te fényességed — im mindent — bétölt, Dicsőségedtől — visszhangzik — égt

föld. XXIII. Zsoltár. Az úr én nékem — őriző — pásztorom, Azért semmiben — meg nem — fogyatkozom. Gyönyörű zöld — mezőn — legeltet — engem, Kies vizek — partján — enged pi — hennem. Lelkemet — megnyugtatja — szent nevével. Igaz — ösvényén — engemet — vezérel. Már hogy erre mi következik? azt szeretném tudni. A bizottság elhatározta, az egyházkerület helybenhagyta, hogy t. elnökünk utján a többi egyházkerületek eféle bizottságaival lépjünk szorosabb viszonyba, összeköttetésbe, mikor és miként leend s lehet ez ? a jó Isten tudja! Meghatározott idő, hely és mindenek felett egy kis pénz kellene erre ! Talán találkozik a dunamelléki egyházmegyék közül egy-kettő, melynek pénz-viszonyai szerencsésebb körülmények között állnak, és szíves leend e szent célra bármi csekély összeget felajánlaui, csak néhány évre is, míg a kezdet nehézségein túl leszünk s míg a f. t. egyházkerületek valami alapról gondoskodandnak, a melyből az elkerülhetetlen költségeket fedezni lehet. Ha valamire, ugy ez ügyre el lehet mondani: ars longa, vita brevis ! Nincs már Tompa! Kidőlt Dömötör János! Az évek múlnak, truditur dies die ! Ki tudja a gondviselés micsoda áldozatokat kiván még tőlünk? munkálkodjunk azért míg nappal vagyon! KÁLMÁN FARKAS. ISKOLAÜGY. A tanítóképezdék kérdése. Az „Erdélyi prot. közlöny" april 7-iki számában R é t h i L a j o snak „Még egy szó az enyedi tanító-képző ügyében" című 3Íkke közöltetik, mely egyházunk tényleges viszonyain alapuló nézetekből kiindulva a kérdés azon radicalis megfejtését javasolja, hogy hagyjunk fel oly intézetek fentartásával, melyek a létező állami intézetek által nemcsak hogy feleslegesekké váltak, de minden tekintetben túl is szárnyaltattak. Ha a confessionalis szempontból támasztható aggodalmaskodások elhallgattatása oly könnyű volna, mint nem az, az bizonyára a dolog legegyszerűbb megfejtése volna ; mindenesetre megérdemli Réthi dolgozata, hogy kivonatilag legalább tágabb körben is ismerjék és gondolkozzanak felette az illetők. „Ha módja volna felekezetünknek — mondja Réthi — képezdéjét legalább is ugy felszerelni, tanerőkkel és ösztöndijakkal legalább úgy ellátni, mint az államiak a hogy el vannak látva, akkor azt mondanám, hogy díszes dolog a saját kocsi-tartás, s a kinek módja van benne, mért használna omnibuszt ? Csakhogy egy állami tanítóképezde évi költségvetése 18—20 ezer forint, abból csupán a tanító-személyzet fizetésére 9 - 10 ezer megy, pedig épen nincsenek fényesen fizetve: ennyit pedig az enyedi kollégium honnan tudna e célra fordítani ? Hiszen meg is mondottuk, hogy az enyedi kollégium nem bírja, hanem tartsa fenn az egyházkerület. Ugyan miből és miként. Adózzanak talán a tanodák és az egyházközségek ? Azoknak szegényeknek elég, ha a magok terhét elbírják tisztességesen. A tanodák tanárai roszabbúl vannak fizetve, mint a megfelelő államiak ; a kisebb osztályokban még mindig átmeneti változó tanítók experimentálnak a jövő nemzedékek képzettsége és a tanodák jó hírneve kockáztatására ; taneszközökre, kísérletekre némelyik főtanodánk alig fordíthat többet évenként, mint egy jól ellátott népiskola, ugyan miből adózzanak még más célokra saját szükségeiken kivül? Az egyházközségek pedig általában véve annyira sem bírják fedezni a magok szükségeit, mint a tanodák. De ha módját is ejtenők, hogy az egyházkerületi jövedelmet szaporítsuk, van arra szükség bőségesen, nélkülözhetetlen célokra.