Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-10 / 10. szám

rendát és helyette Tuhutuui szakált és bajuszt eresztettünk. 1860-ban a palástot is letettük s itt legalább az Ormányságban, ólom-pitykés, vereshajtókás victoria dolmányban dicsértük az urat, vagyis öspörösömként szólva, ami jó Jesusunkat. Ez igen jól állt s az embernek olyan daliás kinézése volt benne. Hanem ezen a divaton is átestünk és most, ki magyar, ki francia szabású öltönyben, — többé vagy kevésbé cynikus külsővel lép a szószékbe. Az elhanyagolt külsővel együtt jár a tisztelet és tekintély csökkenése. Nem merném kétségbe vonni, hogyha némely paptársam tisztelethiányról panaszkodik, nem ott kell-e e bajnak forrását keresni, mert külsejére semmit se ad, sőt cynismusig menő ruházatával magát és hivatalát kompromittálja. Mert arra meg tudok példát, hogy egy gyülekezet, sok gyarlósággal terhelt lelkészét, csupán papi külsejéért tartotta meg. Azt mondják, a reverenda barátruha, de hát a palást nem az? Hiszen a bencés, piarista-rend mind viseli. Találjunk hát fel valami olyan szabásu öltönyt — mit senki se visel s hordozzuk azt: de addig, mig az elfogadva nincs, tartsuk meg azt az öltönyt, mit elődeink hordoztak, mit egy Budai Ésaiás, Szoboszlay vagy Polgár Mihály nem szégyelt viselni. Sőt többet mondok. Én még a templomon kivül, a közéletben, a nyilvános helyeken megjelenés alkalmával is szabályoztatni kivánom azt,' hogy minő ruhában jelenjen meg a ref. lelkész. Aha ! te uniformisba kivánod öltöztetni a ref. papságot? kiáltanak mindenünnen felém. Ha nektek tetszik ez a jelző, ezt is elfogadom. Inkább szeretem, hogy külsőmről felismerjék rajtam a ref. papot :

(mert, — hogy már én is bibliai stylben beszéljek — nem szégyellem a Jézus Krisztus evangéliumát) mint ruhámról Ítélve, fiskális, kereskedő vagy mesterlegénynek tartsanak. Mert ha már külsőm elárulja hivatalomat, minden művelt ember azzal a tisztelettel fogad, mit hivatalom involvál: míg ellenben nem egyszer láttam az életben, hogy lelkésztársam elhanyagolt öltözéke miatt mellőzve, sőt lenézve lett. Tartsuk fenn hát kathedráink becsületét mind azzal, hogy a profanum vulgustól purifikáljuk, mind pedig azzal, hogy mi magunk oda palást ós reverenda nélkül ne lépjünk; — a világban pedig, hivatalunkat jellemző, kitüntető öltözetben jelenjünk meg. ORMÁNYSÁGI. ISKOLAÜGY. A ref. tanitók helyzetének javításáról. Felekezeti tanitóink álláspontját és kívánalmait világosan körvonalozó, érdekes emlékirat *) küldetett be hozzánk, melyet célszerűnek látunk némi rövidítésekkel közölni a következőkben. Ha jó lélekkel akarjuk szolgálni a nevelés ügyét, melynek munkásai vagyunk; ha őszintén óhajtjuk a vallásos s átalában az iskolai nevelés felvirágzását: akkor az ügybuzgóság, lankadatlan szorgalom, kitartás s a szakértelemre való igyekvés mellett, kell, hogy a tanitó körül is tekintsen, kell, hogy felismerje és, ha lehet, elhárítsa azon akadályokat, melyek ügybuzgalommal felkarolt közhasznú munkálkodásának óhajtott sikerét gátolják vágy éppen lehetetlenné teszik ; kell, hogy a maga rendes utján keressen orvoslást azon helyzet javítására, mely szárnyaszegetté teszi hivatalában. Mert ellenmondás van abban,, hogy pl. jó kedvvel menjen növendékei közé s a siker reményével munkálkodjék az, kinek vállai elhordozhatlan teherrel vannak megrakva ; derült kedvvel tanítson az, kinek kedélyét a mindennapi szükség s családjának Ínséges állapotja fölött való aggódás, mint megannyi fellegek borították el ; önálló egyéneket neveljen az, ki maga is nyög a subordinatio súlya alatt; jogok gyakoi'lására tanítson az, kinek csak valamivel i van több joga annál, hogy kötelességeit teljesítheti ! Vagy talán nem igy áll a dolog a tanitók mostani helyzetét illetőleg ? — Lássunk csak egy kis rajzot a h. h. tanitók roppant elfoglaltatásáról saz annak megfelelő (vagyis inkább megnemfelelő) jogi és anyagi helyzetéről. Hogy a különben is nagy elfoglaltatással járó tanítói hivatal csak az utóbbi 10—15 év alatt is mennyi uj tenni- s tanítnivalóval lett elhalmozva és túlterhelve: legyen elég felemlíteni, miszerint az eddigi templomi, temetési és iskolai teendők sorába még a következő tanitanivalók sorakoztak hivatalunk munkakörének keretébe : rajz, testgyakorlat, alkotmánytan, mértan, a faiskola kezelése, ismétlő iskolások oktatása, a házi ipar tanítása. Még nehezebbé teszi azonban a helyzetet azon körülmény, hogy a mindennapi iskolások tantárgyait (nem mint eddig 4, hanem a meghosszabbitott tanfolyam kívánalma szerint) 6 osztályban kell tanítanunk. Csoda-e aztán, ha ily körülmények között pl. az annyira fontos irás, olvasás, számolás és vallástan tanítására egy-egy héten osztályonként, a legjobb akarat mellett is, alig szentelhetünk többet egy-egy óránál ? Ennyi tanóra, ily életbevágó és fontos tantárgyaknál roppant kevés, és mégis — a többi sokféle tantárgy és teendők mellett — e kevés is túlságos meg*) Emlékírat a Ft. és Nagymélt. h. It. Zsinatra, a h. h. felekezeti tanítók helyzetének javítása érdemében. Pécs, Madarász E. nyomd., 13 1.