Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-31 / 13. szám

Nyujtsunk testvéri jobbot egymásnak, béküljön ki meghasonlott lelkületünk szeretett egyházunkkal; maradjunk belül mind végig munkás, odaadó hívei, igaz buzgalommal, ihletett lélekkel; s ekkor erősek leendünk elhagyatott védbástyáink mögött újra, s az egyház ós állam hajója megdacol a kívülről szerte özönlő hullámtengerrel, ha mi naszádunkat bórenckezekre nem bizzuk ! MARGÓCSY KÁLMÁN, dunaegyházai evang. lelkész. ISKOLAÜGY. A felekezeti iskolák előnyeiről. Az iskola, a nevelésügyről akarok szólani. E körül szerzett tapasztalatimat óhajtanám szavakba öntve közrebocsátani, ha ugy tudnék rendelkezni szavaimmal, mint az érzés diktálja . . . Azon tétel felett elméikedém : Váljon az egyház s állam (vagy polg. község) közül, melyik hivatottabb az iskola és nevelés feletti őrködésre s gondozásra ? Engem több évi tapasztalataim arról győztek meg, hogy az egyház. Távol legyen, hogy az állam felügyeleti jogát kétségbe vonnám. Ellenkezőleg. Az államnak amint joga, ugy kötelessége is felügyelni a népnevelésre hiszen az iskolából kerülnek ki a haza polgári egytől egyig. En csupán a kormányzat könnyebbségét s azon édes viszonyt tekintve, mely egyház és iskola közt van, állítom — hogy az egyház — protestáns szellemben fogva fel az egyház jelentőségét — hivatottabb az iskola s nevelés gondozására, mint az állam, — mely annyi ezer meg ezer gondjai s bajai miatt soha nem fordíthat annyi időt és figyelmet az iskolákra, amennyi múlhatlanúl szükséges, ha azt akarjuk, hogy az iskolanevelés magasztos céljának megfeleljen. Édesen emlékezem vissza mindig azon időre, midőn iskolába jártam, s a lelkészre, kit különben is tisztelni tanultunk szüléinktől, nyájassággal s szeretettel közeledett felénk s látogatott meg bennünket abban az egyszerű falusi iskolában, sokszor küun az udvaron, templom környékén, hol leckénket tanultuk — s kérdezgette : mit tauulunk s hogyan vannak szüleink? Olykor a kurátor ur — vagy más tisztes elöljarókkal együtt látogatott meg bennünket. Ezen presbiterek, a nép választottai, atyáink, keresztapáink valának legtöbbször : mi természetesebb annál, hogy gyermeki szeretettel s bizalommal fogadtuk őket, kik felettünk viszgálati szemlét tartának az évnek bizonyos részeiben. Ily kegyeletes viszony kötvén össze az egyházat saját veteményes kertjével az iskolával: az eredmény annak megfelelőleg bizonyára rosz nem lehetett. Ez a viszony, ez a kegyelet ma is megvan. Az iskola növendékei ma is ugy fogadják az egyház lelki vezérét s elöljáróit, ha közükbe lép s meglátogatják őket. Szóval, az egyház mint természetes rendeltetésénél fogva is nevelőintézet s mintegy édes, tápláló anya szeretheti csak igazán gyermekét: az iskolát. Azért ragaszkodik minden idő s körülmények között autonomiajához, melynél fogva saját ügyeit — az iskola legféltŐbb kincse — önmaga intézze; veteményes kertjét önmaga álta gondoztassa. Ily szoros viszony levén az egyház és iskola között, mint anya és gyermek között: gondolni sem lehet, hogy az egyik ne szeretné a másikat, s a gyermek édes anyja kebléről leszakadni kivánna. Lehetetlen, hogy az egyház elhanyagolná a népnevelést, melytől létele függ. Hát az egyházmegyei felsőség mily éber gonddal Őrködik az iskolák felett! . . Evenként kétszer a közlátogató, egyszer canonicus egyházlátogatás által veszen tudomást a kebelbeli iskolákról; s hol ama legszentebb érdekről netán figyelmetlenséget észlel : nem mulasztja el a kellő, erélyes intézkedést azonnal, saját önkormányzata értelmében, megtenni Az egjházi felsőség rendeletének rendszerint meg van a maga jó eredménye. Minden szegénységünk mellett is aránylag legjobb iskoláink vannak. Hazai kormányunk legjobb intentioit s érdemeit az iskolai nevelés terén hálás elismeréssel fogadjuk és méltányoljuk. De legyen megengedve az őszinteség, legyen szabad tapasztalati igazságul kimondanunk, hogy sokkal távolabb levén az iskola falaitól, mint mi, kik közvetlen közelében élünk; sokkal több gondokkal levén elfoglalva, mint mi vagyunk ; talán a szakképes egyéneknek is hiával levén némelykor : minden jó akarat, erő és készség mellett sem nézhet ugy utánna az iskolának, mint mi ; nem mutathat fel oly eredményt, mint felekezeti iskoláink ; s ekép nem lehet annyira feladata, helyesebben hivatása az államnak az iskolák feletti őrködés[ mint az egyháznak. Pár községi iskolát ismerünk ; semmi szavunk ellene. Győzzön, a mi jobb ! Ha a község vagyonosabb, mint az egyház, áldozzék a nevelés szent oltárán. De a felügyelet, az eredmény az, amiről oly keveset tudunk. Egy állami iskola is van közelünkben ; sok költségbe került ez : megfelel-e a hozzá kötött igényeknek ? Alig hiszszük. Hol van az iskolaszék ? Ki gondozza ezt ? nem tudjuk Annyit tudunk, hogy a felügyelet nélküli iskola eltéveszti az állam célját s keserű eredményre vezet. H-i. KÖNYVISM

ERTETÉS. ConjirmandenbücJilein von S. Weber, ev. Pfarrer ín Béla. Kaschau. Kra 20 kr. Az előttünk fekvő könyvecske szerzője volt az első, ki hazánkban a népiskolai vallástanitást nevelészeti alapelvekre fektetve, szakított ama hagyományos gya-