Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-13 / 2. szám

nék: mire való élni, ás a létért való küzdelemben erejét emészteni, mikor a halálban oly nyugalmas pihenés esik ? Tény az, hogy ama küzdelem alatt, melyre o k u-1 á s u n k r a emlékezünk, és semmiféle keserű indulattal nem, keletkezett jobbára az a szellemi mozgalom, melynek az a legkisebb érdeme, hogy irodalmunkat gazdagította. Nagyobb dolog, hogy azok ellenében, kik a régi hiedelmeket az ész megvesztegethetlen bírálatával rostál gatták, nyilatkozásra kényszeríttettek azok is, kik a századokon át veszteglett és bizonyos formákban ugy szólván megkövesült XYI. századbeli nézetekhez ragaszkodtak. A korszakunk elején csaknem mesterségesen előidézett feltámadási vita, épen az által, hogy sok port vert föl, csakhamar véget vetett azon egyhangú szintelenségnek, meiy akkori egyházi állapotaink főjellemvonását képezte, és se hideg se meleg theologiájávai s a kátén túl nem menő gépies szájhitével ép oly meddő volt a tudomány terén, amily terméketlennek bizonyult a gyakorlati életben. A jelzett vita folytán a theologiai tudat határozott alakot öltött; meg is volt a hajlam a különböző nézetek nyilvánítására, miután alig merült fel korszakunk eleje óta egy-egy fontosabb theologiai kérdés a külföldi irodalomban, mely nálunk is kisebb-nagyobb mértékben nem lett volna tiizetesb megbeszélés ós megvitatás tárgya. Az angol „Essays and Reviews", Renan ós Strausz „Jézus élete," Colensu bibliai műve, a hollandi theologiai mozgalmak, az apostoli symbolum kérdése, a pápai csalatkozhat•lanság és az ó-katholicusok ügye stb. részint a lapokban közzétett terjedelmes cikksorozatokban, részint önálló munkákban vétettek fejtegetés alá, Nem fordult elő a protestáns egyházat közösen érdeklő nevezetesebb mozzanat a külföldön, mely hazánkban is élénk részvétet nem támasztott volna. Részt vettünk a Melanchthon ós Kálvin ünnepélyekben, a wormsi emlék ügyében és legújabban is az Edinburghban tartott nemzetközi presbyteritán zsinatbau; sőt a mi több, a Protestantenverein példájára hazánkban is „Protestáns egylet" alakult. Mindezek az értelmi látkör tágítására, a hitélet emelésére és a humanitási eszmék terjesztésére szolgáltak. Az időszaki sajtó termékei egyre szaporodtak. A nagybecsű, de theologiai irány nélkül való „Sárospataki füzetek" mellett keletkeztek a szabad irány szolgálatában, a Prot. egyházi ós isk. lapon kivül Fördős Lajos szerkesztése mellett „A kecskeméti protestáns közlöny" (1858—59), mint a Prot. egyh. és isk. lap melléklete „A protestáns tudományos Szemle" (1869— 72), a Kovács Albert szerkesztette „Egyházi Reform" (1871 — 75), :zász Dumokos ós Szász G-erő szerkesztése mellett az „Erdélyi protestáns Közlöny" (1871 — 77) és végre Dr. Bartók György szerkesztése mellett „Egyházi és iskolai Szemle" (1876 — 77.) A szabad irány ellensúlyozására, s nem annyira a XVI. századbeli orthoioxia, mint inkább az 1848-ig történelmileg kifejlett állapotok változatlan conserválása érdekében indított meg 1870-ben Révész Imre „Magyar protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező" cím alatt egy havi folyóiratot, mely az eddig megjelent hót évfolyamban sok olyat hozott, mi egyháztörténelmi tudományos becsénél fogva fenmaradásra tarthat számot. Ugyancsak a szabad irány ellen indult meg 1875-ben Balogh Ferenc szerkesztése mellett ,,Evangyeliomi protestáns lap" cim alatt egy heti lap, mely, ha a szerkesztő gondolatait érthetőbben tudja majd formulázni, s ha az orthodoxia melletti rajongása oda nem lyukad ki, hogy az institutiot akarja a tudomány felett uralomra juttatni, idővel az egyháznak gyakorlati jó szolgálatot tehet. A köznép lelki szükségeiről is próbáltak időszaki iratok által gondoskodni, s először is Révész Bálint indított meg „Egyházi könyvtár" (a magyar reformált vallású nép számára) cim alatt füzetekben megjelenő vállalatot, melyből két évfolyam jelent meg. Ezt elébb a „Lelki kincstár" (1. évfolyam), később a „Házi kincstár" (1861—64) váltotta fel. A protestáns egylet indította „Keresztyén Család"ból 2 évfolyam jelent meg (1872, 73). Önálló muukák írására legtöbb ösztönt adott a protestáns egylet. Dijakat tűzött különösen protestáns egyháztörténelmi dolgokra, mi azonban célhoz nem vezetvén, a derék Szeremley Samut bizta meg a magyar protestáns egyháztörténetein megírásával. Az egylet kiadásában időközben megjelent 8 kötet, kis részt eredeti, nagyobb részt német kitűnő müvek fordításaiból telt ki, ós mind olyan, hogy vagy hiányt pótol, vagy gazdagítja vagy elébbre viszi a theologiá egyik másik ágát. Gyűjtő munkák közül első helyt említendő Fabó András Monumentái (íVlonumenta Evaugelicorurn Aug. conf. in Hungaria historica 3 kötet.) me-3*