Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-07 / 14. szám

431 432 szószékeken is meg nem találta volna többé-kevésbé hivatott szószólóját. Fichte „Énje ;" Wolf determinismusa . Leibniz „theodíceája ;" Loeke „Emberi értelme;" Kant „Kategóriái;" atheismus és deismus*), liberalismus, pseudoliberalismus, ultraliberalismus, jakobinismus, carbonarismus, sansculottismus**), mind oda kerültek a protestáns szószékekre; szemethunyva az egyházi szónokok ama pálapostoli intés és modor előtt: „Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel. Az én beszédem és prédikálásom nem volt emberi bölcseségnek hitető beszédében; hanem inkább a lelki erőnek megmutatásában." I. Kor. II: 4; III: 2. Ennyi sikertelen, minden esetben csak a vallásos élet nagy hátrányára ütött törekvés s az egyházi szónoklás történetének ennyi óva-intő tanulságai után, csak az ujabb kornak sikerült , a tárgy választásra nézve egy helyesebb s igy általunk is első helyen szemelőtt tartandó elvet megállapítania, kimondván amaz, első tekintetre paradoxonnak látszó tételt, hogy a tárgyválasztás, az egyházi szónokra nézve , bizonyos tekintetben szabad, korlátozásnélküli; bizonyos tekintetben pedig nem szabad és igy meghatározott körű***). Szabad, mert mindazt választhatjuk beszédünk anyagául, a mi a vallás-erkölcsi élettel közelebbi összeköttetésben áll, vagy azzal természetes viszonyba, mintegy alkalmazásba hozható; de egyúttal korlátozott is , mert jelentékeny tévesztések nélkül, semmi olynemü tárgyat nem szabad felölelnem, mi azzal nagyon távoli vagy épen semmi összefüggésben nincs és erőszak nélkül abba nem is hozható ; vagy, mint Grotefend,ugyané tételt részletesebben kifejtve mondja****): Az egyházi beszéd anyagát, a keresztyén vallás- és erkölcstan s annak ama változatos és sokféle alkalmazású mezejéről meríthetjük, melyre e tan oly nagy mértékben képes. Ugy, hogy a keresztyén hitszónoknak, épen ezért bizonyára nem is lesz oka arra, hogy működési terének korlátoltsága vagy épen szegénysége felett emeljen panaszt. Nem lehet oka erre már csak azért sem, mert hiszen a vallás- és erkölcstan alkalmazása, kiterjeszkedik az egész emberi életre ; annyira, hogy igazán nincs oly emberi törekvés, cselekedet, vágy, érzelem, elhatározás, helyzet vagy viszony, melyet bizonyos keresztyén szempontból nem volna lehetséges tárgyalnunk. Noha azt is meg kell másrészről jegyeznünk, hogy a keresztyén hitszónok semmi olynemü tárgyat sem választhat beszéde anyagául, melyre nézve az itt kívánt keresztyén vallásos szempont vagy egészen hiányzik, vagy ilyen, előtérbe nem állitható ; mely elvből aztán, viszont, önként következik az is, hogy az emberi életnek sok oly tárgya van. mely általánosságban megérinthető ugyan, de a melyet azért részleteiben szószékbe vinnünk azon okból nem *) L. „Templombeli prédikációk.® Lengyel József. Debrecen. 1828. III. k. 481. 1. **) L. Egyh. b. Péterfy Albert Nagyenyed. 183G. 28 1. ***) L. Hagenbach idézett művét. 90. lap. ****) L. Idézett művét 23 24. lap. lehet, mert ilynemű individuális tárgyalása által az, az épen itt sürgetett szempontot veszíti el. Ezért van aztán az is, hogy még az úgynevezett szorosan erkölcstani tételeket sem szabad, pusztán csak mint okossági szabályokat, talán hasznos életelveket tárgyalnunk ; hanem a szigorúan vallásos szempont, az ilyenekkel szomben is, érvényesítendő. Ha azért valaki, például, a „takarékosságot, u

csak azon oldalról emelné ki és magasztalná, mert annak a földi életre, a vagyon növelésére nézve van értéke, bármily ügyesen és nagy szónoki készültséggel teszi is ezt különben, beszéde lehet ugyan jó szónoki mű, de nem lesz egyházi beszéd ; mert ilyenné az csak ugy lehet, ha a takarékosságot, az Isten iránti hála kötelezettségére viszszük vissza; a mely hála nevezetesen arra kötelez bennünket, hogy adományaival okosan gazdálkodjunk ; vagy pedig, ha azt a felebaráti szeretet szempontjából fogjuk fél, mely felebaráti szeretet szintén oly isteni parancsolat, mely takarékosságunkban segélyforrást nyit reánk nézve arra, hogy másokon segíteni képesek legyünk. Az itt kiemelt, általános elvi szempont mellett, mindjárt másod sorban elhatározó, a tárgy választásra nézve az a viszony, melyben az igehirdető, részint élet-, részint hivatalkoránál fogva áll a gyülekezettel. Egészen más szempontok szex*int lehet és kell is tárgyat választania egy segéd-, talán helyettes vagy oly lelkésznek, ki egy és ugyanazon gyülekezetben még alig egypár évet töltött el; és más szempontok az elhatározók, arra nézve, kit egy hosszú, változatos élet köt már gyülekezetéhez; kit fölemelő és lesújtó tapasztalatok forrasztanak híveihez ; ki megszokott tanácsadója, több , lelki atyja lett hallgatóinak. Már Pál apostol is figyelmezteti kedvenc tanítványát, Timotheust, a különféle viszonyokhoz alkalmazkodó lelki gondozói helyes tapintatra ; utasításul adván neki, hogy „a vén embert meg ne dorgáljad, hanem intsed, mint atyádat; az ifjakat pedig mint atyádfiait." I. Tim. V : I. Nekünk is szól azért e tanács. Mennyire tapintatlan lenne pl. egy fiatal segédlelkésztől, ha ő, talán egy farsangi vagy téli alkalommal, egyházi beszédet tartana a „házasélet örömeiről," vagy az aggkor gyönyöreiről;" melyekre nézve neki még, koránál fogva sem lehet élettapasztalata ; vagy oly viszonyok felett mondana általában ítéletet, melyeket maga még sohasem élt át s melyekre nézve, bármennyire helyesen és alaposan beszélne is különben, hiányzanék nála a legerősebb meggyőző erő : a saját tapasztalat, mely nélkül pedig, a leghatalmasabb beszélő képesség mellett is, sok embernek nehéz elfelejtenie az ifjúkort. Segéd- és ifjú lelkészek jól teszik azért, ha inkább általános értékű tárgyakat választanak feldolgozási anyagul s emellett figyelemmel vannak arra, hogy választott tárgyaik ismeretkörükön és élettapasztalataikon túl ne essenek ; telrát, hogy azok aránylag könnyű megoldásúak legyenek. Az idővel, a korral, különösen ha folytonos tanulmánynyal, mindent megfigyelő széttekintéssel leend az öszekötve, kinek-kinek kiebb terjeszkedik, szélesebb lesz látköre,