Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-24 / 12. szám

meg fog alakulni, és nagy reményeket kötnek hozzá ; — vannak ismét, kik kételkednek létrejöttében, és — ha mégis megtartatnék — keveset várnak tőle. E szétágazó vélemények annak jelei, hogy az előhaladott kor megváltozott vallási óhajai folytán még nem vagyunk tisztában, mi mindent ós hogyan kell végeznünk a tartandó zsinaton. Tétovázunk ! Attól tartunk, hogy a célba vett zsinat, a helyett, hogy egyházi életünkre nézve „Lumen de coelo" lenne, „Ignis ardens" lesz, miről majd egy következő cikkben szólunk. BIERBRUNNER GTUSZTÁV. ISKOLAÜGY. Somogyi memorandum. A somogyi memorandum írói egyházközségi életünk egyik legégetőbb kérdését feszegetvén, igen ildomosán cselekesznek vala, ha a különben nagyrészt helyesen indokolt előadásban' minden incriminatiotól tartózkodnak s nem használják azt a méltatlankodó hangot, mely sehogy sem igazolható akkor, midőn a praesumtiv ellenfél is csak oly melegen óhajtja a baj orvoslását, mint ők magok, és csak az orvoslás m ó d j ára nézve térnek el a nézetek. Társadalmi reformok fájdalmas vajúdások nélkül soha sem létesültek, de mindég súlyosodtak a szenvedések ós hátráltatott a célhozjutás, valahányszor a reformot sürgető fél a helyett, hogy egész figyelmét a jövőnek lehető alakulására fordítaná, a rég történtekért való vádaskodással foglalkozott, ós a segíteni kívánó jelent felelőssé akarta tenni és lakoltatni a mult mulasztásaiért. A tanítóknak soha sem kellene szem elől téveszteniük, hogy ők mint felekezeti tanítók az egyházközségnek hivatalnokai, az egyházközségnek pedig, nem csak a kanon, de a dolog természete szerint is a lelkész a felelős feje, sígy nekik elöljárójuk, ami azonban sehogy sem jelenti azt, hogy „a tanító a lelkészhez való viszonyában szolgai alárendeltségre volna kárhoztatva", miután a protestáns egyházhivatali hierarchiában az előljáró mindég csak p r i m u s i n t e r p a r e s; másfelől a lelkésznek meg nem szabadna felejtenie, hogy akár képzettség, akár a végndőin unka tekintetében annyit követel ma már a társadalom a tanítótól, hogy legtöbb esetben ugy anyagi existentiája, mint társadalmi állása ama fokozott követelésekkel helyes arányban nem áll, s mind a két tekintetben állapota az osztó igazság szerint valónak nem mondható. Ha a tanitó munkája horderejét tekintve hivatását magasra helyezi s ehez képest állása tisztességesebbé tételére törekszik, igaza van, jól teszi ; de igen roszul cselekszik, ha azért, mert óhaja rögtön nem teljesül, az egyházközség szellemi érdekeinek első képviselőjével, a pappal száll pörbe, s annak tekintélye lerombolásával hiszi a magáét emelhetni. Késznek fogja a tömeget találni arra, hogy a rágalmazott papot ne becsülje; de ha egyszer a magasabb értelem tekintélye alá lesz ásva, a nép nem anuak más fajtájában keresendi üdvét, hanem pillanatnyi érdekeinek jobban megfelelő nyers erőnyilatkozatának fog hódolni ós senkit nem fog becsülni, ki szellemi célokért anyagi áldozattótelre akarja serkenteni. Az „Evang. Prot. Lap*-ban Joó István tanár egy szépen irt cikket kezdett meg, melybeu ő a tanítók abbeli eljárását, hogy a népiskolai ügyre vonatkozó nézeteiket és óhajtásaikat egy emlékiratba összefoglalva a zsinat elibe kívánják terjeszteni, nagyon is cél- és időszerűnek mondja, s a somogyi memorandum szerzőit szívesen üdvözli; egyúttal taglalja a munkálatot ós egyes tóteleit magasabb nézpontok álá helyezvén, kellő világításba teszi ós megbírálja. Joó István ur bírálati megjegyzései általában találók ós minden tekintetben figyelemre méltók. Nem az lévén azonban a kérdés, hogy mi jó ós üdvös az ügyre nézve abstracte véve, hanem hogy az adott viszonyok között, mi és mennyi kivihető : mi cólosabbnak véltük a tényleges viszonyok felismerhetése tekintetéből s hogy a felek egymást teljesen megértsék, az illetőket beszéltetni. E szempontból kérjük a következő cikk közlését is tekinteni. Dr. BALLAGI MÓR. A belső somogyi h. h. egyházmegyebeli Vl-ik népiskolai kör tanitóinak megbízásából, többek által szerkesztett memorandumát kivonatilag olvasva, legott eszembe jutott a Csel. 9. : 5. verse, s ennek kapcsán, igen, igen sok, melyekből egyet mást el is mondok, habár előre is jól tudom, hogy ez újabbkori martyrok haragját teljes mértékben magamra zúdítom. Nemcsak magamért teszem ! Hogy a memorandum érdekes, tagadni nem lehet