Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-31 / 13. szám

Protestáns halotti búcsúztatók tárháza. Megjelenik évenkint 4 füzeiben, november, február, május, augusztus 15-ik napjain. Első füzet. Többek közreműködésével szerkeszti s kiadja Zih Károly, békés-szent-andrási rektor. Ara a 4 füzetnek 1 frt 40 kr. Szarvason, 1877., Szita G. könyvnyomdájában. Úgy látszik, hogy napjainkban sok embernek rögeszméje az, hogy irodalmilag tegye magát ismertté. Minek következtében gomba módra teremnek a különféle irányú és eélu könyvek. E gombák közül ime egy pöfeteg, a kezünk alatti prot. halotti búcsúztatók első füzetében. S fájdalom, hogy épen most, a midőn minden felől a régi szokású és szabású búcsúztatók ellen nyilvánul a közvélemény, s azt sok helyen az egyszerű imával temetés váltja fel, — nem a, hogy annak megszüntetésére törekednének, hanem azt még felelevenítik, azt még virágzásnak akarják indítani Zih K. és társai. Sőt meg a szerkesztő Z. K előszavában azt is mondja, hogy e mű „hézagot pótolhat, egyházi irodalmunk eddig ez irányban parlagon h gyott mezején " Szegény prot. egyházi irodalom, neked ugyan kijutott, midőn felvirágoztatásodat Z. K. vette szerkesztői kezébe, az általa megindított vállalattal. Én Z. K.-al ellenkezőleg szégyenletesnek látom azt egyházi irodalmunkra. S csak azt sajnálom, hogy e vállalatot még lelkész is segítette dolgozatával. Mert hiszen, mit mond erre, ha egy más vallásfelekezetü ember veszi ezt kezébe, s olvasva látja ebben a ponyva-, nem pedig egyházi irodalomba való szépséget ? Bizonyára el fogja itélni, — ha csak ez után itélne — egyházi irodalmunkat. De hogy valaki megítélhesse, hogy mily fércmunka ez, melyhez hasonló ékes rigmusokban egy világot látott baka káplár is tudna szerelmes verset írni otthon hagyott kedveséhez, lássuk sorban az abbau lévő darabokat. I. Meggyilkolt felett. Kontra Lajos, monori főtanítótól. — E darab első tekintetre kielégítőnek tetszik, már a mennyire kielégítő lehet saját nemében. Eszmemenete egy pár helyet kivéve megállhat. Nyelvezete elég gördülékeny, s talán ez takarja el több helyen az erőltetett kifejezést. Van benne értelemzavaró 1 hely is, a hol szerző nem tudta magát úgy kifejezni, mint a mint akarta ; minek következtében a hallgatókban téves fogalmat kelt. Legalább én a következő versszakból, mely igy kezdődik : „Valóban az ember szíve mélye" stb. azt hiszem, hogy az illetőt addig gyilkolták meg, mig az egyházközség, melyhez ő is tartozott, templomban volt. Ez azonban a további verselésből nem tűnik ki, II. Iskola-tanító felett. Ugyanazon szerzőtől. — Erről is ugyanazt lehet elmondani, mit az előbbiről. Sok helyen az Összefüggés nincs meg, az értelem zavaros. Igy p. o. szerinte ez a tanitó azért halt meg, mert a pálya, a melyen küzdött a szépért, nemesért, nem termette meg a jólét gyümölcseit, csak a szóban élő elismerést, amelynek élettelen levelei alatt a halvány nyomor s bú, együtt lappanganak. Pedig én azt hiszem, hogy nem ezt értette. Aztán ismétlésbe esik, kétszer is elbúcsúztatja nejétől, tisztességtevőktől s egyházától. Pedig felesleges az ismétlés, mert különben is elég hosszú a rigmus. III. Középkorú férj s atya felett. Győri János, hanvai rektortól. — A halhatatlan emlékű koszorús költő Tompa, s utána hanvai lelkész s irodalmilag jó hírnevű Sós talán megfordulnának sírjaikban, ha ludnák, hogy az általuk Hanván, hagyott Jantot Győri J. rektor uram pengeti, s pengetésével még gyönyörködtetni is akar akkor : a mikor fűzfa süvőtőből kikerült ékes rigmusával a világ elé lép. Hohó rektor uram ! egy kicsit lassabban a testtel, nem olyan könnyű dolog az a verselés. S hogy az csakugyan nem könnyű, látszik önnek a középkorú férj s atya felett elmondott búcsúztatójából. Azt hiszi ön ugy-e, hogy ha azt az egyszerű falusi asszonyt megríkatja ékes rigmusával, már az jó, már az világ előtt is megjelenhetik? Pedig higyje el, nem ugy van. Gyarló verselés ez. Kitellik ilyen egy derék falusi vőfénytől is. Nincs ebben semmi a világon, se gondolat, se ritmus. Az egészben, ha értéket keresünk, az mindössze azon három sor, a melyet a nő férje koporsójára borulva zokog. Aztán ha volna is benne valami, sok helyen a rosz pontozás miatt érthetetlen. A többek közt pl. midőn a nő zokogva elpanaszolja, hogy ki visel már rá s gyermekeire gondot, eme sor áll : »Eddig ha volt is búja életemnek" s utána pont van. Tehát ennek külön álló, s érthető mondatnak kell lenni ön szerint. En nem tudom, mit akar ezzel mondani. Hogy mondhat már ilyet egy szegény nőről, épen ilyen alkalommal"? Hát nem szégyenlette önmagától, hogy épen most hányja szemére, ha épen az volt is élete. Vagy ön talán másként akarta azt érteni, s ez a hiba a szerkesztőnek rovandó fel, a ki ugy látszik, hogy semmi gondot sem fordit a beküldött dolgozatok átnézésére ? No de hát ezt ne is várjuk a szerkesztőtől, mert hiszen neki temérdek az elfoglaltatása. Rektornak lenni, hármas, vagy ki tudja hányas tankönyvet irni, példány méhészetet vezetni, s ki tudja még mit nem csinálni. Igy tehát elég, ha beadja a dolgozatokat a nyomdába, s rábízza a betűszedő fiúra az átnézést. S éppen azért jöhet itt elő minden, a mi szép és becses pl. „Oh még beteg voltam s álltatok mellettem Fájdalmában majd szétpattant a kebelem." Ugy-e bár milyen szép egy pár sor ez ? Ha a fazék elpattanhat a nagy tűz miatt, miért ^ne pattanhatna szét az ember kebele is a betegség fájdalma miatt ? ! Vigyázzon édes rektor ur, el ne felejtse, hogy ha majd beteg lesz, drótoztassa meg a kebelét, hogy a betegség miatt szét ne pattanjon. IV. Fördés közben vizbe halt ifjú férfi f e 1 e t t. Az előbbi szerzői ől. — Ez az előbbihez hescnljtva, sokkal jobb. Szebbek benne a gondola-