Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-14 / 15. szám

Áttérek most részletesen az állam által követelt anyakönyvi okmányok kiadására. Mi képezi egy lelkész „mellékjövedelmét* ? Ha ide nem számitom az ösztövér stólát, mely egyházamban keresztelés után 18. kr, temetés után 50 kr. stb, akkor sajátlag az anyakönyvi kivonatok után lenne némi jelentéktelen jövedelmünk. Hiszen, Uraim, sok helyütt a falusi lelkész élete fölér egy ártatlanul elitélt rab sorsával, kit kötél alúl csak azért mentettek föl, hogy bő alkalma legyen 20 éven át „kenyéren ós vizén" naponta halni meg. A községi jegyzők dijaztatása a legparányibb ügyiratért kijár, s oly hálás eseteknél, minő a szerződés, osztályegyesség, hagyaték ós a többi: szórják a felek a pénzt nem egy, sem két forintjával. Követeljen a lelkész a „családi értesítő" után 2 frtot, rálázad a rokonság egész raja, s oly nehezen, annyi vonogatással kerül ki a „bugilláris*-ból e csekély dijacska, hogy a sz. Gellérthegyét talán könnyebb szerivel lehetne Egyháziba vonszolni. Hogy a lelkészek a keservesen összeállított családi értesítő után fölöttébb kiérdemlik a 2 frtot, kivált, ha némely családtagot 2 álló napig keres, reggeltől estig s harmadnapon süti ki a fél, hogy most mondotta az auyjuk otthon, hogy itt, meg amott temették, mennyire nincs arány ez összeg megállapításánál, erre nézve két okot hozok fel: a) Márt követel az állam minden egyes — a csalá,di értesítőben megjelölt — személy után 50 kros bélyeget ? Bizonynyal azért, hogy máskülönben megkárosítva lenne mindenütt ott, hol az illetők nem külön keresztelés, esketés, halálozási levelekkel, de együttesen öszeállitott családi ívvel állanának elő. Miután ez igy van, mért szűkkeblű irányunkban az állam ? Lélektani indok: hogy számára lefizettetvén a zsiros összeg, azaz leszedvén a tejfölt, ne legyen zúgolódása a félnek, ha látja, hogy papja csak a köcsög alján kanalaz. Igazságtalan elbánásmód az, minket szántszándékkal rövidíteni, holott tényleg mi szenvedünk mellőztetést, mert minden személy után egy-egy forint járna, kivéve az elszegényedetteket. 11a az állam e rövidséget jóvá akarja tenni, tegyeu úgy, hogy az illető kedvezményt élvező mindannyiszor fizesse le a 2 frtot, valahányszor a családi érte itőre szüksége van, — gyéren fizetvén, szivesebben leteszi a garast, annyival inkább, mivel természetes eszével felfogja a kedvezmény horderejét, hogy ő aratásba 200 forintot keres, — s mert ezt tudja, érti , azért szórja bőségesen jegyzőjének a dijt. b) Nem méltányos elvonni a lelkészi kartól az egész jutalékot. Tessék betekinteni a nagyobb, népesebb egyházakba, mennyi vesződség, ezer baj, időtékozlásba keriil egy „értesítő" kikerekitése. A papot, egész embert igénybe veszi. Azon régi keletű, inkább a régiségi gyűjtemények közé sorozható tengernyi anyakönyvek között, görbedve, izzadva, nehéz verejtéket gyöngyöző homlokkal keresi annyi ezer lélek között a bemondott családtagot — mely történetesen kukoricakapalás, kendernyüvéskor született — melyik évben ? Ki verné ezért falba a fejét! Az ily terhes munka nem 2 frtot, de hacsak aránytalanúl kevéssé méltányosak akarunk lenni : 10, 20 frtot érdemel. Első pillanatra megdöbbentem, olvasva valamely helv. hitv. ev. egyházkerület oly célú fáradozását, hogy a lelkészeket az anyakönyv vezetésétől fölmentetni sürgeti. Később megnyugasztalt az a tudat, mikép az ily testületileg esett föllépés megtermi azt a kedvező hangulatot ránk nézve, hogy az anyakönyvekért több méltányosságban részesülünk. Csalatkoztam ! Avagy nem kivánja-e az állam ingyen az esketési bizonylatok kiállítását a hadkötelesek számára? ! Nem követeli-e ingyen kiadatni a kiskorú árvák keresztelési leveleit ?! Es most már kérdezem a Nagymólt. Miniszter úrtól : mióta adja nekem Hornyánszky ingyen a mintapéldányokat, — mióta kapom „gratis" a boltostól a tollat, tentát, — mióta az időt, ráfordított gondot, ruhafélét ? stb. Nem méltányos lenne-e, egy ily erkölcsi és szolgálatkész testület nem érdemelné-e ki azt a figyelmet, hogy az emiitett célra szóló esketési bizonylatokért költség megtérítés végett legalább 20 kr. fizettessék, — hogy a 100 frton felül öröklött árvák le tegyék az 1 frtot. Ne sajtolják ki, uraim, a szegény lelkészi család zsebéből amaz utolsó fillért is tekintet nélkül; van annak ezer helye is, s ne nézzenek minket érsekek , apátok, püspökök , kanonokok szemüvegén ; de tekintsenek ránk élet és körülményeinket ismerő vizsgaszeminel, s ha a nyugdíjazásnál levonták rólunk atyai gondos szemeiket, könyörgünk: ne sze-29*