Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-31 / 13. szám

393 394 korlattal, melynél a főfeladat nem a vallásos érzelmek ébresztésében és nemesítésében, hanem bizonyos tantételeknek betanulásában és recitálásában, nem különben bizonyos szertartásos formáknak mechanikai utánzásában állott. Szerző rövid négy év alatt kiadott s a népiskolák számára szerkesztett három vallástani könyvecskéjében nem arra törekszik, hogy a gyermek fejét holt tanokkal tömje meg, hanem arra, hogy azokban a vallás-erkölcsi életet felköltse és fejlessze. A népiskolai vallástanitást „Christlicher Religion s-Unterrieht f ti r Volksschulen" (Lásd a ,,Prot. egyh. és isk. Lap" 1872. évi 47. számát) című könyvecskéjével kezdi meg, melyben vallás-erkölcsi elbeszéléseket, történeteket. élet- és jellemrajzokat ád elő s a melyek segítségével a gyermekeket megismerteti a szülők, testvérek, rokonok, embertársak, felsőbbségek és az Isten iránti kötelességekkel és az élet különböző viszonyaiban tanúsítandó keresztyén magaviselettel. Ezen megkezdett valláserkölcsi tanítást folytatja azután „B e t r a c h t u n g e n a u s dem Leben und der L e h r e Jesu* (Lásd a „Prot. egyh. és isk. Lap" 1873. évi 41. és 42. számait) című tankönyvével, melyben Jézus életét és tanát a dogmák sokszor érthetlen, a gyermeki kedélyre mindenkor emészthetlen burkolatából kibontva, történeti alapon adja elő, hogy a gyermekekkel Jézus fenséges személyét megszerettesse, vallásának eszméit és elveit pedig, ugy amint azok Jézus életében test és vérré lettek, elsajátíttassa. Harmadik „B i 1 d e r a u s der K i r c h e n g e s c h i c h t e" című munkájában (Lásd a „Prot. egyh. és isk. Lap" 1876. év folyamát) Krisztus vallása eszméinek és elveinek a világban való átalakulását, tévelyek általi eltorzitását, újbóli megtisztulását és tovább fejlődését életteljes és concrét kor- és jellemrajzokban és történelmi képekben adja elő, hogy a gyermek azokat nemcsak felfogni és megtartani képes legyen, hanem hogy egyszersmind meggyőződést szerezzen a vallás-erkölcsi eszméknek a világ tévelygései feletti győzelméről. Ezen népiskolai vallástanítást szerző az előttünk fekvő könyvecskéjével most mintegy betetőzi és befejezi. Mig eddigi vallástanításánál leginkább arra törekedett, hogy a gyermek szívében kegyes érzelmeket ébresszen és ápoljon, addig most főképen arra törekszik, hogy a gyermek lelkében a vallás-erkölcsi igazságokat erős, rendíthetlen meggyőződéssé érlelje s azoknak az élet minden körülményeiben való bevallására és érvényesítésére a gyermekeket lelkesítse. Innen ered a tankönyv alakjának megváltoztatása is. Mig az eddigi tankönyvek a vallás-erkölcsi eszméket, elveket és igazságokat életteljes és concrét alakokban, mintegy testté és hússá változtatva állították a gyermek elé, addig e könyvecske a vallás-erkölcsi elveket és igazságokat könnyen áttekinthető rendszerbe, rövid, érthető, a gyermek felfogásának megfelelő fogalmakba öltözteti, hogy azokat a gyermek, mint megannyi vezércsillagokat feltűzhesse életének egére, melyektől földi életének minden körülményei között világosságot és meleget nyerjen. Berchtold Ottó, a nem rég elhalt genialis fiatal svájci lelkész1

, a confirmatiói oktatásra vonatkozólag „Wie sollte ein Leitfaden für den Confirmanden-Unterricht beschaffen sein" című értekezésében e három főelvet állítja fel : 1. die systematische, religiöse Unterwei| sung und auch der ihr zu Grundé gelegte Leitfaden soll den religiösen Lehrstoff möglichst unter Anknüpfung an das eigene innere Le-ben des Kindes entwickeln, 2. deshalb sollen die Sprache und die Begriffe, ! deren der Leitfaden sich bedient, der A n s c h a uungswelt des Kindes entnommen oder ihr doch naheliegend, nicht zu hoch und abstract, sondern e i n f a c h und f a s s 1 i c h sein 3 Auch der Leitfaden schon soll von einem Hauch g e m ü t h 1 i c h e r W a r m e durchweht sein. E sorok írójának úgy tetszik, mintha szerző lelke előtt az előttünk fekvő könyvecske megírásánál szüntelenül ezen idézett elvek lebegtek volna. S hogy ezt tette, hogy könyvecskéjét ezen egyedül helyes elvek szerint szerzé, ez által, véleményem szerint, igen becses szolgálatot tett prot. egyházi irodalmunknak, oly tankönyvet nyújtván a confirmálandó gyermekek és a confirrnáló lelkészeknek kezébe, mely ezen felette fontos vallástanitásnál régen érzett szükséget és hiányt áldásosán fogja pótolni. Szerző, mint előszavában maga mondja, idegen kútfőket is használt, de ez müvének nem hátrányára, sőt inkább előnyére szolgált • amennyiben csak a legjobbat, a mit a külföldi irodalom e tekintetben teremtett, használta fel. És ezen felhasználás is nem fesztelen leírás, gépies lemásolás, hanem önálló alakítás vala. Müvét, miután előszavában a vallásról általában szól s azon kérdésekre ád feleletet : Was ist die Religion ? Gibt es mehr als eine Religion ? Zu weleher Religion bekennst du dich ? Welche verschiedene Namen hat unsere Kirche? Was wissen wir von den Schicksalen unserer Kirche in Ungarn? — e kérdéssel : Wie wird die Lehre unserer Kirche eingetheilt ? a következő három részre osztja fél : 1. In Glaubenslehre, 2. Sittenlehre, 3 Hoffnungslehre, oder in das, was wir zu glauben, zu thun und zu hoffen habén. Az anyag berendezése, a mint az olvasó láthatja, egyszerű, természetes és könnyen át tekinthető. Az egyes paragrafusok világosak, a legszükségesebbekre szorítottak, emészthetetlen dogmatikai ballasttól mentek — a mint ez a szerzőnek szabadelvű álláspontjából máskép nem is folyhat. Minden paragrafusban foglaltak magy aráz atáúl és emlékeléseül idéz bibliai példákat, találó szent írási helyeket és énekes verseket. Midőn e könyvecskére e lapok tisztelt olvasóinak figyelmét ezennel felhívom, el nem mulaszthatom ezt t. lelkész társaimnak jeles voltánál fogva a legmelegebben ajánlani. ' CSISKÓ JÁNOS.